Jungkook pov
- Gyere ide! - mondom neki, mire csak bámul rám ártatlan szemekkel.
- Na mi lesz, gyere fel az ágyra! Kényelmetlen lehet ott a kemény padlón! Aludj itt mellettem. Elférünk.
- De Jungkook...
- Gyere már, ne kéresd magad! Nem foglak bántani!
Felemelem a takarót, hogy bebújhasson alá. Egy kicsit még hezitál, de végül beadja a derekát, és befekszik mellém. Betakarom, elrendezgetem rajta a takarót. A mennyezetet nézi, én pedig őt. Szótlan és szomorú volt egész nap. Főzés és ebéd közben is máshol jártak a gondolatai, aztán elkezdett vadul takarítani, úgy suvickolta az egész lakást, mintha az élete múlna rajta. Vasárnap van, gondoltam, kilovagolhatnánk a tengerpartra, meghívtam volna a parti halsütőhöz vacsorázni, de nem akart menni. Pedig ott estefelé még zenekar is szokott játszani. Tüzeket raknak végestelen végig a fövenyen, amelyek hajnalig égnek, szerelmespárok, baráti társaságok iszogatnak, táncolnak és énekelnek körülöttük. Jó ideje nem jártam ott. Eddig nem volt kivel, és kedvem se volt hozzá, hogy mindenfelé boldog embereket lássak...
- Azt mondtad, te már elfelejtetted őt. Hogy csináltad? - kérdezi még mindig a plafont nézve.
- Rájöttem, hogy nemcsak Kim Taehyungból áll a világ. Elkezdtem észrevenni a sok szépséget és örömöt a mindennapokban.
- Mint például? - rám pillant, kíváncsian várja a választ.
- Egészen kicsi, jelentéktelennek tűnő dolgokat.
A halvány arcbőrét nézem. Apró, áttetsző pihék borítják, amelyeken finoman megcsillan az olajlámpás fénye. Kinyújtom felé a kezem, és gyengéden megcirógatom.
- Az őszibarack bársonyos héját.
Az ujjaim felcsúsznak a hajába.
- A holló fényes, fekete tollait.
Csodálkozó tekintettel pillant rám, én pedig mélyen a szemébe nézek.
- A csillagok fényét a sötét éjszakában.
Óvatosan, éppen csak hozzáérve végigsimítok az ajkain.
- A rózsa puha, hamvas szirmait. Az érett cseresznye édes ízét.
Lecsúsztatom a kezem a nyakára, majd még lejjebb. Az inge aljához érve felhúzom az anyagot, alányúlok, és a hasa meleg bőrét simogatom, lassan haladva felfelé a mellkasáig.
- A selyem finom tapintását. A méz és a meleg tej illatát.
Le-föl hullámzik a kezem alatt a teste, szaporán kapkodja a levegőt, bordáin keresztül érzem a szívverését. Az ingén keresztül ráfog a kezemre, megállítja, de csak folytatom tovább.
YOU ARE READING
DEFLORATIO (+18+) ✔ Vmin
Fanfiction🥇#1 Vmin - 2024 február 1813-at írunk. Kim Taehyung, a híres festőművész elvonultan él egy nagy, régi házban fenn a hegyen, ahová még rendes út se vezet. Azt beszélik róla, hogy gonosz, perverz, sőt, egyesek szerint nem is evilági lény. Amikor megi...