ORCHIDE | MINSUNG

1. rész

Éppen éjfél múlt, mikor Jisung hazaindult. Tegnap töltötte a 19. életévét, így muszáj volt a barátaival megünnepelni a felnőtté válását. Egy közeli bárba mentek el iszogatni, ahol a fiúnak nem csak egy pár pia gurult le. Ha már felnőtt az ember és ihat legálisan, akkor azt rendesen kell csinálni. Persze, nem mintha előtte olyan ártatlan lett volna, mert a középiskolás éveit is végig bulival töltötte. Kivétel ez alól csak az idei utolsó éve, amiben keményen tanult, hogy felvehessék az egyetemre, ahová jelentkezett.

De a kemény munka végül meghozta a gyümölcsét. Sikeresen felvették az egyetemre, ami nem más volt, mint a mérnöki. Na nem mintha annyira szeretné a fizikát és a matekot, de nagy tervei vannak vele. Szerinte egy nehéz, de szép szakmával nagyon könnyen el tud majd helyezkedni az életben és szép jövedelmet tud felhalmozni. Már alig várja, hogy elkezdhesse ezt a szemesztert és úgy gondolja, ez a kis kiruccanás a barátaival egy tökéletes kezdet lesz hozzá.

Már a szeme előtt van a gólyatábor, a bulik és a fiúk. Ó, igen, fontos tudnivaló az, hogy Jisung meleg. Nem azért meleg, mert egy omega, bár lehet ez is hozzá tesz a dologhoz, de ettől függetlenül kicsi kora óta csak a fiúkat nézte meg magának. Még az óvodában, amikor a többi fiú focizott, verekedett és homokozott, addig ő a lányokkal babázott és pletykálgatott. Mondjuk hosszú ideig nem is volt neki rendes férfikép a szeme előtt, hiszen apukája a születésekor meghalt. A szintén omega anyukája sokáig egyedül nevelte őt, ami veszélyt jelentett mind a kettőjük számára.

A mai társadalomban az omegák a társadalom legalján foglalnak helyet. Gyengék és kiszolgáltatottak. Ha nincs mellettük az alfájuk, élve felfalják őket. Jisung nagyra értékeli az anyukáját, hogy ilyen erős volt, kitartott és megvédte őt mindentől. Amikor az általános iskolát kezdte, akkor ismerte meg a nevelő apukáját, aki most már az anyja alfája és lelkitársa. Azóta egy közös gyerekük is van, aki Jisung öccse és nagyon szereti őt.

Jisungnak boldog és kiegyensúlyozott családja van. Nincsenek anyagi gondjaik és minden megadatik nekik. Jisung úgy tekint a nevelő apukájára, mint a vérszerinti apukájára és az öccsét sem csupán a féltestvérének kezeli. Viszont ő még nagyon fiatal, alig múlt 6 éves. Nem tudják, hogy melyik társadalmi osztályba tartozik, de Jisung nagyon reméli, hogy alfa. Férfiként omegának lenni nem egyszerű. Már alapból omegának lenni se egyszerű. Mindenki áttapos rajtad és lenéz. Nem, hogy még fiúnak is lenni mellé. Jisung sokáig próbált ellene küzdeni. Sok sportot űzött, hogy megmutassa tehetségét, de sajnos rá kellett jönnie, mindegy, hogy mennyit tesz érte, mindig az alfák fognak győzni. Így fel kellett adnia és az erejét inkább a tanulásba ölte, amivel ki tudott magasodni, már amennyire.

Így nem volt egy kitagadott omega, aki tökéletes célpont az iskolában a rosszakaróknak. Hanem igenis nagy barátságra tett szert. Viszont egy valami soha nem nyughatta. Kicsi kora óta úgy érzi, mintha figyelnék. Nem tudja kik, vagy miért teszik. De folyamatosan érzi, hogy nincs egyedül, és nem érzi magát biztonságban.

Ezért kezdett el járni taekwondozni is, hogy önvédelmet tanuljon. De csak egy félévet járt, mert nem tudott a tanulmányi eredményeire figyelni közben. Ez azonban pont elég volt neki arra, hogy meg tudja magát védeni. De azért ahol csak lehet, mindig taxit hív, mert nem tudja, mikor és hol talál rá olyasvalaki, aki ki akarja használni azt, hogy ő egy omega.

