🥇#1 Vmin - 2024 február
1813-at írunk. Kim Taehyung, a híres festőművész elvonultan él egy nagy, régi házban fenn a hegyen, ahová még rendes út se vezet. Azt beszélik róla, hogy gonosz, perverz, sőt, egyesek szerint nem is evilági lény.
Amikor megi...
Egyik előnye a vámpírlétnek, hogy nincs szükségünk 2-3 óra alvásnál többre. Egy másik előnye, hogy tökéletesen látunk a sötétben. Jimin a hátán fekszik, haja szétterül a csipkés szélű, fehér selyemszállal hímzett párnáján. A csípője oldalra fordulva, a combja felhúzva, egyik karja a feje fölött, a másik oldalra kinyújtva. Mint egy kecses táncos, aki egy varázslat folytán megdermedt egy táncmozdulat közben. Éppen huszonöt perce alszik ebben a kicsavarodott pózban. A takarót óvatosan emeltem le róla még korábban – nincs szüksége rá. Figyelem a testhőjét, és felmelegítem, ha kell.
Az arca olyan, mint egy ártatlan kisgyermeké. Megsimogatom, csak óvatosan, fel ne ébredjen. Kezem lassan a nyakára csúszik. Vöröslő seb virít ott, ahol nemrég vért szívtam belőle. Felidézem az ízét. Nem sokban marad el a szűz vér ízétől, mámorító, de egyedi, utánozhatatlan. Minden erőmre szükségem volt, hogy leálljak a szívással, mielőtt elájulna. Ujjam levezetem a nyaki ütőerén. Egyenletesen, nyugodt tempóban lüktet. Rátérek a kulcscsontjára, végigsimítok rajta. A hálóinge széles nyakkivágása látni engedi a mellkasa bársonyos bőrét, amire finoman ráfektetem a tenyerem. Érzem a szívverését. A légzése eddig lassú volt, most felszakad belőle egy szaggatott sóhaj. Felém fordítja a fejét, a kezét az enyém felé mozdítja, mielőtt újra elnyugszik. Aludj csak, kis angyal!
Izmos combját félig elfedi a hálóing könnyű anyaga. Alácsúsztatom a kezem, feljebb húzom rajta az anyagot az oldalra fordított csípőjéig. Aztán még feljebb, a vékony derekáig, amit az éjjel a két kezemmel átértem. A fedetlen fenekére csúsztatom a tenyerem. Selymes bőre gömbölyű, feszes izmokra simul. Hogy lehet ennyire tökéletes? És ha ilyen, miért nem választotta a hosszú életet, az erőt, a hatalmat? Ott volt a küszöbén! Fenséges királyfi lehetne köztünk, apró lábai előtt heverhetne az egész világ! Ehelyett őt is el kell veszítenem... mint mindenkit, akihez valaha közel kerültem.
Lehajolok, puha csókokat hintek a kerek formáira, és - nem tudom megállni - közéjük csúsztatom az ujjam, az ánusza és a gátja bársonyos bőrére. Erre megint megmozdul, a törzsét is felém fordítja, nagyot sóhajt. Erre elveszem a kezem és a lábára teszem. Nemrég tettem őt magamévá, de máris újra kívánom. Nem tudok betelni vele és nem vagyok képes elengedni...
Libabőrös lesz a combja a kezem alatt. Kezd kihűlni. Mellé fekszem, megsimogatom a haját, a lehunyt szemeit, az arcát. Félig kinyílt ajkaira hajolok, óvatosan megcsókolom. Összpontosítok, elkezdem átadni neki a hőenergiámat. Ez több percig eltart, addig, amíg magam nem kezdek fázni. Mire végzek, kipirul az arca, megfogom a puha kis kezét, érzem, hogy az is felmelegedett. Ekkor elszakadok a szájától, lehúzom a hálóinge alját a térdéig és gondosan betakarom. Felkelek, felöltözöm, majd halk léptekkel elhagyom a szobáját, mielőtt az ég derengeni kezd és valaki észrevenné, hogy itt jártam.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Néhány nappal később
Yoongi pov
Szinte sajnálom ezt a szánalmasan gyenge, sebezhető teremtményt, aki itt majdnem meztelenül a lábamnál térdepel. Alig pár perce, odalent a szalonban még erősnek hitte magát. Mindenki, de főleg Jimin fölött állónak. Méltóságteljesnek és előkelőnek. Ostoba, gőgös kislány! Mekkorát tévedtél! Megvető pillantásokat vetettél rá, szavakkal és gesztusokkal is többször megaláztad a vendégeim előtt. Azt gondoltad, megteheted. Élvezted látni, hogy nyilvánosan megszégyenül általad. Látod most már, mennyire szánalmas vagy? Ha azt mondanám, nyald fényesre a cipőm talpát, cserébe esetleg megduglak, ha majd olyan kedvem lesz, azonnal megtennéd. Bármit, bármit megtennél nekem és meg is fogod tenni. A hatalmamban vagy, és ez ellen nem tehetsz semmit.
