DEFLORATIO (+18+) ✔ Vmin

¤ 37 ¤

Taehyung pov

- Bármit, valóban? – kérdezem, ujjaimmal a száját simogatva.

Felizgat azzal, ahogy rám néz. Megrettenve, mégis odaadással bámul rám, mint egy kivert kölyökkutya. Úgy érzem, akármit meg tudnék most tenni vele, amit csak akarok, megadással tűrné. Próbáljuk hát ki, hogy jól gondolom-e! Kigombolom a nadrágom, letolom, amennyire szükséges, és az arca elé tartom a félig merev farkamat.

- Éppenséggel hálás lehetsz – mondom neki – nem sok embertől tűrném el, hogy a szeretőmet csókolgassa.

- Mr. Kim... amikor mi ketten... a hercegnél... tudja... akkor azt mondta nekem, hogy ön és Jimin nyitottan kezelik a kettejük kapcsolatát, hogy az sem jelentett gondot, hogy ön akkor velem...

Valóban azt mondtam neki. Valamit ki kellett találnom, hogy belemenjen, hát hirtelen ezt találtam ki. Nahát, hogy emlékszik rá!

- Így van. Ha nem kezelnénk nyitottan, akkor már nem lennél itt. De ettől még nem tűrném el akárkinek!

- Igen, uram... - nagyot nyel, miközben ujjaimat a hajába vezetem – Hálás is vagyok!

- Ezt már mondtad. Mi lenne, ha tettekben is kifejeznéd a háládat? – a tarkójára fogok, és közelebb húzom a fejét az ágyékomhoz.

A feszültség egyre nő bennem. Nem tudom kiűzni a gondolatot a fejemből, hogy ez a fiú kettőnk közé akar állni. Hogy Jimin távolságtartása neki köszönhető. Hogy miatta nem lehetek biztos az érzelmei őszinteségében. Ugyanakkor az ártatlan, bűnbánó tekintete, a meztelen, karcsú teste, és a tanácstalan képe, amivel a farkam előtt térdel, felkorbácsolja a legalantasabb ösztöneimet.

- Na mi lesz? Mégsem vagy hálás? – vetek felé egy félmosolyt.

Riadtan mered a legnemesebb testrészemre, nyel egyet, beharapja az ajkait.

- Mr. Kim, én... még sose csináltam ilyet... - néz fel rám könnybe lábadt szemmel.

Megsimogatom a fejét, annyira édes.

- Nyisd nagyra a szád, és vedd be szépen! De a fogad ne érjen hozzá!

Engedelmesen teszi, amit mondok. Ahogy körbeöleli a csúcsát a meleg, nedves szája, a péniszem azonnal keményedni kezd. Lassú mozdulattal – a saját érdekemben vagyok ilyen óvatos – beljebb nyomom egy kicsit, majd újra kijjebb húzom.

- Nyalogasd és szopogasd, mintha cukorból lenne!

A nyelve tétován mozog a makkom körül, de így még jobban esik, mintha egy profival állnék szemben. Úgy felizgat a tapasztalatlansága, hogy nehezemre esik megállni, hogy ne húzzam rá tövig a fejét.

- Uuuhh... Ez az! Ügyes fiú! – dicsérem, ettől a kezdők mindig fellelkesülnek – Mélyebben...

Igyekszik elnyelni az egészet, de rá kell jönnie, hogy ez nem könnyű. Amikor eléri a torkát, meglepődik a szokatlan érzésen, öklendezni kezd, rá is harap kicsit, amitől felszisszenek.

- Óvatosan, hé! Vigyázz a fogaiddal!

Ijedten kiengedi a szájából, felnéz rám. Ajkai kipirultak és csillognak a nyáltól.

- Bocsásson meg, uram!

Leguggolok hozzá, két kezembe veszem az arcát, és hevesen megcsókolom azokat a dolgos párnácskákat. Ettől először tágra nyílnak, majd lassan lecsukódnak a szemei. A nyakam köré fonja a karjait, belemordul a számba, nyelve boldogan táncol az enyém körül.

- Úgy szeretném jól csinálni! – sóhajtja, amikor elválok tőle.

Újabb esélyt adok neki a bizonyításra. Ki-be jár a farkam a szájában, javaslom neki, hogy a kezével is rásegíthet, amit lelkesen meg is fogad, végül annyira ügyesnek bizonyul, hogy le kell állítanom.