A bár, ahová ma ment a haverjaival, csak egy utcával volt lejjebb az otthonától. Így úgy gondolta, felesleges lenne ezért taxiznia, mert gyalog úgyis hamarabb hazáérne.

Miután elköszönt a barátaitól és elkezdett egyre távolabb lenni a helytől, még részegen is annál erősebben érezte, hogy rossz döntés volt a sétát választania a taxi helyett.

Figyelték őt. Érzi, hogy valaki követi. Jisung folyamatosan hátra pillantgatott, hogy felmérje a terepet, de nem látott senkit. Pedig az életére tudna esküdni, hogy valaki most is követi őt.

A fiú a kezében szorongatja a mobilját, hogyha bármi baj van azonnal meg tudja nyomni a vészjelző gombot. Kicsit sokat ivott, így a mozgása nem volt a legbiztosabb. Lehet, ha most megtámadnák nem is tudna visszaütni, mert félre célozna. Bár ez a friss levegő és félelem kezdi kijózanítani.

Már fordulna be az utcájába és venné sietősre a tempót, hogy mihamarabb hazaérjen, amikor hirtelen a semmiből előbukkan kettő ember. A félelemtől Jisung nagyot ugrik, miközben a két, teljesen feketében lévő férfit nézi. Mind a kettő béta volt, így nem tudhatták hogy az előttük álló fiú egy omega. Jisung próbálta elkerülni őket, de az egyik megragadja őt a karjánál.

Jisung azzal a mozdulattal csavarja ki az ismeretlen fickó karját és küldi őt a földre. Lehet nem kellett volna, mert ezzel megadta az első támadást. De annyira megijedt, hogy valamit akarnak tőle, hogy ez már reflexből jött neki. Viszont ezen már túl késő volt gondolkodni, mert a másik is megindult feléje.

A fiú felhasználta az összes taekwondo mozdulatot, amit a félévben tanult, próbálva leküzdeni az erősebb férfiakat, ami sikeresen ment is neki. Viszont ekkor egy erős, szinte szúrós szagot érez. Hátrafordul és szemben találja magát egy másik férfival.

A fiú magas volt, fekete hosszú hajjal és az alkata olyan volt, mint egy modellé. Ha nem ebben a helyzetben lenne Jisung, biztos azt hinné, hogy valami híresség. Lassan odasétál hozzá, mire Jisung az orrához kapja a kezét, ahogy a szag erősödik. Alfa.

Tudja, hogy most jó nagy szarban van. Nem csak azért, mert túlerőbben vannak, hanem az éppen felé tartó férfi egy alfa. Nem gondolkodik tovább, megfordul és az ellenkező irányba az otthonától kezd el rohanni, hogy lehagyja őket. De ők utána erednek.

- Segítség!! - kiabálja észt veszve a fiú, miközben a szíve a torkában dobogott a félelemtől.

Nem jutott túl sokáig, mert az alfa gyorsabb volt és megragadta őt. Jisung próbált ellene küzdeni, nagyon próbált. De a másik túl erősnek bizonyult. Lefogta őt, mire Jisung ficánkolt egy kicsit, de ő nem engedett a szorításából.

- Ne mozogj! Úgy megkönnyíted mind a kettőnk dolgát. - súgja Jisung fülébe és kiereszti a feromonjait, mire a fiú jobban elundorodik.

Mégis mit akarhat tőle ez az alfa? Bár hülye kérdés, gondolja ő, hiszen pontosan tudja, hogy mit is akar tőle. Az alfák már csak ilyenek. Kihasználják az omegák gyengeségeit.

- Engedj! - próbál szabadulni a szorításból. De az alfa csak felnevet.

- Ügyesen próbálkoztál, be kell, hogy valljam. Jó képzést kaptál, de hozzám nem eleget. - az utolsó mondata után Jisung orrba veri őt a fejével, mire a hirtelen ért ütéstől elengedi őt.

Újra menekülőre fogja az utat, de a másik két béta megint megtalálja őt. Megfordul, hogy a másik irányba fusson, de ekkor meg az alfa kapja el. Megint próbál ellenállni neki, de az alfa túl erős volt. Túl erős egy omegához.

Az utolsó, amire Jisung emlékszik az csak sötétség és félelem. Nem tudja, hogyan vesztette el az eszméletét, egyszerűen csak túlerőben voltak. De egy valamiben biztos volt. Őt épp most rabolták el.

Talán mégis taxiznia kellett volna...

-