DEFLORATIO (+18+) ✔ Vmin

¤ 33 ¤

Taehyung pov

- Figyelj az arányokra! Ez a vonal nagyjából idáig tart, ezt a formát pedig nagyítsd meg!

Sokkal lassabban megy a munka így, hogy Hobit is instruálnom kell, de nem bánom. A fiú tehetséges, tanulni akar, bennem pedig szokatlanul jó érzést kelt, hogy átadhatom valakinek a tudásomat. Vászonhoz, festékhez persze még nem engedem, rajztáblára erősített csomagolópapírra rajzol szénnel.

- Gyere, állj ide mellém, figyeld, hogy csinálom! - utasítom, miközben az asztalon gondosan elrendezett barackok és körték helyét vékony pittkrétával megjelölöm a vásznon - Nem szabad elveszni a részletekben. Most még csak az alapokat rakjuk fel. Nagyvonalakban megrajzoljuk az árnyékok és fények alakját is.

Egy idő után a szemem sarkából látom, hogy már nem a munkámat nézi. Leejtem a kezem, rápillantok.

- Figyelsz egyáltalán, te kölyök?!

Az arcomat, egészen pontosan a számat bámulja megbabonázva, mint aki valami jelenést lát. Amint rászólok, megrezzen, elnézést kér, és újra a vászonra tereli a figyelmét. Megragadom a csuklóját, magam felé fordítom.

- Mit bámultál úgy? Talán tetszem neked? - szegezem neki a kérdést.

Nagyot nyel, lehajtja és fülig pirulva megrázza a fejét, de nem szól egy szót sem. Felemelem az állát, hogy a szemembe nézzen. Egy darabig farkasszemet nézünk, de nem bírja sokáig. Lesüti a szemét és beharapja az ajkait. Imádom, hogy ennyire zavarban van. Ha Jimin nem létezne, most megcsókolnám.

De nem csak hogy létezik, hamarosan be is toppan. Három hét telt el azóta, hogy a gróféknál találkoztunk, azóta csak egyszer láttam, Jungkook temetésén. Akkor alig szóltunk egymáshoz. A bűntudatunk és a bánatunk a torkunkra fagyasztotta a szót. A rövid szertartás után mindenki hazament a saját otthonába, nem éreztük elég erősnek magunkat egymás társaságához. Pár napja azonban levelet kaptam tőle, hogy az örökbefogadás sikeresen végbement, és ezt ma este nálam szeretné megünnepelni. Elengedem hát a barátja arcát.

- Akkor vissza a munkádhoz - mondom hidegen - Ha nem figyelsz, soha nem fogod megtanulni az alapokat.

- Igen, Mr. Kim - motyogja, és visszaáll az állványa mögé.

Csöndben dolgozunk tovább, de ahogy közeledik a találkozás órája, nem igazán tudok a munkára koncentrálni. Ma éjjel olyan hosszú idő után végre újra a karomba zárhatom, megcsókolhatom, ha minden jól megy, szeretkezhetek is vele. Mennyi minden történt a legutóbbi alkalom óta, mennyi változás, mennyi esemény, mennyi meglepetés! Csak egyvalami maradt változatlan...

*****

A saját, újonnan kapott lován érkezik, elegánsan, de nem hivalkodón felöltözve. Drága pezsgőt és csokoládétortát hoz ajándékba. Szinte zavarba jövök, amikor George bejelenti az új nevén. Igazi úri fiú lett, és illik hozzá ez a státusz.

- Nézzenek oda! A herceg ruháiban is jól festettél, de most... most belülről sugárzod a nemesi eleganciát! - nyújtom felé a kezem.

- Köszönöm, Mr. Kim! Ön is remekül néz ki!

- Szólíts Taehyungnak. Vagy én fogom magázni önt, Jimin úrfi! Válasszon! Az eddigi felállás köztünk már nem működik!

- Rendben... Taehyung - szorítja meg a kezem, zavarában elneveti magát, a szájához kap - Nehéz lesz megszokni!

- Gróf úr! - szalad felé Hobi széles mosollyal és kitárt karokkal.

Jimin nevetve átöleli, azután megnézegeti a lelkes tanítványom rajzait, és elismerően veregeti hátba. Megcsodálja az én elkészült csendéleteimet is, amelyeket a grófék étkezőjébe festettem.