Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

28/ 1 évad vége.

A földön ültem és bambultam miközben Sanzu továbbra is küzdött az ajtóval. Ha nem ismerném, azt hinném, hogy tényleg nem akar velem időt tölteni, de tudom az igazi okot. Elvonás. Megőrül a tablettái nélkül és én is. Titokban drogoztam, kis adagokban semmi őrültség, de mégis. Ha a következtetésem helyes, Rindou azzal próbálkozik, hogy teljesen megtisztítson minket. Kényszerrehab. Újra és újra dúdoltam egy dallamot a fejemben, miközben ide-oda ringatóztam. Úgy éreztem, meg fogok halni, a szívem hevesen kalapált, és nem tudtam nyugton ülni. Vízre volt szükségem. Sanzu a dührohamja közepén volt, amikor rám pillantott. Odament és leült elém. Újra és újra megkopogtatja a homlokomat a mutatóujjával.

- Tudtad, hogy te is éppolyan elbaszott vagy, mint én? - gúnyolódott. Nevetni kezdett, de hamarosan abbahagyta, amikor nem válaszoltam. Rádöbbent, milyen rosszul vagyok és a homlokomra tette a kezét. Megdöbbent milyen meleg a testhőmérsékletem. - Zuhanyoznod kell! - mondta pánikszerűen. - Most egy hideg zuhanyra van szükséged.

Csak megráztam a fejem, nem volt kedvem vele vitatkozni. Ahogy felkapott, belém nyilalt a fájdalom mindenhol. Olyan érzés volt, mintha lángok nyaldostak volna addig amíg a dermesztő hideg víz nem érte a bőröm. A lábai közé ültetett, és hagyta, hogy a fejemet a mellkasára támaszthassam, amíg teljesen felöltözve feküdtünk a zuhany alá.

- Haru - suttogtam.

- Itt vagyok.

- Haru... Én...sajtburgert akarok enni.

Megkönnyebbülten felnevetett, hogy jól vagyok.

- Ha kijutunk innen, azt veszek neked, amit csak akarsz! - mondta.

*

3 nap telt el. Egyáltalán nem tudjuk hogyan tudnánk innen kijutni. Éppen a kanapén fekszünk össze bújva mivel mást dolgunk nincs. Jó érzés a karjai közt, talán nem is olyan rossz hogy ez történt.

- Éhes vagyok csinálok szendvicset, te is kérsz? - ál fel Haru és elmosolyodik mikor bólintok egy nagyot.

Mielőtt elsétált volna, megragadtam a kezét, ő pedig felém fordult, hogy lássa, mi a baj.

Szeretlek. - mondtam. Az arca élénkvörös lett, majd lehajolt és megcsókolt.

- Én jobban szeretlek.

- Sajnálom, hogy elmentem, ha rajtam múlt volna, másképp alakultak volna. - ismertem el. Leguggolt mellém és megsimogatta az arcom.

- Megértem, mindenesetre jobb volt így.

Éreztem, ahogy könnyek gyűlnek a szememben, minél többet néztem rá, annál jobban bele szerettem. Nem hiszem, hogy valaha is képes leszek továbblépni tőle. Ez volt az egyik olyan alkalom, amikor ilyen érzelmeket osztunk meg egymással.

5 évvel később

ANYA! - kiáltott rám a fiam. Feléfordúltam és a karjaimba kaptam.

- Mondjad szerelmem. - mondtam boldogan, miközben a csípőm oldalán tartottam.

- Apu azt mondta, hogy adjam ezt neked. - kuncogott, és átnyújtott nekem egy cetlit.

- Mi lehet az nyisd ki!

Kinyitottuk a cetlit, és együtt néztünk a rajzot, amelyen én és a fiam pontosan úgy állunk, ahogy most vagyunk. Elmosolyodtam és megcsókoltam a feje búbját. Hallottam kintről az ordibálását, kinézve láttam, ahogy a két testvér a hátsó udvarunkba veszekszik valamin.

- Hát itt van az én unokaöcsim! - mondta Ran, és kivette a kezemből.


-RAN BÁCSI! - kiáltotta szorosan átölelve.

- Én is itt vagyok, tudod. - mondta Rindou, és ujja hegyével az orrát böködte.

- Picit figyeljetek rá. - mondtam, és újra megnéztem a papírt. Beléptem a házba, hogy megtaláljam a férjemet. A hálószobánkban állt, és éppen gombolta be az ingét.

- Gyönyörű rajz. - mondtam és visszaadtam neki.

- Mi? nem akarod megtartani? - kérdezte.

- Ahelyett, hogy a fiad bulijára készülnél rajzolsz inkább? - mondtam gúnyosan.

- Csak a legszebbet érdemled. - mondta.

- Nyalizz tovább Haruchiyo, és lehet, hogy szülök még egy gyereket. - mondtam és megcsókoltam. Hátrahúzódott és megfogta az arcom.

- Így is nehéz volt teherbe esned biztos, hogy újra meg akarod próbálni?

- Naná. -mondtam az ajkamba harapva.

- Undorító. - mondta Takeomi a hálószobánk ajtajában. . - Hol van a gyerek? - kérdezte Takeomi egy kis ajándéktáskával a kezében.

