Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

12

Két hét telt el. Nem hallottam és nem is láttam Naotót, mióta titkos munkába ment. Ana és Koko több időt töltenek együtt az egész Kisaki incidens óta, ami egyikünknek sem tetszik. Sanzu irodájában ültem, forogtam a székemben, és vártam, hogy befejezze a papírmunkáját.

-Ez minden, amit az idő nagy részében csinálsz? Azt hittem, menő küldetésekre mész, és kurvázol. - mondtam.

-Nem járok olyan gyakran küldetésekre, csak az elmúlt néhány hónapban, amióta itt vagy, hogy szemmel tarthassalak. Illetve igazad van, kurvázok, rengeteget.-viccelődött.

-Uh, összetörted a szívem Haru. - mondtam gúnyosan. Úgy tűnik, túl lassan telik az idő.

-Tudom, hogy unalmas hercegnő, de már majdnem kész vagyok, és akkor rátérhetünk a mókás dolgokra. - mondta.

-Milyen mókáról beszélünk? - kérdeztem, miközben abbahagytam a pörgést a székkel.

-Nos, meg kell állnunk az egyik klubunknál és 2 bázisunknál, hogy megnézzük, hogyan mennek a dolgok, aztán intéznünk kell amit Mikey kért.

-Mit kért Mikey?

-Bevásárlás...

-Tényleg? Srácok, ti csináljátok a bevásárlást?- kérdeztem meglepetten.

-Nem általában, de most ezzel büntet.

Nem tudtam nem nevetni. - Nem hiszem el, hogy azt hiszed, hogy a bevásárlás büntetés, és még viccesebb, hogy Mikey ezt a büntetést szabja ki neked.

Megforgatta a szemét, és befejezte az utolsó papírmunkát, felállt, és az ajtóhoz ment, én pedig követtem.

-Mindig, és úgy értem, MINDIG zárd be az ajtómat, ha végeztél az irodámban, holnap csinálok neked pótkulcsot.- mondta, és bezárta az ajtót. Nem akartam tudni, csak tovább mentem.

-Ah! Főnök úr és asszony, örülök, hogy látlak titeket ezen a szép reggelen!- mondta Ran nekünk a konyhában.

-Ó, kérlek, most még nem is vagyok az. - mondtam kinyitva a hűtőszekrényt.

- Nem, de én igen -mondta Sanzu, és megütötte Ran tarkóját.

Néztem a két barmot ahogy viccelődnek, amikor is kaptam egy sms-t. Amikor elolvastam egy ütemet kihagyott a szívem.

Ismeretlen
Találkozzunk csütörtökön a belvárosban hsötétedés után!

Félek, de tudni akartam, hogy ki az, és a kíváncsiság ma este minden bizonnyal úrrá lesz rajtam.

-Készen állsz az indulásra, Haru? - kérdeztem felpillantva a telefonomból, hogy lássam, hogy Ran hogyan szorítja le a fejét az asztalra..

*

Egyenesen besétáltunk a sztriptíz klubba, amely személyesen az ő tulajdonában volt. Körülnézve pontosan erre gondoltam ahogy kinéz. Nagyon neon.

-Haruuuu!- egy lány csatlakozott hozzánk. Aranyos volt, de a ruhái alig takartak valamit.

-Niki, hogy ment az üzlet? - kérdezte.

-Jajj, ma üzlet miatt jöttél ide? Szívesen buliznék veled újra!- mondta boldogan, amitől egy kicsit megfeszültem.

-Ezúttal nem, szerettem volna bemutatni a lányoknak Mizukit, mert ő lesz a jobb kezem. - mondta, és a hátamra tette a kezét.

-Ohh értem.- motyogta a lány. Átkarolt, és elrángatott Sanzutól.

-Hát nagyon csinos vagy! Biztos vagyok benne, hogy rengeteg pénzt keresnél, ha velünk akarnál táncolni, de ne aggódj, nem leszek féltékeny, ha több borravalót kapsz, mint én.- Idegesen felnevettem, miközben tovább vonszolt.

-Öhm, 5 másodperccel ezelőtt tudtam meg, hogy ebbe a pozícióba kerülök, ezért kérlek, bocsásd meg az idegességemet.

- Ó, ne aggódj, mindannyian idegesek vagyunk, állandóan. Drogozunk, hogy megnyugtassuk az idegeinket, természetesen Haru szállítja, szóval ez a legjobb a városban.- mondta teljesen nyugodtan.

Hamarosan besétáltunk a lányok öltözőjébe.

-Lányok! Ez Mizuki! Sanzuval van, mindannyiunk felett áll, úgyhogy okosan vele!

-Mi!? Egy újabb szukával kell megküzdenünk?- szólalt meg egy lány.

-Mit fog csinálni? Elszalad Sanzuhoz, hogy nem fogadjuk el a parancsait?- mondta egy másik, mire a többi lány nevetni kezdett.

-Ha ő így dönt, akkor meg kell ölnöm mindenkit, aki felzaklatja! - mondta Sanzu szigorúan, és elhallgattatta az összes lányt. - Hallgatsz rá, megértetted?

- Igen, uram!- mondta, szemét lehunyva a nagyszájú.

-Menj ki, és tedd azt, amiért fizetünk, ahelyett, hogy a seggeden ülnél. - követelte Sanzu. Amikor a lány felállt, hogy kisétáljon, a vállamnak ütközött, és suttogott nekem.

-Kibaszott ribanc, biztos vagyok benne, hogy egy hét múlva használhatatlan leszel számára. Szép az arcod, de a testedtől hányni akarok.- A kezem ökölbe szorult. Éreztem, hogy valami végigfolyik az arcomon, és hamarosan rájöttem, hogy sírni kezdtem. Mindig rajtam nevetnek. Azt hiszik, gyenge vagyok. Letöröltem a könnyeket az arcomról, és kisétáltam a szobából, majd a klubból, miközben Sanzu utánam futott.

-Hercegnő!- kiáltott utánam.

Felé fordultam miközben megtöröltem a szemem.

-Tudod, amióta a közeledben vagyok, úgy tűnik, mindenki azt hiszi, hogy csak lökdöshetnek! Mindenki azt hiszi, hogy csak egy új játék vagyok, amit meg fogsz unni. Miért van ez Haruchiyo, mi? Gyakran előfordul? -kérdeztem.

-Nem! Csak ellenségesek, természetesen így fognak viselkedni, ha megfélemlítik őket!- Megpróbálta. megpróbálta. Csak megráztam a fejem és elsétáltam. Sanzu visszasétált a kulcsaiért, de előtte meg akarta mutatni azoknak a lányoknak, mi történik, amikor felidegesítik.