DEFLORATIO (+18+) ✔ Vmin

¤ 15 ¤

Jimin pov

Nem bántom, csak hozzányomom magam egy kicsit. Ettől majd megnyugszom. Csak egy egészen kicsit jobban, hogy érezzek is valamit. Lassan, finoman, nehogy felébredjen. Átölelem, nincs abban semmi, azt máskor is csináljuk. Most kicsit szorosabban ölelem, ennyi az egész. Hmmmm, csak szagolgatom, csak az orrommal érek hozzá a nyakához. A számmal éppen csak súrolom. Beszívom az illatát, azt csak szabad. Egy apró puszi még nem jelenthet gondot, az előbb már csókolóztunk is. Csak egy ici-pici csók a nyakába. Nem is csók ez, inkább csak megnyalom kicsit, hogy érezzem a bőre ízét...

Felszusszan, a hátára fordul, ijedten húzódom el tőle. Nem akarom felébreszteni! Olyan szép az arca, miközben alszik... egész jól látom, pedig sötét van. Óvatosan a mellkasára teszem a kezem, majd lassan lejjebb csúsztatom. Meg kéne állnom, itt, az alhasánál. Ennél nem szabad tovább mennem... A farkam megugrik a nadrágomban, annyira feszít a vágy, hogy alig bírom elviselni. Önkéntelenül újra nekinyomom magam. A hálóinge lecsúszott, amikor megfordult, szabaddá téve a vállát. Megcsókolom ott, de nem bírok megálljt parancsolni, kinyitom a szám, és morogva belemélyesztem a fogam, közben a lába közé csúszik a kezem.

Ordítva ugrik fel, lelök magáról, és kiugrik az ágyamból.

- Bocsáss meg! – húzom az orromra a takarót – Ne haragudj, én csak... csak rosszat álmodtam! – füllentem.

- Jimin, mi a fene van veled??! Nagyon, nagyon furcsán viselkedsz! – mondja remegve, a vállát markolászva.

- Nagyon sajnálom, Hobi! Ne haragudj!

Ennyi volt, véget kell vetnem ennek. Megharaptam a legjobb barátomat! Távol kell tartanom magam tőle, ez nem mehet így tovább. Felkelek, magamra kapom a ruháimat, és kimegyek a szobából, sőt, a házból is. Reggel hat óra van, lassan amúgy is kelnem kéne. Végigfutok a hűvös, félhomályos utcán. A műhely felé veszem az irányt. Onnan nem lehet hiányozni, de ott majd a munka eltereli a figyelmem.

*****

Jungkook pov

Remeg kezem-lábam, amint arra várok, hogy a komornyik bejelentse az érkezésem a hercegnek. Tudom, hogy merész dolog volt bejelentkezni hozzá, főleg egy ilyen ügyben, de nem bírtam tétlenül otthon ülni, és elfogadni, hogy a férfi, akit szeretek, még ha én már neki semmit nem jelentek, börtönben sínylődjön amiatt a mocskos kis árva miatt. Ha kell, magához a pápához is elzarándokolok, ha ezzel segíthetek rajta.

- Felség, Mr. Jeon Jungkook megérkezett – mondja a komornyik a szalon ajtajában állva.

- Vezesse be – hallom a herceg hangját odabentről.

A szívem a torkomban dobog, ahogy közeledek az ajtóhoz. Százszor elgyakoroltam otthon, hogy mit fogok neki mondani, de most mintha kiürült volna a fejem.

A herceg a díszes szalon közepén állva fogad, majd tesz felém néhány lépést. Mélyen meghajolok előtte, megköszönöm, hogy szánt rám egy keveset az idejéből.

- Örülök, hogy megismerhetem, Mr. Jeon – nyújtja felém a hófehér kezét.

Megszorítom, hideg, és halványkék erek futnak rajta, mintha márványból lenne, de puha, mint a selyem.

- Felség, esedezve kérem a segítségét – térek rögtön a tárgyra – A barátomról, Mr. Kim Taehyungról van szó, a festőről, aki tudtommal önnek is jó ismerőse.

A herceg megütközik a név hallatán.

- Mi van Taehyunggal?

- Börtönbe került egy olyan ügy miatt, amelyben ártatlan.