Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

21

Egyedül edzettem az edzőterembe már majdnem két órája mikor Kaku bejött.

- Fontos a hidratáltság tessék.- mondta és odanyújtott nekem egy üveg vizet.

- Köszi! - vettem el tőlem - Lenne egy kérdésem. - mondtam hirtelen. - Tudsz mesélni Izanáról?

- Ööö, mit akarsz tudni?

Leültem mellé, hogy meghallgathassam a történetét.

- Ki volt ő Mikey-nek?

- Ő volt az oka hogy a Bonten megalakult. Ő volt a királyom, Mikeynak pedig a testvére. - kezdte. Elmesélte az egész történetet az elejétől a végéig.

Megtudtam, hogy kié volt a nyaklánc amit Mikey adott. A hugáé Emmáé.
Megszakadt a szívem Kakucho miatt, aki ilyen fiatalon elveszítette legjobb barátját.

-Mióta ismered Harut? - kérdeztem.

-A Tenjikuban töltött időm óta. Mindig is szerette Muchót, soha nem tudtam, mi történt vele. Két évvel Izana halála után Mucho holttestét megtalálták egy roncstelepen. Erről senki se beszélt soha. Még Sanzu se. - mesélte.

- Mese idő! Miről beszélgettek? - ült le Ran mellém.

-Tényleg rásimítottál Kaku arcára mert azt hittem, hogy meghalt?- kérdeztem.

- Istenem, elengeded ezt valaha?!

*

Éppen az irodámban ültem és papírokat töltöttem ki, mikor Mikey besétált és leült elém, de nem szólt egy szót sem.

-Igen? - kérdeztem ránézve.

-Küldetésre küldelek.

- Oké.

- Egyedül.

-Mi?

- Egyedül mész, de Ran ott lesz ha segítségre lesz szükséged.

- És miért? - kérdeztem letéve a tollamat.

- Itt az ideje, hogy egyedül is megmutasd magad, ez egy egyszerű küldetés, és biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.

- Minden küldetésről ezt mondod, és minden alkalommal majdnem meghalok.

- Rendben, ez egyszerű lesz. El kell lopnod nekem ezeket a rubinokat. - Mondta, miközben megmutatott egy fotót róluk. - Körülbelül 1,5 millió dollár egyenként, és én szeretném őket.

- Minek? - kérdeztem visszaadva neki a fényképet.

- Természetesen a pénz miatt. - mondta Koko az ajtókeretnek dőlve. - Nem kell mindet ellopnod, egy is jól jön.

- Hé hercegnő elmegyek... ó, mi van itt? - kérdezte Sanzu belépve.

- Csak van egy új küldetése. - mondta Mikey.

-Haitaniékkal?

- Nem, egyedül.

- Biztos, hogy nem! Meg fog sérülni!- kiáltotta Sanzu.

- Kételkedsz a képességeimben? - kérdeztem visszafogottan. - Ne felejtsd el, ki mentette meg a seggedet az első héten, amikor megismertelek!

- Nem kételkedem benned, de mindig elkapnak, amikor küldetésekre megyünk, és meg kell mentenünk. - mondta, megpróbálva megvédeni kijelentését.

- Nincs szükségem arra, hogy megmentsen bárki is. Csak azért, mert néha elakadok, még nem jelenti azt, hogy szükségem van a segítségemre.

Koko és Mikey csak nézte, hogy össze-vissza vitatkozunk egymással.