Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

9

Felvettem a Sanzu által kapott fekete ruhát és kiegészítettem pár ezüst ékszerrel és egy piros platformos lakkcipővel. Nem voltam olyan ideges, mint néhány nappal ezelőtt a küldetés miatt, vagy talán csak azért, mert nem egyedül megyek. Lesétáltam a lépcsőn és azonnal Sanzuhoz léptem.

-Mondtam már, hogy csodálatosan nézel ki a ruhában?- suttogta a fülembe.

-Ti ketten, váljatok külön!- mondta Ran, és mindkettőnknek intett az ujjával. -Nem hagyhatjuk, hogy elbasszátok az egészet.

-Sanzu Haitaniékkal megy, Te pedig Kakuval mész.- mondta Koko.

-Ó, valóban!?- kiáltottam Kaku felé haladva izgatottan. -Annyira izgatott vagyok! Biztos vagyok benne, hogy csodálatos randi leszel.

-Elmentek otthonról nálad?- kérdezte Kaku, miközben a karjába kapaszkodtam. Sanzu egyértelműen bosszús volt, de nem bántam, Kaku kedves fickó volt, és bízom benne, hogy jobban vigyáz rám, mint Sanzu tenné. Kaku tiszta gondolkodású, szereti Sanzut, de ő sokkal nehezebb eset.

Békés volt az autóút Kakuval, mert egy kicsit jobban megismertem. Mesélt egy Izana nevű férfiról, és még egy képet is mutatott róla, amikor fiatalabbak voltak.

-Ez te vagy!?- kérdeztem döbbenten.

-Igen, szörnyen nézek ki, igaz?- nevetett.

-Leraktam a telefonját és felé fordultam az ülésen.

-Jól nézel ki borotvált hajjal, a hosszabb haj is szép, de a rövid haj is jól állt.- mondtam.

A 2 órás út végre véget ért, Sanzu félóránként felhívott, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól vagyok-e. Jó tudni, hogy gondol rám, olyan édes. Mosolyogva néztem le a telefonomra az üzeneteit olvasva, miközben leparkoltunk.

Kaku megköszörülte a torkát, hogy ráfigyeljek.

- Tudom, hogy nem az én dolgom, hogy bármit is mondjak.-mondta. -Van néhány dolog Sanzuval kapcsolatban, amit tudnod kell. Őszinte leszek, nem szeretem. Mikey-n kívül senki sem szereti igazán. Néhány évvel ezelőtt történt valami, amikor először szerveztük a bontent.- kezdte

-A 20-as éveink elején járunk, és ő volt a legfiatalabb, sok dühproblémája van, ezért elkezdett drogozni, hogy megnyugtassa. Veszélyes, megölne. Megöl mindenkit, aki bánt téged, és úgy értem, tényleg bárkit, családtag, barátok, valószínűleg még minket is. Ő a felettesünk, és nincs más választásunk, mint hallgatni rá.

Nem igazán tudtam, mit mondjak, de mielőtt megszólalhattam volna, kopogtattak az ablakon. Letekertem az ablakot, és Sanzu behajolt.

-Megváltoztak a tervek, Mikey azt akarja, hogy vigyázzak rád, te pedig maradj a fivérekkel. - tájékoztatott minket.

-Mi? Mikor hallottad ezt?- kérdezte Kaku zavartan.

-Csak menjünk, gyere Mizuki.- mondta mérgesen kinyitva ajtót. Kirángatott a kocsiból.

- Hé, te bántasz engem! -Kiáltottam.

Megállt, és dühösen felém fordult.

-Ne hallgass rá, nincs velem semmi baj. Egyszerűen nem úgy látják a világot, ahogy én.

- Mi fasz bajod van?-kiáltottam rá. Megforgattam a szemeimet, és keresztbe fontam a kezem, miközben beszélt. Egy pillanatra felnéztem az épület egyik ablakára. Egy patkány figyelt minket, intettem neki.

-Figyelsz rám egyáltalán?- kérdezte Sanzu, miközben elkapta az integető kezemet. Sóhajtottam.

-Hiszek neked.

-Mi?

-Hiszek neked Haru, bizonyos értelemben te és én egyformák vagyunk. Csak meg kell szabnunk néhány határt, ha folytatni akarjuk.- mondtam

-Mit folytatunk?- kérdezte. idegesen felnevettem.

-Úgy értem, tudod...mi...izé!?- ő csak értetlenül nézett rám. - Mindig együtt vagyunk, ugyanazt csináljuk, szexeltünk.- meglazította a szorítását. -Gyerünk, fejezzük be ezt a küldetést, még csak most kezdődik, és már fáradt vagyok.- mondtam elsétálva mellette.

