(Találtam egy új képet a 2. fejezethez, nézzétek meg, mintha direkt ahhoz készült volna a fotó 😎 Sajnos béna voltam, és csak most fedeztem fel...)
Jimin pov
A konflisban ülve nem tudom visszatartani a könnyeimet. Rettenetesen félek. Félek, hogy mi lesz Mr. Kimmel, hogy börtönbe kerül miattam, és félek, hogy mi lesz velem, ha rám tör a roham, és bántani fogok valakit.
- Ne sírj, Jimin, vége van. Most már biztonságban vagy – mondja a mellettem ülő igazgatóhelyettes.
Átkarolja a vállam, felemeli a fejem, és letörli a könnyeimet. Erre csak még jobban zokogok, és rázom a fejem. Nem zárhatják börtönbe! Nem tett velem semmi rosszat! Vigyázott rám, gondoskodott rólam, ki fog most megvédeni magamtól?! Megígértem neki, hogy nem szólok egy szót se, és be is tartom, de nagyon nehéz megállni. El akarom mondani nekik, hogy nem bántott engem, hogy mások bántottak, és ő megmentett tőlük! Tudniuk kell!
A szobánkba lépve Hobi a nyakamba borul. Úgy szorít, hogy a szuszt is kipréseli belőlem.
- Istenem, annyira aggódtam érted! – mondja – Minden nap azért imádkoztam, hogy ne történjen semmi bajod!
Ahogy ölel, és az arcát a nyakamba fúrja, megérzem az illatát, ami hihetetlen erővel vág fejbe. Teljesen megrészegít. Mélyeket szippantok belőle, a szívem vadul ver, elhomályosodik a látásom. A hajába markolok és magamhoz szorítom, hogy ne tudjon eltávolodni tőlem. Beleszédülök, annyira mámorító, és olyan mohó vágyat kelt bennem, mint még soha semmi. Nem tudok gondolkodni, teljesen elveszi az eszem. Annyira szorítom, hogy beleremeg a karom, morogva csókolok a nyakába, érezni akarom az ízét a számban...
- Jimin, mit csinálsz?! – lökne el magától, de ez nem megy könnyen, olyan erősen fogom.
Rémülten néz rám, mire egy pillanatra kitisztul az elmém. Mi ütött belém? Ez itt a legjobb barátom, a fogadott testvérem kicsi korom óta! Nem érezhetek ilyen őrült vágyat iránta, soha nem is tettem! Gyorsan elengedem őt, kimegyek a szobából, becsukom az ajtót, és lihegve a folyosó falának dőlök. Hátrasimítom a hajam, próbálok megnyugodni.
Hát persze. Hobi szűz, a fertőzött vérem pedig kívánja, mint a sivatagban szomjazó a vizet. Ráadásul, ha engedek a vágynak a következő holdtölténél, belőlem is vámpír lesz, márpedig én nem szeretnék ártatlanokat ölni. Nem mehetek a közelébe.
Viszont most megvilágosodtam. Értem már, mit szeretett Kim Taehyung egy magamfajta senkin, egy ágrólszakadt árván, ugyanazt, amit Yoongi herceg: semmit. Vonzotta őket az illatom, a szűz vér, és ennek semmi köze hozzám. Hogy utólag miért tartott ki mellettem, és miért gondoskodott rólam? Szánalomból. Ő is átment ezen, amin most én, és nem bírta volna el a lelkiismerete, ha magamra hagy, vagy ha miatta börtönbe kerülök.
A felismeréstől lesújtva tántorgok végig a folyosón. Hobi nem jön utánam, bizonyára megijesztettem. Fiúk mennek el mellettem, némelyikre felkapom a fejem, másokra nem. Pontosan tudom, ki szűz, ki nem. Egyik-másik eseten meg is lepődöm: Yeonjun jön szembe, aki fiatalabb nálam, és nem érzek semmit. Felix pedig, akinek a legnagyobb a szája, ha lányokról van szó, teljesen elszédít az illatával.
Uralkodnom kell magamon. Mr. Kimnek tíz éve sikerült, egyedül vészelte át azt a pár napot. Nekem is sikerülnie kell. Nincs más választásom.
Vacsorára kongatnak, az étkezőbe kell mennem. De nem ülhetek be ennyi fiatal srác közé! Hobi ül mellettem, velem szemben Felix, már ennyi is elég lenne, de rajtuk kívül ott van még vagy húsz szűz fiú. Képtelen lennék uralkodni magamon! Ráadásul a friss véren kívül nem kívánok semmit enni. A konyhába veszem hát az irányt, felajánlom a szakácsnőnek a segítségemet. Miután segítettem a tálalásban, kimegyek a hátsó udvaron át a kamrába. Egyre éhesebb vagyok. Frissen vágott húst keresek, reménykedem, hogy talán a hentes nemrég hozott valamit, talán találok még friss vért, de nem... sehol semmi, csak megtisztított hús, kolbászok és főtt sonka... Egyre feszültebb vagyok, remegek, tombolok belül. Az ágyékom is lüktet, mintha szét akarnék robbanni. Ég az egész testem, ökölbe szorul a kezem, törni-zúzni akarok, de legfőképpen... kielégülni!
YOU ARE READING
DEFLORATIO (+18+) ✔ Vmin
Fanfiction🥇#1 Vmin - 2024 február 1813-at írunk. Kim Taehyung, a híres festőművész elvonultan él egy nagy, régi házban fenn a hegyen, ahová még rendes út se vezet. Azt beszélik róla, hogy gonosz, perverz, sőt, egyesek szerint nem is evilági lény. Amikor megi...