Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

10

-Nem értem, miért nem ölted meg.- mondta Mikey a szokásosnál is ingerültebben. -ott volt egy köpésre tőled Haruchiyo!

-Az én hibám!- szólaltam meg. Mindketten Mikey irodájában voltunk már vagy egy órája, miközben ő csak kiabált Sanzuval.
- Az én hibám. Azt a parancsot kaptam, hogy öljem meg, és elbuktam ezen a küldetésen, az én hibám, hogy Sanzuval hagytam, sajnálom.- Mikey és Sanzu üres tekintettel néznek rám.

- Haru menj, várj kint, amíg én kettesben beszélgetek vele.

-Semmiképpen se.

- MENJ KI!- kiáltott, amitől megugrottam. Sanzu hátrarúgta az széket mielőtt elhagyta a szobát, becsapta az ajtót, amitől újra ugrottam.

Mikey sóhajtott. - Mivel hibáztatni akarod magad ezért, csökkentem a fizetésedet.

-Rendben.

-Rendben? Tényleg? Nem fogsz vitatkozni velem? - kérdezte.

-Őszinte leszek, Mikey, nem akarlak jobban stresszelni, mint ahogy eddig is.

-És mi a fenét tudsz te rólam? -kérdezte dühösen odasétálva hozzám. Az állam alá tette a fegyverét, és hátradöntött az ülésemen. -Azt hiszed ismersz!?"- A szeme tompa volt, nem tűnt boldognak. Bármi legyen is ennek az eredménye, remélem megérte.

-Nem ismerlek, vagy hogy min mentél keresztül, de fáradtnak tűnsz. Higgy nekem, ha azt mondom, tudom, min mész keresztül. A bulin, amikor megkérdezted, hogy ki a fasz vágja meg magát. Tudom. Éreztem, amikor elloptam az órádat, amikor először találkoztunk. Elhallgatott, csak bámult rám szomorú szemekkel.

-"Ha van valami közös bennünk, az az, és az kibaszott szívás, ha őszinte vagyok veled. Nem vagyok az ellenséged, Sanzu se az. Te vagy saját magad ellensége, Mikey, és most veszíted el a csatát látom a szemedben.- Elengedett, és elmozdította a fegyvert az arcomról. Elfordult, és ökölbe szorította a kezét.

-Menj a picsába az irodámból.- mondta. Felkeltem, és gondolkodás nélkül elhagytam az irodát, tudván, hogy bármelyik pillanatban nekem támadhat, és inkább élni szeretnék. Becsuktam magam mögött az ajtót, és azonnal találkoztam Sanzuval.

-Ugye nem bántott téged!?- kérdezte kétségbeesetten, miközben kezei végig jártak, keresve bármilyen zúzódást vagy karcolást.

- Nem, jól vagyok. - mondtam, és elhátráltam tőle. -Menjünk enni valamit, mielőtt mindenki felébred, reggelit akarok csinálni.

Sanzu végig a seggemben volt, amíg reggeliztem, ő a legragaszkodóbb ember, akivel életem során találkoztam. Csak beszélt tovább és tovább, miközben én a konyhában rohangáltam és főztem.

- Nem értesz egyet? Kérdezte.

-Igen, haru, határozottan úgy gondolom, hogy Uzui Tengen jobb mint Rengoku kyojuro. Jó karakter mind a kettő. De ha igazi élő ember lenne tengen akkor..- vártam egy kicsit és újra megszolaltam.- ohh Tengen.- mondtam nyögve.

-Megint egy másik férfi nevét nyögi? - kérdezte Rindou a pulton ülve a konyhában.

- Ó, kérlek, lépj túl rajta, még csak nem is kedvelsz.- mondtam és egy tányért letettem elé.

-És mi ez? - kérdezte

Mosolyogva tettem egy kis ételt a tányérjára. -Reggeli.

