🥇#1 Vmin - 2024 február
1813-at írunk. Kim Taehyung, a híres festőművész elvonultan él egy nagy, régi házban fenn a hegyen, ahová még rendes út se vezet. Azt beszélik róla, hogy gonosz, perverz, sőt, egyesek szerint nem is evilági lény.
Amikor megi...
Egy újabb szerda, amikor hiába megyek be a főbejáraton, Mr. Kimet nem találom a kastély halljában. A grófék három héttel ezelőtt azt mondták, beteg, és én minden nap egyre jobban aggódom érte. Azóta sem tudom kiverni a fejemből azt az óvatos, finom csókot, az első csókomat... Hogyan is tudnám elfelejteni? Folyton eszembe jut a puha ajka a számon, az ujjai a hajamban, a gyönyörű szemei, ahogy nézett rám, és az emlékére is elönt a forró borzongás. Azóta nem láttam, hogy olyan durván elküldött, és nagyon hiányzik. Most pedig beteg, és ha komoly a baj, ha valami rossz történik vele, ha nem láthatom többé... abba belepusztulok.
A képre pillantva hirtelen nagyot dobban a szívem. Újabb részleteket fedezek fel rajta, amelyek eddig még határozottan nem voltak ott! Néhány új fa, egy kis kunyhó a háttérben, és elöl újabb kamillavirágok! Az egyik különösen szép. Még bimbós, néhány virága nyílt csak ki, de fehérebb és részletgazdagabb a többinél. Olyan élethű, hogy az ember legszívesebben letépné és megszagolgatná...
A komornyik bejelenti az érkezésemet. Belépek a szalonba, meghajlással köszönök a gróféknak. Mikor felegyenesedem, észreveszem, hogy vendégük van. Egy előkelő fiatal férfi áll a gróf úr mellett, teáscsészével a kezében. Hófehér, makulátlan bőre, finom arcvonásai, elegáns mozdulatai, drága, nemes anyagú öltözete mutatja, hogy az arisztokrácia tagja ő is. Hullámos, fekete haja lágyan keretezi az arcát, egyik oldalon a füle mögé tűrt pár tincset. A grófné bemutat neki engem, mire biccent egyet felém.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Az úr őfelsége Yoongi herceg - mutatja be nekem a gróf úr.
- Felség - hajolok meg még egyszer.
Udvariatlannak tűnhetek, hogy belekotyogok a társalgásukba, de nem bírom ki, hogy ne kérdezzem meg azonnal:
- Mr. Kim meggyógyult? Látom, hogy dolgozott a festményén! Ma is várható, hogy jön?
A grófné elmosolyodik az izgatottságomon.
- Meggyógyult, tegnap már itt volt, de ma nem jön, Jimin. Más elfoglaltsága van. Holnapra várjuk legközelebb.
Csalódottságomat nem is tudom leplezni. Kiül az arcomra egy nehéz sóhaj kíséretében. Holnap én nem tudok jönni... Mindenesetre örülök, hogy meggyógyult, és hogy talán pénteken már láthatom.
Ma rövidebbre fogom a felolvasást, amit a herceg is türelmesen végighallgat, hogy utána még tudjanak beszélgetni. Miután végeztem, kimegyek a falfestményhez. Mr. Kim felszerelései között találok egy darab papírt, arra írok neki üzenetet.
„Örülök, hogy meggyógyult. Gyönyörű az új virág, amit tegnap festett. Még bimbós, meglehet, hogy megviselné egy erősebb vihar. De én úgy látom, mégis áhítozik az esőre. Kiszárad, elhervad nélküle, és a bimbói örökre zárva maradnak..."
