Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

16

Takeomi! Örülök, hogy itt vagy! - mondtam megölelve.

-Rég láttalak, kölyök. - mondta hátrahúzódva. - Hogy bánik veled Haru? - kérdezte mosolyogva, majd halálosan komoly arccal testvérére nézett. -Remélem jól!?

-Ne aggódj! - mondtam Take mellkasát veregetve. - Igyál egy margaritát. - mondtam, és átnyújtottam neki egy italt, majd elsuhantam mellette, hogy felkapjam az ételt.

Ahogy gyorsan tálcáról tálcára haladtam, ételt szedve és a többiekkel beszélgetve Sanzu engem figyelt. Látta, hogy felnézek, mosollyal az arcomon, ahogy az egyik Rannal beszélgettem, és abban a pillanatban én voltam a legszebb lány, akire valaha ránézett.

-Jól vagy? - kérdezte Rindou megveregetve Sanzu vállát.

- Huh? - Sanzu hümmögve igazgatta magát. Jól vagyok.

- Valóban, a nadrágod egy kicsit szűknek tűnik - ugratta.

-Hát persze hogy az, azon gondolkozom, hogy milyen pózokat próbáljunk ma ki. - mondta Sanzu, amitől Rindou undorodó pillantást vetett rá.

Odamentem, és közvetlenül a kettő közé ültem, és Sanzunak nyújtottam a tányérját.

-Nem kellett volna nekem is egy tányért? - mondta Rindou gúnyosan.

- Ha a barátom lennél hoztam volna, de nem vagy olyan az. - mondtam, miközben enni kezdtem.

-Szóval, mikor jön a kis Haru? - kérdezte Mikey, mire mindenki ránk nézett.

- Mikor találsz valakit, aki ad egy kis Mikeyt? - mondtam kicsit ellenségesen. Mikey nem tudja, hogy nem lehet gyerekem. Sanzu és Hanma az egyetlenek, akik tudják.

Mikey halkan felnevetett, és a szívére tette a kezét.

-Jaj, ez nagyon fájt, talán most leugrok egy épületről..

-Nem vicces!

Mindannyian folytattuk az evést, én úgy néztem rájuk, mint a családomra. Ha valaki megsérül, a többiek ugranak, hogy megoldják a helyzetet, csak egy halálos rémületünk volt, Kokó.

Koko általában már nem harcol és nem megy küldetésekre, rosszkor volt rossz helyen, és pont előttem lőtték fejbe. Ha néhány centivel arrébb megy a golyó akkor halott lett volna. Szerencsés.

-Hallottátok, hogy Kazutora most az egyik barátjával állatkereskedést nyitott? - kérdeztem a többieket.

- Igen, meg akarom nézni, talán hozok egy kígyót vagy ilyesmi. - mondta Ran.

-Tudod egyáltalán, hogyan kell vigyázni egy kígyóra? - kérdezte Rindou.

-Tudod egyáltalán, hogyan kell tartani egy kígyót? - kérdezte Rindou.

-Miért nem mész Kazutorához dolgozni, hiszen mindent tudsz róla. - morogta Sanzu. . És újra itt tartunk...

- Te kibaszott...

-FEJEZD BE! - kiáltott rám Takeomi, és öklével az asztalra csapott. - Nyaralni jöttünk, ha meg hallom, hogy veszekedtek kinyírlak titeket!- mondta Sanzunak és nekem.

Mikey megköszörülte a torkát, és felállt.
-Tudom, hogy ez egy vakáció, de van valami, amit előbb el akarok hárítani az útból. - kezdte. - Van egy másik szervezet, egy banda, amely közvetlenül alattunk van a rangsorban, akik személyesen szeretnének találkozni veled.

-És miért? - kérdeztem gúnyosan.

-Látják a munkádat, és lenyűgözi őket, hogy mindezt egy nő csinálta, aki egy évvel ezelőtt egy utcai drogos volt. Találkozni akarnak veled, és beszélni akarnak, hogy segítesz..

- Csak azért akarnak találkozni velem, hogy elmondhassák, találkoztak velem, nem akarják a segítségemet, nem akarják csodálni a munkámat. Azt akarják, hogy körbejárhassanak és elmondhassák az embereknek, találkoztak a bonten csodagyerekével. - szakítom félbe Mikeyt

Mikey csak sóhajtott.
-Július első napján akarnak találkozni veled, akkor jönnek hozzád.

- Remek, egyszerűen nagyszerű! - mondtam felállva, és elhagytam az asztalt. Sanzu bosszúsan dörzsöli a homlokát.

-Mondtam, hogy rossz ötlet ezt most felhozni! - szólalt meg Sanzu.

-Végül el kellett mondanom, hogy fel tudjuk készíteni. Azt akarják majd, hogy tárgyaljon valamiféle megállapodásról, hogy amíg mindkét félnek segít, addig nem jönnek a Bonten helyére. - mondta Mikey, és leült a helyére.

- Egyáltalán, kik ők? - kérdezte érdeklődve Ran.

Ez az a rész, ami nem fog tetszeni neki. - válaszolta Mikey

*

Lefeküdtem az ágyra és csak bámultam a telefonomra. Ana nevével szemeztem, akit ebben a hónapban már milliószor hívtam fel, de mindig hangpostára kapcsolt.

-Hé, megint én, csak feszült vagyok és hallani akartam a hangod. Remélem tényleg hallgatod ezeket.- mondtam, miközben a nyakláncommal játszottam. - Szeretlek Ana, mindig egy telefonhívásnyira leszek. - és ezzel letettem a telefont.

Egyszer csak érzem, hogy besüpped mellettem az ágy és Sanzu mellém fekszik.

-Szerinted jó úton járok? - kérdeztem, és kivettem a kezéből a cigit.

-Azt hiszem, ott vagy, ahol lenned kellene. - mondta. Felé fordultam és szorosan hozzábújtam, és az inge gombjaival játszottam.

-Gondoltad volna, hogy egyszer többek leszünk egymásnak, mint barátok? - kérdeztem. Ő csak nevetett és adott egy csókot a homlokomra.

-Nem jó dolog... Rögtön megtudnák hogy egymásnak a gyengéi vagyunk és kihasználjak.

El akarom mondani neki, hogy szeretem, de valahol mélyen érzem, hogy ez nem a megfelelő idő. Valami azt súgja, hogy ez a közeljövőben gondot fog okozni.

Ha tetszett nyomj egy csillagot, ugy tudom hogy nem hiába töltöm fel!♥️