Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

5

"Ébredj fel"

Egy halk hangot hallottam, valahogy úgy hangzott, mint Ran.

- Úristen, felébred valaha ez a kurva? Milyen keményen ütötted meg?

- Csak egy kis tockos volt.

Egy kis tockos nem üt ki valakit 4 órán keresztül, Izana - mondta Kakucho.

Kinyitottam a szemem és felnyögtem. A fejem a izzadságtól tocsogott és a szívem hevesen vert. Felnézve láttam Mikey alakját.

- Mikey?

A mellette álló férfi fel nevetett.

- Majdnem.

- Mi a fasz? - motyogtam újra. - Ran!? Kakucho!?

- Szia - mondta Kaku kínosan.

Megpróbáltam mozogni, de elég szorosan meg voltam kötözve.

- Nem Mikey vagyok.- mondta. Leguggolt, és kezet nyújtott. - Izana Kurokowa.- Ránézett a kezére és fel nevetett.  - Sajnálom, elfelejtettem, hogy meg vagy kötve.

Kakucho félrelökte Izanát és elkezdte letörölni az arcomat.

- Annyira sajnálom. - suttogta. Ekkor jutott eszembe valami.

- Kaku.- mondtam, próbáltam a lehető legnyugodtabb lenni. - Kaku terhes vagyok. Tágra nyílt szemekkel nézett rám.

- Izana, kórházba kell vinnünk! Most! - állt fel, de Izana csak megütötte.

Sírni kezdtem, nem akarok így meghalni.

Miért sírsz? -  kérdezte Sanzu. Vissza tértem a valóságba, és rájöttem, hogy még mindig a parkban ülök a padon. Sanzura néztem és erősebben fogtam a kezét. A francba, ez csak egy látomás volt!? Ez lenne a jövőm, ha most felállok és elmegyek?

- Miről is beszéltem? - kérdeztem a könnyeimet törölgetve.

- Azt mondtad, kérdezni akarsz valamit.- mondta.

Anát még nem kérdeztem. Éppen most foglaltunk helyet a padon. Ezúttal a nyelvemre haraptam. Jobb, ha nem mondok semmit.

- Ó, azt akartam kérdezni, kérsz-e egy kis fagyimból. mondtam és oda dugtam az arca elé. Nem hitte el, hogy csak ezt akartam. - Haruchiyo, terhes vagyok.

Egy pillanatra megdermedt hitetlenkedve, mielőtt hirtelen felállt. Felemelt és megpördült, a nevetése betöltötte az egész parkot ahogy most fel-alá ugrált. A fagylaltom a földre esett, de nem törődtünk vele.

- Úristen! EZ A LEGJOBB HÍR AMIT VALAHA HALLOTTAM! – kiáltott a karjában tartva. A szemem sarkából láttam a fehér hajú férfit ahogy figyel minket.

Sanzu sírni kezdett. - Basszus, annyira szeretlek! - mondta letéve engem. Leültetett és féltérdre ereszkedett. A számra tettem a kezem és küzködtem hogy ne kezdjek el bőgni ma már századjára.

- Mizuki, én lennék a legboldogabb ember a világon, ha hozzám jönnél feleségül. - mondta könnyes szemekkel.

Nem tudtam megszólalni.

- Sanzu istenem. Én.. - letérdeltem mellé és szoros ölelésébe vontam és zokogni kezdtem már megint - Igen!!

Végigcsókolta az arcomon, nem törődve a könnyekkel.

*
Egyedül álltam Mikey előtt, úgy gondoltam, az lesz a legjobb ha egyedül mondom el neki a hírt.

-Sziaaaa. - mondtam neki az íróasztalához ülve. Tekintete a számítógépről rám vándorolt, egy szórakozott pillantással. Mosoly ült az arcomra, miközben ő velem ellentétbem olyan szomorúnak tűnt.