*

Keze a hátamon, miközben végigvezetett a tömegen, kezemben egy pohár fehérbor, és végig néztem az összes kiállított gyémántot és ékszert. Meglepődtem mindazokon a dolgokon, amiket ma este a táskámba gyűjtöttem másoktól. Amiről Haru nem tud, az nem is fog fájni neki, nem hagyhatok ki egy ilyen lehetőséget, hogy lopjak pár sznob gazdag embertől...

Kialudtak a fények, és egy reflektor világította meg előttünk a színpadot. Egy férfi elkezdett beszédet mondani. Körülnéztem, egy pillanatra elengedtem Sanzut és diszkréten áthaladtam a tömegen.

-Fordulj balra.- mondta a fülhallgatóba Rindou.

-Nem, a másik baljra te idióta.- feleselt neki vissza Ran.

- 2.folyosó utolsó ajtaja.- irányított Rin. Megtaláltam az ajtót, és éppen amikor be akartam lépni. -Hé! - egy férfi szólt hozzám.

-Mizuki!- mondta Rindou a fülembe, de az órámra koppintottam, hogy lehalkítsam a hangját a fülemben.

-Segíthetek?- kérdeztem kedvesen. Az a férfi volt, akinek néhány pillanattal ezelőtt intettem az ablakban.

- Mit csinál itt egyedül egy olyan csinos hölgy, mint te?- kérdezte. - Korábban láttalak kint a férjeddel, igazam van?

-Éppen a fürdőszobát keresem. És igen minket láttál.- mondtam megvakarva a karomat.

-Oh, szóval ő a férjed? Nem is tudtam, hogy Sanzu Haruchiyo megnősült. - jelentette ki.

Faszom. Ismerik egymást.

-Kisaki Tetta, örülök, hogy találkozhattam Sanzu feleségével. - mondta, és kinyújtotta a kezét, hogy megrázzam.

-Én is örülök, hogy megismerhetlek, honnan ismered a férjemet?- kérdeztem miközben kezet ráztunk.

-Együtt nőttünk fel.-mondta mosolyogva.
-Hadd mutassam meg a fürdőszobát, ott hátul nem fogod megtalálni.-mondta és a hátamra simította a kezét.

követtem a férfit, aki tovább beszélt az eseményről és arról, hogy mennyire élvezte, ahogy alakult. Megérkeztünk a fürdőszobához és mondott még pár dolgot. -Mindenképpen elmondom Sanzunak, hogy milyen kedves felesége van, biztos vagyok benne, hogy hamarosan találkozok vele, bár a nevedet nem tudtam meg.

-Mizuki Sanzu.- mondtam.

- Mégegyszer nagyon örülök, hogy találkoztunk.- mondta és vissza sétált. Sóhajtottam egyet, miközben megfordultam, hogy besétáljak a fürdőszobába. Néhány nő a sminkjét javítja, néhány pedig szemérmetlenül kólát szippant a pulton.

-Azt hiszi, hogy Haru felesége vagyok.- sóhajtottam, miközben a táskámban kotorászva beleszóltam a fülhallgatóba.

-Nem baj az.-mondta Sanzu nyugodtan.

-Inkább lennék én a férjed, mint...- ismét félbeszakítottam Rant az órámmal. Tovább kutattam a táskámba, de egyszerűen nem találtam. Elöntött hirtelen a pánik. -Srácok, van egy kis problémám. - mondtam a csapatnak. -Küldjétek ide Kakut!

*

Idegesen vártam, hogy Kaku bejöjjön a női mosdóba. Tudtam, hogy megérkezett, mert a nők csak kiabáltak vele, hogy menjen ki. Kinyitottam az ajtót és behúztam.

-Eltűnt, rohadtul eltűnt! - pánikszerűen a kezébe dobtam a táskám tartalmát. Nézte az összes gyémántot és ékszert, amelyek zavartalanul ömlöttek ki.

-Mi!?-kezdett ő is ideges lenni.

-Az inhalátorom, eltűnt!- kezdtem kapkodni a levegőt.

Asztmás rohamod lesz? Ez komoly?- kérdezte Kaku, miközben visszaültem a wc-ülőkére.

-Nem erről van szó, a kis címkén rajta van a nevem és a címem, jogi szar vagy bármi más miatt, de Ana címe van rajta. Biztos Kisaki vette el tőlem. Az én vezetéknevem is rajta van. Kaku ő már mindent tud!.-mondtam gyorsan megrázva a lábam.

-Hú, nyugodj meg, biztos vagyok benne, hogy csak kiesett valahol.- mondta, próbált megnyugtatni. Megragadtam a nyakkendőjénél és lehúztam szemmagasságba.

-Szólj Kokónak, hogy ellenőrizze!

-Nem teheti, elfoglalt...

