Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

23

Az étkezőbe belépve friss kávé és szalonna illat volt. A dolgok simán mentek, egészen addig, amíg be nem sétáltam a konyhába.

-TE JÖSSZ! - kiáltotta Kira.

- BIZTOS NEM! - kiáltott vissza neki Emili.

Megköszörültem a torkom és mindkét lány rám nézett.

-Minden rendben?

- Nem, folyton azt mondja, hogy rajtam a sor, hogy nézzem a pultot! - mondta Emili bosszúsan.

- Egyszer se nézte! - mondta Kira Emilire döfve.

A két lány egymás haját rángatva veszekedett. Még 2 napra sem megyek el, és így viselkednek.

Felsóhajtottam. - Kérlek, hagyjátok abba, mielőtt erőszakoskodni kezdek. - mondtam. Mindketten felnéztek rám, és leszálltak egymásról, látva, mennyire ideges vagyok.

- Megyek megnézem a pultot - mondta Emili és elindult, hogy ne kelljen azzal foglalkoznia, hogy szidjam.

- Ígérem, nem lesz több ilyen..- mondta Kira.

- Remélem is, be kell jelentkezned a számítógépedre, és rendelned kell nekem néhány dolgot. Gondolod, hogy meg tudod oldani?

- Természetesen. - mondta és kivette a kezemből a listát.

Elővettem a telefonom, hogy felhívjam Kazutorát, de már hívott is. - Szia kicsim, épp fel akartalak hívni - mondtam.

-Miért? Minden rendben? Jól vagy? - kérdezte aggódva.

- Jól vagyok, csak kéne egy kis segítség.

- Mindjárt ott vagyok. -mondta.

Halottam ahogy a tányérok a padlóra csapódva széttörnek és a lányok kiabálnak egymással.

- Úristen.- nevetett a telefonba Kazu.

- Istenem.. Szükségem van egy cigire, a konyhában leszek mire ideérsz. Szeretlek szia.- mondtam és kinyomtam.

Sóhajtottam egy nagyot felkaptam a kis dobozt és az öngyújtot és kisétáltam a hátsó kijáraton a sikátorhoz.

Mielőtt még meggyújthattam volna a számban lévő rudat kirúgták a kezemből.

- Biztos viccelsz. - mondtam magamban. Kikerültem a támadásokat, láttam, hogy kettő van belőlük. Megragadtam a mellettem lévő szemetes tetejét, és az egyiket kiütöttem, majd a másikat megszúrtam a bakancsomba rejtett késsel. Remek, egyik halott másik pedig káó.

Tapsolást hallottam a sikátor sarkáról, és léptek közeledtek felém.

- Szép munka! - mondta.

- Mondtam, hogy hagyd abba ezt a szart, Shuji!

- Az a dolgom, hogy éles és kiegyensúlyozott legyél arra az esetre, ha valami ilyesmi történne.

- Azt mondtam, hogy ne küldj embereket a munkahelyemre! Ígyis annyi szarral kell foglalkoznom! - mondtam bosszúsan.

- Hé hé, ne haragudj rám, te kérted!

- Arra kértelek, hogy tarts edzésben! - mondtam és ráléptem a lábára.

Hetekbe telt, míg Hanmát felkutattam, egyáltalán nem volt könnyű megtalálni, de sikerült és elmondtam neki mindent, ami azóta történt, hogy elment. Magam mögött szeretném hagyni a bűnözéssel teli életemet, de akkor is sajnos nagyon keresett személy vagyok. Megkértem Hanmát, hogy költözzön el ide hozzánk, mivel nem csinál mást, mint hogy Bonten elől bújkál.

- Hé Kazutora- Woah! - mondta Emili ránk nézve, majd a 2 férfire.

- Rosszkor? - kérdezte.

- Igen. - mondtam.

- Nem. - mondta Hanma mosollyal az arcán. Hanmához fordultam, és próbáltam visszatartani, hogy ne üssem meg.

- Kérlek, takarítsd fel mielőtt Katu meglátja, nem akarom, hogy balhé legyen.

- Úgylesz édesem. - mondta rám kacsintva.

Megragadtam Emmát hogy visszakísérjem. Nem először lát ilyen szarságot, pontosan ezért mondtam Hanmának, hogy ne támadjon meg a munkahelyemen. Amikor becsuktam magam mögött az ajtót, Kazutorába ütköztem.

- Minden rendben?

- Igen jól vagyok! - mondtam egy kicsit összerezzenve mert megijesztezt.

- Itt van vér. - mondta, és letörölte a homlokomról. - Hanma?

- Igen, mondtam neki, hogy ne csináljon ilyeneket, de nem hallgat rám.

- Nem mindenki szereti a gyilkosságot reggel 9-kor? - viccelődött. Lenéztem, és próbáltam nem nevetni.

- Nem vagy vicces.

Igen, bocsánat szerelmem. - mondta, miközben átkarolta a nyakam és magához húzott egy szoros ölelésre.

- Ohhh de cukik! - mondta Emili.

- Menj, vedd fel a rendeléseket. - mondtam, és elhessegetem.

- Ember, nem tudom tovább csinálni ezt a szart!- mondta a lány, és erőteljesen becsapta magaután az ajtót.

- Hát nem tündéri?- mondta Kazu.

*

A nap a végéhez közeledtünk, nem ez volt a leg eseménydúsabb napom. Este 11-re értem haza, egyedül feküdtem az ágyban, mivel Kazutora a fiúkkal vacsorázott.
Ideális alkalom lenne felhívni Kokot. A kezemben lévő papírt bámultam, és felsóhajtottam, mielőtt felhívtam volna. Háromszor csöngött, mire felvette.

- Te kurva! - mondta halk nevetéssel. - Azt hittem, soha nem hívsz fel.

- Bocsánat...

- Jó hallani a hangodat, nagyon hiányzol. - mondta.

- Nekem is hiányzol. Miújság veletek?

- Valami történt Rindouval. - nevére összerándúlt a gyomrom. Rindou és én soha nem voltunk olyan közeli viszonyba. Számíthattam rá, mindig ott volt, de nem úgy, mint Ran. - Eltünt...

- Rindou? Haitani? DJ Rindou? Eltűnt? - kérdeztem, nem hittem neki.

- Igen.

- Nem lehet, hogy valószínűleg elszökött? - nevettem.

- Nem. Küldetésre küldtük, de már 2 hete nem jött vissza.

- Ennek mi köze hozzám?

- A küldetése New Yorkban volt.