DEFLORATIO (+18+) ✔ Vmin

¤ 27 ¤

Most figyelmeztetnem kéne az olvasókat, hogy nemi erőszak lesz ebben a részben, de közben rájöttem, hogy volt már néhány a könyvben, és akkor nem szóltam. Hát most szólok.

Yoongi pov

A szalonban fogadom az érkező vendégeket. A személyzet itallal, gyümölccsel és hidegtálakkal kínálja őket. Türelmetlenül várom Jimint. Mostanáig nem közölte velem a döntését, én pedig majd' beleőrülök a várakozásba – vajon csatlakozik hozzánk, vagy nem? Háromnegyed tizet mutat az aranyozott állóóra, amit három szolid kongatással is jelez. Kezdek ideges lenni. Magamhoz veszek egy pohár pezsgőt, mosolyt erőltetek magamra, és felszínes társalgást kezdek az egyik barátommal. Megszólal az ajtócsengő, újabb vendég érkezik. A komornyik bejelentése szerint ez végre Choi gróf lesz, akit az áldozat beszerzésével bíztam meg, és nagyon kíváncsi vagyok, miképpen oldotta meg a feladatot ilyen rövid idő alatt.

Egy egyszerű, fehér vászonruhába öltözött lánnyal érkezik, aki nincs teljesen magánál. A gróf karjába kapaszkodik, bizonytalanok a léptei, ködös a tekintete. Rámosolyog a körülötte lévőkre, de nehezen formálja a szavakat. Vagy részeg, vagy...

- Ópium – mondja Choi gróf, miközben leülteti a lányt egy fotelba.

- Tudom, hogy nem érdeklődünk az áldozat kilétéről – súgom neki –, de tekintve a rendkívüli körülményeket... ki ez a lány?

- A dologházból hoztam el. Egy utcalány egyetlen gyermeke, tizenhat éves, az anyja halála után került be, mivel más rokona nincs. Csodálkoztam is, hogy még szűz. A neve Lucia. Azt mondtam neki, hogy a palotában szükség van egy konyhalányra, de előbb be kell mutatnom őt önnek. Úgy örült, mintha a kezét kérte volna meg. Madarat lehetett volna fogatni vele. Fürdőt vett, tiszta ruhát kapott tőlem, meg jó sok ópiumot, hogy lenyugodjon.

Megveregetem a gróf vállát. Régi jó barátom, tudtam, hogy rá számíthatok. Felemelem a lány fejét, kábán mosolyog rám. Szép, finom arca van, törékeny termete, sápadt bőre. Nehéz élete lehetett szegénynek. Utasítom a cselédlányt, hogy hozzon neki egy nagy pohár vizet és etessék is meg.

Ekkor az ajtóban végre megpillantom Jimint, amitől hatalmasat dobban a szívem. Sugárzóan elegáns, egyenes tartással közeledik felém. Az arca egyszerre dacos és szomorú. Gondolom, veszekedtek Taehyunggal.

- Készen állok, felség. Remélem, nem késtem el – mondja.

- A legjobbkor érkeztél – megkönnyebbülten mosolyogva a vállára teszem a kezem, és a többiekhez fordulok – Uraim, fogadják szeretettel társaságunk legújabb tagját, pártfogoltamat, az ifjú Mr. Park Jimint!

A mostani vendégek nem ugyanazok, akik a múlt alkalommal voltak itt, nem tudják, hogy akkor Jimin volt az áldozat. Tapsolnak, és barátságosan kezet fognak vele.

Lassan elindulunk a toronyszoba felé. Jimin megtorpan, a lányt nézi. Odamegyek hozzá, karon fogom, a fülébe suttogom:

- Hidd el, jobb lesz neki így. Dologházban vagy utcalányként élte volna le nyomorúságos, rövid életét.

Felérve a kör alakú, égő gyertyákkal megvilágított szobába, a gróf az ágyra ülteti a lányt.

- Mire készülnek az urak? – kérdezi bágyadtan, a szemében ijedtséget látok – Mit akarnak csinálni velem?

- Csak feküdj le. Ne félj – mondja Choi gróf, és a vállainál fogva lefekteti az ágyra.

Mivel ő szerezte az áldozatot, az ő joga vezetni a rituálét, és elvenni a szüzességét. Körbeálljuk az ágyat, és a megfelelő latin mondatok elkántálása után kezdetét veszi a szertartás. Hárman leveszik a lányról a ruháit, aki tiltakozik, bár az ópiumtól nem sok ereje van, hogy ténylegesen ellen tudjon állni, ettől el is sírja magát. Ketten a lábait, ketten a karjait fogják le, és mind köré ülünk a kerek ágyon. Choi grófnak végre kellene hajtania a vágykeltő rítust, de azt mondja, arra semmi szükség, az ópiumba már kevert afrodiziákumot, annak elegendőnek kell lennie. Mindannyian simogatjuk a testét, hogy megnyugtassuk, de csak potyognak a könnyei.