- Haitaniék szórakoztatják kint.

- Ó, nagyszerű, soha nem fog engem megszeretni. - mondta bosszúsan.

Mindenki megérkezett, kivéve egy embert, igyekeztem, hogy ne tűnjek annyira idegesnek emiatt, de nagyon szeretném, ha eljönne. Még Kazutora is felbukkant.

- Mizuki! - szólt Chifuyu és szoros ölelésbe vont.

- Nehezebb lettél.

- Köszönöm, hogy azt mondtad, híztam egy kicsit!

- MEGÉRKEZETT A BULI! - kiáltott Hanma a hátsó kerti verandáról, és ránk nézett. - HOL VAN A GYERMEK!?

- HANMA BÁCSI! - kiáltotta a fiam és oda szaladt hozzá.

Ranon és az apján kívűl csak Hanma és Mikey volt a kedvence. Kezdtem ideges lenni, ahogy telt az idő, remélve, hogy Mikey hamarosan megjelenik. Hanma felkapta és a vállára tette, amitől ideges voltam.

- Kérlek, ne ejtsd le! - kiáltottam neki.

- Olyan gyorsan nő. - mondta Chifuyu.

- Mintha lett volna, hogy cumisüvegből etettjük és a pelenkázzuk. - Elkezdtem pánikolni. - Hamarosan egyetemre megy, randevúzni fog, vezetni és...

- Hagyd abba kicsim! - szólt rám Sanzu.

- Megyek, keresek egy helyet, mielőtt összeomolsz. - mondta Chifuyu, és kettesben hagyott minket.

- Eljön? - kérdeztem idegesen. Néztem, ahogy a fiam a nagybátyjaival kuncogva ül a hintán, Ran hintázott mellette, míg Hanma hintáztatta...mind a kettőt...istenem Ran te nagy gyerek....

- Nem tudom. - mondta ugyanolyan idegesen.

Az egyetlen ember, akit nem tudtam lebeszélni a bűnözők életéből, Mikey volt. Olyan messzire ment, hogy ez már nem is vicces, és úgy érzem, semmivel sem tudok segíteni neki. A többiek természetesen továbbra is mellette dolgoznak, de már nem vesznek részt semmiben.

- Boldog vagy mi? Ma 8 éve, hogy elloptad a fekete kártyámat. - mondta Koko, és odasétált hozzánk. Nevettem, tudta, hogyan tud kihozni a savanyú hangulatból.

- Képzeld el mi lenne ha nem loptam volna el. - mondtam nevetve.

- Folyamatosan elképzelem, a Bahamákon látom magam, amint margaritát kortyolgatok. - viccelődött, majd odasétált a többiekhez.

- Most már csak Baji és Mikey hiányzik. - sóhajtottam.

- Veled meg mivan? - kérdezte Baji megérkezve..

- Annyira örülök, hogy látlak! Miért késtél ennyit?!- szidtam le. Kerülte velem szemkontaktust, és idegesnek tűnt.

- Elkellett mennem az ajándékért.

- Az egy cica?! - kiáltotta a fiam a hintánál és Chifuyura mutatott. Chifuyu egy kis narancssárga macskát tartott a kezében majd rám nézett.

- Nem én hoztam el, ez Baji ötlete volt, ne ölj meg!

Baji felé fordultam, és a szemem rángatózni kezdett, mielőtt elkezdtem volna átkozni Sanzu közbeszólt.

- Milyen nagylelkű ajándék! - mondta.

*

A buli hátralévő része jól ment. Sokat szórakoztunk és nevettünk a többiekkel. Mindannyian imádják a fiam. Biztos vagyok benne hogy mind az életüket kockáztatnák miatta.

Gondolataimból a telefonom pittyegése zökkentett ki. Rá néztem és Mikey neve díszelgett rajta, gyorsan megnyitottam.

Mikey

Mond neki, hogy sajnálom, hogy nem mentem el és hogy az életemnél is jobban szeretem.


Nyugtalanított az üzenete. Valahol legbelül rossz érzésem támadt.

- Minden rendben? - kérdezte Sanzu.

- Igen jól vagyok, csak egy furcsa sms Mikey-től. - mondtam, és visszatettem a telefonomat az asztalra.

- Most 5 éves vagy, van valami terved? - kérdezte tőle Sanzu.

- Tetoválást amilyen Ran bácsinak van! - kuncogott fel.


- Én vagyok a legjobb, esélyetek sincs! - suttogta Ran Rindounak és Hanmának.

Újra pittyegett a telefonom, felvettem és kicsit arrébb sétáltam hogy ne zavarjam őket.

***-***-****
Mikey meghalt. Te vagy az egyetlen ember akiben bízom. Tudom, hogy mi történt megfogom menteni. De ahoz a te segítséged is kell.

Sziasztok vége van az első évadnak! Köszönöm hogy ennyien elolvastátok eddig. Hamarosan folytatom! ♥️

Viszont elkezdtem egy másik könyvet is de nem tudok választani. Segítsetek kérlek írjátok kommentbe azt a színű szivecskét akivel olvasnátok a következő könyvet majd 😊♥️

Ran 💛 Rindou💙 Kazutora 💚