DEFLORATIO (+18+) ✔ Vmin

¤ 20 ¤

Taehyung pov

Nem szokásom korán kelni, de most nem vesztegethetem az időt. Adok egy csókot az alvó angyalkám homlokára, gyorsan megmosakszom, felöltözöm, és az istálló felé veszem az irányt. Amíg a herceg lovásza felszerszámozza a lovamat, elgondolkodom. Eszembe jut a nap, amikor először láttam Jungkookot. Néhány évvel ezelőtt az éppen készülő festményemhez szükségem volt egy nem túlságosan nagy darab, de izmos, kidolgozott testű modellre. Egyik este lementem hát a kikötőbe, hátha találok egy alkalmas matrózt vagy dokkmunkást, aki egy kis aprópénzért elvállalná a munkát. Nem nagyon találtam senkit; vagy túl nagyok voltak, vagy túl alacsonyak, vagy az arcuk volt durván faragott, vagy csak egyszerűen nem láttam volna őket szívesen a házamban. Az egyik részeg volt, a másik sunyi tekintetű, a harmadik túl öreg. Már kezdtem feladni a keresést, amikor elsétáltam egy kikötői kocsma előtt. Meleg fény, kiabálás és verekedés hangjai szűrődtek ki. Belestem az ablakon, hogy lássam, mi folyik odabent. A helyiség közepén, emberekből alkotott körben egy fiatal fiú és egy idősebb, nagyobb darab férfi küzdött egymással puszta kézzel, félmeztelenül. A körülöttük állók ordítva biztatták őket. Fogadásos meccs volt, gyakori ezekben a kocsmákban, de valamiért az a fiú felkeltette az érdeklődésemet. Sosem járok ilyen mocskos helyekre, de ezúttal vettem egy nagy levegőt, és lesétáltam a lépcsőn. A füst-, sör- és izzadtságszag keveréke egyből tekerni kezdte az orrom. Megbámultak a túl elegáns öltözékem miatt, volt, aki kalapot emelve kitért az utamból, volt, aki fintorogva mért végig. Olcsó kurvák mosolyogtak rám. Engem csak a küzdelem érdekelt. Egy testes, borostás fickó megkérdezte, hogy akarok-e fogadni, a Kis Jeon tuti győztes, az a gyerek egy csoda, tízből kilenc meccset megnyer. Feltettem rá egy ezüstöt, mire megveregette a vállam, hogy nem fogom megbánni.

A Kis Jeon éppen a kör szélén lihegett. A csuklóját szorongatta véres arccal és verítéktől csillogó bőrrel, várta, hogy támadjon az ellenfele. Fizikai fájdalom sugárzott a szeméből, de amikor nagydarab fickó megindult, mintha tűz gyulladt volna benne. Nekirontott, fürgén elhajolt a lomha ütések elől, bevitt két ütést testre, majd egy balhorgot az állkapcsára, amitől megtántorodott. Ekkor ordítva lesújtott rá jobb kézzel, azzal, amelyiket az előbb olyan fájdalmasan tapogatta, végleg kimozdítva a férfit az egyensúlyából. Ezután könnyedén bevihetett volna még néhány ütést, amivel kiüthette volna, de ehelyett bizonytalan léptekkel hátrált, összegörnyedve a kíntól, ami csak egy-két másodpercig tartott, de az ellenfele kihasználta az alkalmat. Összeszedte magát, bevitt egy rúgást és egy erőteljes ütést, amitől a fiú a padlón kötött ki. A másik fölé térdelt, és tiszta erőből arcon ütötte, ezzel el is döntve a meccset. Vesztettem egy ezüstöt.

A közönség elégedetlenül kiabált, olyasmiket, hogy „Mi van veled, Kis Jeon?! Miattad buktam a pénzem!" „Kelj fel, te mihaszna, és küzdj!" Az ellenfele büszkén emelte magasba a karjait, aztán kért egy kupa sört, és három korttyal le is húzta az egészet. Mikor szétszéledt a csalódott tömeg, a borostás fickó, aki a téteket gyűjtötte, megragadta a fiút a karjánál fogva, felemelte, és letörölte az arcát egy vizes ronggyal. Helyet foglaltam egy asztalnál, kértem egy pohár whiskyt, és csak figyeltem őket. „Te nyomorult kis senki! Mi az isten volt ez? Megint szégyent hoztál a fejemre, átkozott kölyök!" – szidta a borostás. „Bocsáss meg apám, de a tegnap megsérült csuklóm most végleg eltörhetett. Nem bírom mozgatni! Mondtam neked, hogy ma nem kellene kiállnom..." – magyarázta a fiú. A borostás ezek szerint az apja, aki kihasználja a fiát, ő kényszeríti a küzdelemre. Övé lehet az egész kocsma, mert ahogy megfigyeltem, a személyzet főnöknek hívja. Lekevert egy pofont a legyőzhetetlen kis Jeonnak. „Nem érdekelnek az ócska kifogásaid! Mindent kitalálsz, hogy megmagyarázd a vereséged! Miért pont ma kellett vesztened, mi?! Semmi hasznom így belőled, te kis taknyos!" A fiú a dühtől és a kimerültségtől összeszűkült szemekkel letekerte a kezeiről a bandázst, és a bárpult felé vette az irányt. Útközben két kurva megkörnyékezte, hozzá dörgölőztek és hízelegtek neki: „Gyere Kis Jeon, leápolom a sérüléseidet!" „Ma ingyen megvigasztallak, nyuszifiú!" Dühösen lerázta őket magáról, a pultostól kért egy nagy korsó sört, és amikor megkapta, a hideg poharat a sérült arcához szorította. "Egyszer megöllek, esküszöm" - motyogta az orra alatt. Fogtam a poharamat, felálltam az asztaltól, és átültem mellé. A pultra támasztott jobb kezét néztem. Mindenféle színben pompázott, és rendesen meg volt duzzadva a csuklója. Azt is odanyomta a söröskorsóhoz.