- Finom.- mondta Sanzu, és kortyolt egyet a kávéscsészémből. Elkaptam tőle, és inni kezdtem belőle, átnyújtva neki a saját csészéjét. Hallottuk a bejárati ajtó csapódását és dühös lépteket közeledve a magas, fehér hajú férfira nézve, akinek a szeme alatti táskák nagyok voltak.

- Soha többé nem fogom megnézni - mondta Koko, és leült. Neki is adtam egy tányér ételt.

-Olyan rossz volt? - kérdezte Sanzu.

-Mindent visszautasított, amit felajánlottam, hogy egy helyen maradjon, majd égve hagyta a konyhai lámpát. -mondta bosszúsan.

-Igen, ezt csinálja, a villanykapcsoló nem működik a konyhában, így a hálószobájához van kötve.- ​​tájékoztattam.

-Minek van ilyen jó illata?- kérdezte Ran, miközben ásított, és nyújtózkodott.

-Reggeli.- mondtam és leraktam neki is egy tányért. Mind enni kezdtek, tudtam, hogy most itt a lehetőség. Megköszörültem a torkom.

-Ma kimegyek, szóval ha szükségetek van rám, akkor se keressetek.

Mész? Haruval?- kérdezte Rindou teliszájjal.

-Öhm nem, egyedül megyek.- Rindou és Koko egymásra néztek , miközben Ran éppen eszik.

-Biztos nem. - mondta Koko.

-Felnőtt nő vagyok, egyedül is megleszek.

- Nem, kedvesem.- mondta Ran.

- Egy. Még mindig adósunk vagy.- mondta Koko. "

-Kettő. Kisaki még mindig odakint van, ami azt jelenti, hogy figyelhet. - mondta Ran.

- És három. Nem érdemled meg - fejezte be Rindou. Megpróbáltam tiltakozni, de Sanzu közbelépett.

- Vele megyek, gondoskodom róla, hogy ne történjen vele semmi.

-Nem.- emeltem meg a hangom. - Csak egy kicsit egyedül szeretnék lenni..

- Tudom, ki mehetne vele. - mondta Hanma a konyhaajtóból.

*

-Nagyon örülök, hogy elkísérhettél.- mondtam szarkasztikusan Bajinak. Intettem Sanzunak és vezetni kezdtem. Még mindig bizonytalan vagyok, hogy megbízhatok-e ebben az emberben.

-Szóval.- elkezdtem beszélgetni. - Vannak testvéreid.

- Nem.

- Van családod?

-Nincs.

-Háziállat?

-Nem.

-Barátok?

- Nem.

-Nagyon szórakoztató veled társalogni - mondtam, és szembefordultam vele az anyósülésen.

-Miért akarsz oda menni?- kérdezi bosszúsan.

- Egy régi barát. - hazudtam.

- Mi a neve?

-A neve Sen-Sendo.

-Mi?

-Igen a neve Sendo.- mondtam újra, sajnálom Akkun.

Nem kérdezősködött tovább, fájdalmasan hosszú volt ez az út, de még mindig van egy küldetésem. Meg kell keressem Senju Akashit, és megerősítenem, hogy életben van. Ha életben van, akkor Sanzut nem tartóztatják le a gyilkossága miatt. Baji valószínűleg nem is tudja, hogy létezik, így biztos vagyok benne, hogy rendben leszek. Megérkeztünk egy kis házhoz. Idegesen, remegve léptem az ajtóhoz.

- Mi a bajod, nem tudja, hogy jössz? - kérdezte mellettem Baji. Kopogtam az ajtón. Vártam. csoszogást hallottam, és az ajtó kinyílt, és egy alacsony, rózsaszín hajú fiatal nő lépett elénk.

- Senju!?

-Baji!?

-Ti ketten ismeritek egymást!?- kérdeztem aggódva.

-Várj, nem te vagy?!- mondta Senju ujjával rám mutatva. Most nagy szarban vagyok....