Cukorka (Haruchiyo Sanzu)

8

Gyorsan megy az idő, az esküvőig márcsak egy hét volt. Izanának is segítettem megtalálni az igazi anyját. Azt is megtudtuk, hogy Emma valójában nem a nővére. Ez az információ valóban megbántotta és én is rosszul éreztem magam. Közel kerültünk egymáshoz, fele annyira sem rossz, amikor megismered. Hamar azon kaptam magam, hogy sok időt töltöttünk együtt, még a kislányunknak is bemutattuk. Úgy tűnt, minél többet vagyok Izana közelében, Mikey annál inkább eltűnik. Emlékeznem kell arra, hogy Mikey a kegfontosabb prioritásom, amíg meg nem győződöm róla, hogy életben marad. Éppen most vittük Annalise-t az első orvoslátogatására, csak Mikey és én, mivel Sanzu dolgozott. Ültünk az orvosra várva, miközben Mikey játszott vele.

- Rendben, mindent megvizsgáltuni, haza mehetnek. – mondta az orvos, és átnyújtott nekem néhány papírt. -Szeretnék beszélni az apával néhány szülői tippről. mondta.

- Ó, nem a férjem. - nevettem fel kínosan. - Ő most dolgozik.

-  Elnézést! Nos további szép napot! – mondta kiment a szobából. Leültem Mikey mellé, és mélyet sóhajtottam.

- Fáradt vagyok. -

- Haza menjünk, hogy aludhass? Addig vigyázok rá.

- Hanma látni akarja, ezért úgy tűnik, szabad vagy. 

- Szeretek kettesben lenni vele.– mondta Annalise haját borzolva.

- Szeretnél időt tölteni vele és Hanmával?

- Inkább meghalnék - mondta, és átadta nekem.

*

Végül az ágyamra vetettem magam. Végre egyedül, nincs gyerek, nincs Sanzu, nincs Mikey, nincs Izana.

- Drágám, hazaértem! – kiáltotta Sanzu a konyhából.

- AHH!!!! - nyögtem fel hangosan, hogy meghallja. Lábával kinyitotta a hálószoba ajtaját, és rám nézett.

- Jó a segged. – mondta, és rám vetette magát. Magához szorított és mélyeket szippantott. - Rózsaillatod van.

- Igen, végre lezuhanyoztam, neked is menned kell zuhanyozni. Véres a hajad. – mondtam ránézve.–

- Mindjárt. – sóhajtott. Felnézett rám, és elmosolyodott, én pedig az arcára tettem a kezem, és a hüvelykujjammal végig simítottam a sebhelyeit. - Szeretlek. - mondta.

- Én is szeretlek.

Csak bámultuk egymást, míg végül  megcsókolt.

- Örülök, hogy most itt vagyunk, mindent megérdemelsz.

A szavai keserédesek voltak számomra, szeretem Sanzut mindennél jobban, de tudom, milyen gyorsan cserélne el Mikeyra, és Mikey nem is törődik vele annyira.

- Várod az esküvőt? - kérdeztem.

- Tényleg azt kérdezed tőlem, hogy izgatott vagyok-e, hogy feleségül veszem életem szerelmét? Persze hogy várom.

*

Végre eljött a mai nap. Remegtem, láthatóan remegtem. Mikey a hátsó szobába sétált, ahol én voltam, mivel ő kisér engem.

- Hú, jól nézel ki! - mondta mosolyogva.

Ő is, nagyon jól néz ki öltönyben. Kinyújtotta a karját, hogy belekarolhassak, vettem egy utolsó mély lélegzetet, mielőtt megfogtam volna. Hallottam a zenét és az embereket. Mikey végigkísért egészen oda ahol Sanzu állt, amint ránéztem, minden idegességem elszállt. Mikey átadott Sanzunak, én pedig a kezeim közé fogtam az övét. Felemelte a fátylat, és felfedte arcomat, hogy már sírok. Rám mosolygott, miközben könnyek teltek meg a szemében. Nem törődtem a pappal hogy mit mond, csak az érdekelt, hogy Sanzu milyen jóképűen néz ki, és mielőtt észrevettem volna, ideje volt megcsókolnom. Megragadta az arcom és olyan erősen megcsókolt, hogy nem tudtam nem nevetni. Mindenki tapsol és szurkol nekünk, mellettem Mikey, aki Annaliset tartja. Mikey átadta Sanzunak, Sanzu pedig keményen megcsókolta az arcát.

                            A mi kis családunk.

                                       Vége

Sziasztok! Tudom hogy örültetek volna ha még tovább viszem a történetet. Viszont elkezdtem egy új könyvét és azon pörög 0-24be az agyam és emiatt ide már nem jutnak ötletek.. Talán így jobb is 😀

Köszönöm a sok csillagokat és kommenteket! Imádlak titeket 🥰❤️