DEFLORATIO (+18+) ✔ Vmin

¤ 4 ¤

Csókolóznak!

Kikerekednek a szemeim, elnyílik a szám. Ha eddig piros voltam, most lesápadok. Kim Taehyung az orrom előtt csókol meg egy férfit! Puhán, gyengéden kóstolgatják egymás ajkait... Mikor Mr. Kim hallja, hogy csönd lett, megszakítja a csókot, és rám néz:

- Na mi lesz, Jimin? Folytasd!

Nagyot nyelek, és tovább olvasok, de eléggé bizonytalanul, el is rontok néhány szót. Mire a következő lap aljára érek és újra felnézek, már nincs rajtuk ing, a meztelen felsőtestük simul egymásnak. Most látom, hogy a fiatalabb jobb karja a vállától a kezéig végig van tetoválva. Kifut a fejemből a vér, mindjárt elájulok. Miért csinálnak ilyet, és miért előttem? Lassú mozdulatokkal simogatják egymás hátát, arcát, haját... Közben egyre szorosabban tapad össze a szájuk...

Felállok, megköszörülöm a torkom, de eltelik jópár másodperc, mire reagálnak rá.

- Olvass – nyögi Taehyung a barátja (ezek szerint a szeretője) szájába, rám se nézve.

- Uram, én... én most inkább hazamennék! Nem szeretnék... zavarni.

Felém fordul, elhagyva a csóktól elködösült tekintetű Mr. Jeon ajkait.

- Ha zavarnál, már nem lennél itt. Azt mondtam, olvass, vagy egy fillért sem kapsz! – parancsolja.

Visszaülök, el-elcsukló hangon olvasok tovább. Már nem is fogom fel, mit ír a könyv, csak mondom gépiesen a látott szavakat. Furcsa feszültséget érzek az alhasamban, ahogy hallom az egyre hevesebb csókcsata hangjait. Próbálok nem odanézni, és a feladatomra figyelni, de Mr. Jeon hirtelen felszisszen.

- Au! – kiált fel, és kezével a szájához kap – Megharaptál!

Erre felkapom a fejem. Elveszi az ujját a szájától, ami most piroslik, mivel az alsó ajkából szivárog az élénk színű vér.

- Bocsáss meg – suttogja Mr. Kim.

Szájába veszi a szeretője véres ujját, miközben a szemébe néz, leszopogatja, majd sebre szorítja az ajkait. Nyalja és szívja Jungkook vérző száját, még kiéhezettebben morogva, mint az előbb. A fiatalabb behunyja a szemét, halkan felnyög, és megadással tűri. Önkéntelenül megnyalom az ajkam. Megpróbálok tovább olvasni, de nem nagyon megy. A szemem folyton rájuk téved. Nem akarom látni, amit művelnek, mégse tudok máshová nézni.

Mr. Kim ujjai a szeretője mellkasára vándorolnak. A nyakába csókol, beleharap, Jungkook megint felszisszen. Úgy fordulnak, hogy a munkaadóm szemben legyen velem. A férfi válla fölött rám emeli a sötét tekintetét, miközben a széles háta köré fonja a karjait. Zavartan nézek félre. Miért csinálják ezt velem?! Lenézek a könyvre, próbálok nyugodtan lélegezni. Megköszörülöm a torkom, tovább olvasok.

- Miért nem küldöd haza ezt a szegény gyereket? – kérdezi Mr. Jeon fátyolos hangon.

Köszönöm! IGEN! Miért nem mehetek haza???

- Azért, mert imádom hallgatni. Felizgat a hangja. Olyan, mintha selyemmel simogatnák az agyamat.

- Én talán nem izgatlak fel eléggé?!

Hátralép, összeszorítja az ajkait. Csak nem féltékeny rám?

- Ne gyerekeskedj. Tudod, hogy ezt nem szeretem – morogja Mr. Kim, és vissza akarja húzni magához, de a fiatalabb nem enged neki. Szúrós tekintettel rám néz.

Lesütöm a szemem, a könyv lapjait babrálom az ujjaimmal.

- Portrét festesz róla! – dühöng tovább – Nekem ne mondd, hogy csak a hangja izgat!