🥇#1 Vmin - 2024 február
1813-at írunk. Kim Taehyung, a híres festőművész elvonultan él egy nagy, régi házban fenn a hegyen, ahová még rendes út se vezet. Azt beszélik róla, hogy gonosz, perverz, sőt, egyesek szerint nem is evilági lény.
Amikor megi...
Hányszor elképzeltem már Jimint a hálószobámban, az ágyamban... És most itt van. Leültetem az ágy szélére. Bágyadtan néz maga elé, miközben leveszem róla a herceg elegáns, bár kissé megviselt ruháit. Kigombolom és lecsúsztatom a vállán a fehér inget, kioldom a nadrágot, és azt is lehúzom róla. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kívántam meg a karcsú testét, hogy nem őrjít meg a bőre illata, de a képzelgéseimben mégsem egészen így történt a vetkőztetős jelenet. Harapásnyomok és vér tarkítják mindenütt. Belemártom a szivacsot a mellettem álló melegvizes lavórba, megfogom a karját, és végigsimítom vele. Felsóhajt, amikor hozzáérek, és a víz néhány cseppje lecsurog a bőrén. Üveges tekintettel néz rám. Újra a vízbe mártom a szivacsot, kicsavarom, és lemosom a másik karját is. Aztán az arcát, a nyakát, a mellkasát. A tarkójára fogok, és óvatosan hanyatt fektetem. Odalent is meg kell tisztogatni... Az ajkamba harapok, nagy levegőt veszek. Minden erőmre szükségem van, hogy ellen tudjak állni az elém táruló kísértésnek. Tudom, hogy ez nagyon nem az a helyzet, hiszen kivérezve, gyengén, a halálból visszatérve hever előttem, de nem tehetek róla, elönt a forróság már a látványától is.
Itt fekszik anyaszült meztelenül a hálószobámban... Az ágyamon...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Behajlítom, és a talpaira támasztom a lábait. Óvatosan érintem hozzá a szivacsot, gyengéd mozdulatokkal nyomom a lába közé, ő pedig megadóan tűri, hogy ott is lemossam. A belső combján is piros fognyomok éktelenkednek. Megérintem az ujjaimmal a sebeket, majd feltolom a kezem az ágyékáig. Tudom, hogy nem kéne, de nem bírok ellenállni. Pár pillanat múlva a szivacs csobban a lavórban, én pedig két kézzel simogatom a testét. Elborul az agyam, nem tudok gondolkodni. Mindenfelé jár a kezem, a lábain, a péniszén, az alhasán, a derekán... Végül átölelem, és ráfekszem. A nyakába csókolok, beszívom az illatát, hozzádörzsölöm a nadrágomban feszülő, kőkemény merevedésemet az altestéhez. Morogva fúrom az arcom a puha bőrébe. Nem ölel vissza, ahhoz túl gyenge, de egy halk sóhaj kiszabadul a száján. Annyira kívánom, hogy beledöglök, a farkam majd szétrobban, de minden akaraterőmet bevetve felkelek róla. A szekrényhez megyek, hogy kivegyek belőle egy hálóinget és egy tekercs kötelet.
Ráadom a hosszú hálóruhát, majd a kezembe veszem és megcsókolom a fehér kis kezét, mielőtt a csuklójára tekerem a kötelet. Szorosan az ágy sarkához kötözöm, és ugyanezt teszem a másik kezével, majd a lábaival is. Alaposan ellenőrzöm a csomókat, hogy erős rángatásra se tudjanak kioldódni. Alszik, fogalma sincs, hogy mi történik vele.
Betakarom, aztán átülök a fotelbe az ággyal szemben. Hátravetem a fejem, megpróbálok aludni egy kicsit, nagyon fáradt vagyok és szükségem lesz az erőmre.
*****
- ÁÁÁÁÁÁÁRRRRRRGGGGGHHHH!!
Állatias üvöltésre ébredek. Odakint már világos van. Jimin zihál, dobálja magát az ágyon, próbál kiszabadulni. A takarót már lelökte magáról. Feltápászkodom a fotelből, odalépek hozzá. Vérben forgó szemekkel vicsorog rám, nyál szivárog a fogai közül, morog és fújtat, mint egy veszett vadállat. Rángatja a köteleket, nyikorog alatta az ágyam.
