DEFLORATIO (+18+) ✔ Vmin

¤ 5 ¤

Taehyung pov

Miért viselkedik így Jungkook? Soha az életben nem fogadtam neki hűséget, és nem is fogok. Még csak azt sem mondtam neki soha, hogy szeretem. Ráadásul Jimin csak olvasott. Hozzá sem értem. Izgató volt, ahogy zavarba jött, mert olyat látott, amit még soha. Mert nem tudta, mi következik. Mert megrémült a saját ösztöneitől, vágyaitól és a tapasztalatlanságától. Mert nem tudja, mit mondjon, hogy reagáljon, mit csináljon. Annyira felizgat az őszinte ártatlansága, hogy azóta minden gondolatomat kitölti. Tönkre akarom tenni, megrontani, bemocskolni, de nem egyszerre, abban nincs sok élvezet. Fokozatosan, szirmonként akarom letépni ezt a hófehér virágot. Hogy az utolsó sziromnál már könyörögjön, hogy tépjem ki azt is.

Tökéletes alkalom lett volna az első sziromhoz a mai. Nem akartam most még hozzá se nyúlni, de azt se, hogy így legyen vége a játékunknak, hisztivel, éretlen toporzékolással. Ahogy nézett minket és zavarba jött tőle, olyan törékeny, egyszeri és megismételhetetlen pillanat volt. Az ilyenektől úgy áll a farkam, mint semmi mástól. Művész vagyok, bassza meg, a különleges helyzetek izgatnak fel. Az ilyen egyedi, soha vissza nem térő pillanatok. Jungkook ezt nem érti, ehhez ő túl egyszerű. Nem partnerem, hanem hátráltatóm volt. Csak azt látta, hogy rajta kívül felfigyeltem valaki másra is, és ezt nem bírja elviselni.

Nevetséges. Hogy gondolhatja, hogy csak ő létezik számomra a világon? Vakuljak és hülyüljek meg a kedvéért? Forduljak el minden szépségtől? Igen, ő is a modellem volt kezdetben, mert épp kellett egy olyan test, mint az övé. És? Ezentúl csak ő szerepelhet minden vásznamon? Hogy tudnak az emberek ilyen unalmas életet élni, és hogy várhatják ezt el másoktól?

Emiatt a gyerekes jelenet miatt hirtelen újra súlyos magány és kongó üresség ül a házra, miközben a vérem még mindig az altestemben lüktet, a játékunk pont a legjobb résznél szakadt félbe. Gyűlölöm az ilyet! Csodálatos lett volna, izgalmas, maradandó, ha nem teszi tönkre a féltékenykedésével!

A Jiminről készülő portréhoz lépek, leveszem róla a takarást. Így olyan, mintha kicsit még itt lenne velem. Kibontok egy üveg bort, rágyújtok, és leülök a képpel szemben.

Mire a fél üveg elfogy, megunom, hogy nem beszél, nem mozdul. Illata sincs, csak olajfesték- és terpentinszaga. Nem pulzál az ér a nyakában, nem néz félre zavarában. Most állja a tekintetemet. Pislogás nélkül néz a szemembe. Átsimítom egy vastag, puha, száraz ecsettel a festett bőrét. Alig érek hozzá, épp csak hogy az ecsetnyomok, morzsalékok eltűnjenek, és olyan sima legyen a felülete, mint a valóságban. Selymes bőrű angyal...

Visszaülök a székbe, keresztbe dobom a lábam. Megnyalom az ajkam, elképzelem, hogy beleharapok abba a húsos szájába. Aztán elhessegetem a gondolatot, hátravetem a fejem, és a sima fehér mennyezetre nézek, talán segít kiüríteni a fejem. Nem segít. Hallani akarom a hangját.

Holnap megyek a grófékhoz, hétfő lesz, tehát ő is jön. Legalábbis nagyon remélem.

*****

Jimin pov

Újabb fél napot éltem túl az árvaház félhomályos, mocskos műhelyében, bár ezt lehet, hogy elkiabáltam. Már kifelé tartok a kapun, amikor valaki akkorát lök rajtam hátulról, hogy majdnem hasra esek. Négykézláb érek földet, hiába próbálok talpon maradni. Egy kisebb csapat fiú kuncog rajtam, miközben feltápászkodnék, de egy újabb lökés ér, aztán a támadóm elém lépked. Még nem sikerült megnéznem, ki ilyen kedves velem, de van néhány tippem. Kris lehet az, a szemem elé lépő fekete, óriás méretű cipője alapján. Lábát az állam alá akasztja, és felemeli vele a fejem. Helyes volt a tippem. Kris egy olcsó, vékony szivart rágcsálva néz le rám. Végre fel tudok állni, de akkor megmarkolja az ingemet a nyakamnál, és a falnak lök. Már vagy tízen állnak minket körbe, tisztes távolságból persze. A cirkusz miatt jöttek közelebb, nem azért, hogy segítsenek.