-Kérlek!!- majdnem kiabáltam. Sóhajtott egyet, és hátrálépve elővette a telefonját, hogy telefonáljon.

*

Kaku kisétált a fürdőszobából, miután megcsinálta újra a sminkemet. Elváltam tőle, és visszamentem Sanzuhoz. Kisakival beszélgetett.

-Nagyon örülök, hogy végre csatlakozol hozzánk!- kiáltott fel Sanzu. -Mi tartott ilyen sokáig?- kérdezte, és a karját körém fonta.

-Csak szívtam egy kis kólát.- mondtam

-Tényleg találtál magadnak valakit, aki ugyan olyan mint te. - mondta Kisaki.

-Hagyd abba a dumálást - mondta Rindou a fülembe. -Szerezd meg a gyémántokat, és vidd ki Kisakit! - Sanzu felé fordultam, és a mellkasára tettem a kezem.

- Már egy ideje szóba akartam hozni ezt a kérdést, és úgy érzem, most itt az alkalom, hogy megkérdezzem.-mondtam, és felnéztem rá.

-Mi az kedvesem?- kérdezte zavartan

Oda fordultam Kisaki felé.

- Van egy kis gondunk az ágyban, és azon tűnődtem, nem akarsz-e csatlakozni hozzánk?- kérdeztem Kisakit.

Sanzu kiköpte az italát, és hallottam, ahogy Ran nevetőgörcsöt kap, szinte már hisztérikusan nevet. Kisaki csak döbbenten vonta fel a szemöldökét.

-Drágám, kérlek, most ne, nem ez a megfelelő alkalom. Sanzut megszakította Kisaki. Ran megállt egy pillanatra, és hallottam a csendet, ahogy arra várt, hogy Kisaki megszólaljon.

-Nem, rendben van, szívesen csatlakoznék hozzátok. - mondta.

Ran ismét elkezdett röhögni. Megragadta az öccse vállát, és hevesen össze-vissza rázta, miközben Rindou megpróbálta lenyugtatni. Szerencse hogy a megfigyelő szobába voltak. Megfogtam Kisaki kezét az enyémbe. -Akkor kövess.- mondtam.

Mindkét férfit behúztam egy szobába, ez egy irodahelyiség volt. Miután besétáltak, megálltak egymás mellett, vártak valamire, bármi történhet ezután.

Odamentem Sanzuhoz és azonnal magamhoz húztam egy mély csókra. Ezután Kisakira fordítottam a figyelmemet, és őt is megcsókoltam. Teljes figyelmemet Kisakira fordítottam, letoltam az egyik székre, ajkaink egyszer sem váltak el. Hallottam ahogy a fegyvert kibisztosították, és tudtam, hogy végre megállhatok. Hátrahúzódtam és a szemébe néztem.

- Jól csókolsz.- dicsértem meg, miközben Sanzu Kisaki fejéhez tartotta a pisztolyát.

-Megcsókolta bazdmeg, engem mikor fogsz?!- üvöltötte Ran a fülembe.

-Ha valaha is megcsókolsz egy másik férfit az engedélyem nélkül, megöllek.- szavai fenyegetőek voltak, de igazak.

-Tehát tényleg házasok vagytok?- gúnyolódott Kisaki.

-Valami olyasmi.- mondtam, összeszedtem magam és az ajtó felé indultam.
-Megmegyek, és befejezem küldetésem első részét, hamarosan visszajövök.

Kimentem a szobából, becsukva magam mögött az ajtót. Két lépést tettem csak meg és valaki eltakarta a számat és elrángattak. A látásom homályos volt, és fáradtnak éreztem magam, nagyon fáradtnak.

*
-Szóval, mióta ismered?- kérdezte Koko

-Kérem, menjen ki a házamból.- mondta bosszúsan Ana.

*

Ran végre elengedte Rindou-t, amikor Kaku visszajött a szobába.

- Hallottál róluk? kérdezte Kaku a testvéreket.

-Soha nem fogod elhinni!- Rant félbeszakította Rindou mikor a keményen hasába könyökölt. Visszaült, és visszatette a fejhallgatót.

-Nem, nem hallottam szart se ezzel a kibaszott idiótával a hátam mögött.- mondta Rin Ranre utalva.

Rin begépelt néhány dolgot a számítógépen, és észrevette a felvételt, ahol elhurcolnak. Hitetlen, hogy ezt nem vették észre.

- RAN, TE IDIÓTA!-kiáltotta Rin, és a billentyűzetre csapta a kezét. Felkelt, megragadta a fegyvert, és kibisztosította. Dühösen a bátyjához fordult. -Hála neked, elszalasztottam az egyetlen forrásunkat, hogy befejezhessük ezt a kibaszott küldetést, és túszul ejtsük!- kiáltotta, miközben kiment a szobából.

