DEFLORATIO (+18+) ✔ Vmin

¤ 10 ¤

Jimin pov

Őfelsége tényleg nagyon, nagyon kedves velem. El se mozdult mellőlem egész este, de tényleg, még egy másodpercre se. Mr. Kim nem örül nekem, valamiért mérges rám, de itt van cserébe ez a jóképű herceg, aki viszont örül. Olyan finom úriember. Itt mindenki olyan elegáns és szép és gazdag! Yoongi herceg az összes italt végigkóstoltatta már velem. Ahogy kiürül a kristálypohár a kezemben, ő már tölti is újra valami drága nedűvel. Borral, pezsgővel, whiskyvel, likőrrel... Még soha nem ittam ennyit, és ilyen finomakat. Egyszer-kétszer ittunk a fiúkkal egy korsó barna sört a műhely melletti kocsmában, ha valamelyikünk egy kis plusz pénzhez jutott. De ezek az italok...! Ezek... ezek nem barna sörök... Ezek finomak! Istenem, de finomak...

Olyan lazának, nyugodtnak érzem magam... Kissé szédülök. Attól tartok, elesnék, ha a herceg nem tartana meg az erős karjával. Olyan jóképű! Nem annyira, mint Kim Taehyung, de majdnem. Egyre szebbnek látom. Hogy lehet ilyen fehér a bőre? Biztos gondosan védi a naptól...

- Táncolni akarok önnel! - kiáltok fel, amikor a bálteremben elkezdődik a keringő. 

Nem ismerem ezeket az úri táncokat, de nem lehet olyan nehéz. El is kezdem utánozni a lépéseket, de őfelsége leállít. Ő nem akar táncolni. Miért nem akar? Ő is utál engem, mint Mr. Kim?

- Nem táncolunk, Jimin. Először is részeg vagy, másodszor férfiak vagyunk mind a ketten.

- Jaj, de kár! - nyafogok - Annyira, annyira szeretnék önnél táncolni! Mint Hamupipőke!

Karjaimat a nyaka köré fonom, de ő lefejti őket magáról. Ekkor sajnos majdnem elesek, úgy kell elkapnia. Leültet egy székre a fal mellé, megparancsolja, hogy ne mozduljak el onnan, mindjárt visszajön. Kicsit megdőlök, de sikerül kihúzni magam.

- Igenis felség! - tisztelgek, ő meg már itt sincs.

Hova lett? Miért hagyott itt? Kavarog minden... nélküle nem jó...
De sebaj, mert már itt is van helyette Kim Taehyung. Leguggol elém, a kezét a térdemre teszi. Aggodalmas az arca. Mindkettő arca... vagy három...?

- Jimin, haza kell jönnöd velem! Most azonnal! Gyere!

Felemel a székről, de én ellenállok. Megmondom neki, hogy itt akarok maradni. Jól érzem itt magam! Hagyjon békén, a herceg mindjárt visszajön. Megígérte, hogy visszajön... és akkor az úgy is lesz! Nekem itt kell megvárni őt!

- Jimin, ne csináld ezt! A herceg ki akar használni téged, utána pedig meg fog ölni! Higgy nekem, tudom, miről beszélek! Haza kell jönnöd velem, érted? Most! Gyerünk, állj fel! Ne tiltakozz már!

- Mr. Kim, a herceg kedves hozzám. Ön nem kedves. Ön kerül engem, utál, és butaságokat beszél! Hagyjon békén! Hagyjon!

Kirántom magam a kezei közül, és visszaülök a székre. Ekkor két férfi fogja meg Mr. Kim két karját, és elvonszolják tőlem. Nagyon tiltakozik, a nevemet kiabálja, és üvöltve azt hajtogatja, hogy meneküljek, ne maradjak a herceggel. Befogják a száját, és kivonszolják a teremből. Hova viszik? Miért ilyen durvák vele? És ő miért mond ilyeneket? Nem értek semmit...

Őfelsége kis idő múlva visszatér, szerintem el is bóbiskoltam közben. Kezdek álmos lenni. Megfogja a kezemet és felhúz a székről. Átkarolom a nyakát, ő felemel engem a karjaiba. Tényleg én vagyok Hamupipőke, csak fiúban... Hozzábújok, olyan jó illata van... Minden erőm elhagyott... Ő olyan erős! Könnyedén elbír engem, mint egy tollpihét. Több üres szobán átmegyünk, mindnek más színű a fala, a bútorok is meg a festmények is mások... a függönyök is... Sárga, kék, rózsaszín... Hány szoba van ebben a kastélyban? Hű, de gyorsan suhanunk! Mintha nem is a lábán menne... Megszédülök, becsukom a szemem, de úgy csak rosszabb. Forog velem a világ. Erősebben kapaszkodom belé. Kinyitom a szemem, most egy barna szobában vagyunk. Nahát! A sarokban letesz engem, de nagyon kell kapaszkodnom a karjába, hogy össze ne essek. Megnyomja a cserépkályha egyik csempéjét, és a kályha elmozdul a helyéről! Mögötte egy csigalépcső nyílik! Ez egy titkos ajtó? Hű, de izgalmas!