Szabadon (JeongGuk f.f.) - Befejezett

1. rész

2 évvel később

Seoul

- Hozd be a fogjunkat ChanYeol! Szeretném kihallgatni. -dörzsölöm össze tenyerem.

A fiú egy fejbiccentéssel jelezte, hogy érti a parancsot majd kivonult a dolgozómból két emberével és hamarosan egy erősen kigyúrt, össze-vissza tetovált kopasz pasassal tért vissza. Lenyomták a földre, pont elém. Ellöktem magam székemből és a férfihoz sétáltam. Arcán magabiztos vigyor pihent, szemeivel elég látványos módon nézett végig rajtam. ChanYeol belerúgott a férfiba és ráparancsolt, hogy ne bámuljon engem de őt ez nem igazán hatotta meg. Csupán egy fekete rövidnadrágot és egy szintén fekete pólót viseltem, de nem is kellett több, már nem igazán érdekel ki és miért bámul meg engem. Tetszem? Hát egészségére.
Előhalásztam farzsebemből kedvenc bicskámat és egy laza mozdulattal kipattintottam. A vadhajtás pasas felröhögött.

- Juj cica most meg kéne ijednem tőled és a kis játékszeredtől? -röhögött fel gúnyosan.

- Ugyan, dehogy. Én erre egyáltalán nem kértelek. Áruld el szépen ki bízott meg és talán, talán meghagyom az életed. -pörgettem ujjaimközt a kést.

- Ugyan szivi, hagyd ezt az „Én vagyok a góré” játékot, senki sem veszi be.

- Rendben. Hozzátok!

Hangom egy percre sem csuklott meg, magabiztosan lépkedtem előre mögöttem pedig embereim hurcolták az áruló alakot. A birtok egyik hátsórészében kialakított "vendégházba" vittük, amit a saját ízlésem szerint rendeztettem be különféle kínzóeszközökkel. BaekHyun már várt minket, tudta, hogy úgyis ott fogunk kikötni. Ő és ChanYeol kikötözték a férfit a falba erősített fapadra és félreállva átadták nekem a terepet.

- Ugyan szivi azt hiszed megijedek a ferdeszemű pincsijeidtől? Ugyan. A vacsorám ijesztőbb volt mint ezek itt. -biccentett a bent álló embereimre.

- Ó, hát tőlük nem is kell tartanod, ők jófiúk. -mosolyodtam el- Félnivalód egyedül miattam van. Nos, elárulod szépen ki bízott meg a kémkedéssel vagy forduljunk más eszközökhöz?

- Jaj kisanyám hagyd abba. -röhögött fel, hangja csöpögött a gúnytól- Fejezd be ezt a szánalmas színjátékot. Ne higyj annak aki azt mondta neked, hogy jól áll ez a "maffiafőnök" szerep mert kamuzott neked. Még megütni sem mernél, te ahhoz túl jó kislány vagy.

- Sszzz, úhhjújjj. -sziszegtek fel a hátammögött a többiek.

Tudták mennyire allergiám ha valaki jó kislánynak nevez. Már nem vagyok az, nagyon, nagyon hosszú ideje!
Azonnal elöntött a méreg és agyamat kikapcsolva cselekedtem. Előkaptam az egyik húsklopfolót és rávágtam a férfi mindkét térdére, amikben a csont szinte azonnal ripityára tört. A pasas nem győzött ordítozni. Aztán fogtam az egyik kedvenc késemet és levágva lábáról a nadrágot bemélyedést vájtam bőrébe, mindkét combján. Aztán persze az ecet következett amit egyenesen a felhasított sebeire öntöttem. A férfi annyira ordítozott félő volt megsüketülök mellette. Kezeimről csöpögött a vére de nem érdekelt. Megragadtam bicskámat és arcához emeltem a pengét.

- Na még most sem beszélsz fasszopó rohadék!?

- Elég! Hagyd abba! Te beteg vagy. Beteg ribanc!

- Beteg? Igen. Ribanc? -simítottam végig államon- Kétlem. Na, elkezdesz pofázni végre vagy szabdaljam fel az arcodat is? Bár... ahogy kinézel csak segítene rajtad. Nos? -nyomtam erősebben bőrének a pengét.

- Beszélek, beszélek csak hagyd ezt abba!

Mosollyal arcomon tettem zsebre hasznos kis társamat majd karbatett kezekkel álltam a még mindig vérző férfi előtt.