-Ma este nagy a tömeg.- mondta Ran Kakunak, mire Kaku lassan megfordult, hogy bosszúsan nézzen rá.

*

Rindou óvatosan sétált a folyosón, nehogy ránézzenek az emberek. Megtalálta a folyosót, ahonnan elhurcoltak. Kis vér fröccsent a falakra. Követte a nyomát, amíg az hirtelen eltűnt. Ránézett az ajtóra, amely kissé ki volt tárva. Lassan kinyitotta, és bedugta a fejét.
Feltartotta a fegyvert, és lassan a szobában lévő alakhoz lépett. Hamar rájött, hogy én vagyok az.

-Kibaszottul megijesztettél, Jézusom!- kiáltottam, és eltoltam az arcom elől a fegyvert.

-Megijesztettél! Azt hittük túszul ejtettek!.- kiáltotta, és visszatette a fegyvert. Egy fánk volt a kezemben, a másikban pedig egy ital, miközben enni kezdtem.

-Sanzu korábban nem engedte, hogy egyek, nagyon jó! Megkóstolod?- ajánlottam neki.

-Mi a fenét csinálsz!? - kérdezte bosszúsan. -Kibaszott haszontalan vagy! Itt ülsz és fánkot eszel, miközben mindannyian védjük a kibaszott seggedet!

Csak röhögtem, hogy mennyire mérges. - Így fogsz bánni velem akkor is, miután befejeztem a küldetés?- kérdeztem

-Mi?

-Tessék, az értékes gyémánt amit Mikey akart.- mondtam és Rindounak nyújtottam. A kis doboz belsejében egy gyémánt volt, mellette pedig egy fülbevaló, ami pontosan úgy néz ki, mint az egész Bonten tetoválása. -Menjünk most Haruért, csak meg kell ölnöm azt a Kisaki csávót.- mondtam az italomat kortyolgatva.

- És mi van azzal aki elhurcolt? - kérdezte zavartan.

Ó, ő? Megöltem.-vontam meg a vállam. Oda vezetem Rint, ahol Sanzu volt, a szobába lépve elkerekedetek a szemeim, és odaszaladtam Sanzuhoz.

-Mi történt!?- kérdeztem kétségbeesetten, és próbáltam felsegíteni. Súlyosan megverték, Kisaki elment.

Felültettem és letöröltem a vért az arcáról.

- Túl sokan voltak. - mondta az oldalát fogva. Lenéztem, és rengeteg vért láttam.

-Ki kell vinnünk innen.- mondtam, és megpróbáltam felsegíteni.

-Nem! Be kell fejeznünk a küldetést, különben Mikey megőrül. - mondta megállítva engem. -

-Bassza meg Mikey, segítségre van szükséged!

-Istenem, te olyan kibaszott makacs vagy.- rándult meg. Egyik karját a vállamra tette, miközben kisegítettem. Tárcsáztam Mikey-t, de azonnal hangpostára kapcsolt. Kaku odarohant hozzánk, hogy segítsen nekünk.

-Idióta.- mondta Kaku Sanzunak, aki elvette tőlem, hogy ő vigye. Órákat töltöttünk a sürgősségin, amíg Sanzut összevarrták. Én végig vele maradtam, míg mindenki hazament.

Mikey felhívott, hogy kiabáljon velem, amiért a küldetés felét elbuktam. Mikey egyszer sem kérdezte meg, hogy Sanzu rendben van-e. Órákkal később már indulhattunk is, hajnali 2 körül. Úgy nézett ki Sanzu, mint egy szerencsétlenség. Eltört a karja, a másik kezével jégakkut tartott a fejéhez. Besegítettem az anyósülésbe és beültem a vezetőülésbe. Beindítottam a kocsit és becsatoltam az övemet.

-Köszönöm.- suttogta. -Köszönöm, hogy velem vagy. Amikor megsérülök a küldetés során, általában egyedül ülök.

Megszakad a szívem, ahogy ez a banda bánik vele. Mind olyan kegyetlenek hozzá, olyan hidegek. Bárcsak úgy látnák őt, ahogy én.

Az éjszakát a szobájában töltöttem és vigyáztam rá. A mellkasára hajtottam a fejem, miközben a hajammal játszott.

-Miért nem menekülünk? Kérdezte.- csak te és én.- hangja reszelős volt, és tudtam, hogy csak a gyógyszerek beszélnek belőle. -Együtt elmenekülhetnénk, és soha nem néznénk vissza.- szavai elmosódtak, ahogy elkezdett elaludni.

- Én is ezt szeretném.- suttogtam. Ekkor elaludtunk, és vártuk, hogy mi lesz holnap.