ORCHIDE | MINSUNG

25. rész

Egész haza fele úton, Jisung, nem szólt Minhohoz. Végig kifelé bámult az ablakon és próbálta elfojtani magában a felszakadó sírást. Persze, ez már nem sikerült, amikor újra egyedül lehetett a szobájában. Az ágyában feküdve kiengedett mindent, amit csak lehetett. Majd próbált álomra lelni, de bármikor lehunyta a szemeit, rémálmok jöttek fel neki. A vérben folyó halott béta, a lövöldözés, Minho apja és maga Christopher.

Az arcára száradt az összes sós könny, amit idáig megejtett és érzi, hogy a szemei duzzadtak. Ez nem segít azon, hogy már késő este lehet, fáradt és nem jön álom a szemeire. A fejében több mindent is forgat. Még az is átfutott rajta, hogy mi van, ha elszökik. De tudja ez lehetetlen lenne, mert valaki biztos megtalálná és akkor rosszabb sorsra jutna, mint bárki más.

Az ajtaja hangosan nyítódik az éjszaka. A méz illata elterjed a szobájában, mikor meglátja az alfa alakját a küszöbnél. Jisung azzal a lendülettel fordul el tőle és kuporodik a falhoz, miközben a másik bentebb merészkedik a sötét szobában. Az omega mellett besüpped a matrac, mikor a férfi leül mellé. Nem szól semmit hozzá, csak ül és mered maga elé.

Mind a ketten tele vannak gondolatokkal és mondandókkal. De egyikük se tudja hol kezdje. Viszont mind a kettőjüknek megnyugvás a másik jelenléte, még ha per pillanat, a háta közepére se kívánná a férfit Jisung.

- Sajnálom. - töri meg a csendet Minho.

- Miért mindig én? - kérdezi összetört hangon az omega.

- A születésed előtt már meg volt írva a sorsod. - beszél olyan halkan a férfi, hogy azt szinte alig érti a másik.

- Miért nem engedsz el? - fordul felé, miközben könnyekkel teli szemekkel néz fel rá. Haza akar menni, a családjához, az ágyába, biztonságba.

- Nem tehetem...

- De teheted! - emeli fel a hangját. - Te vagy a főnök! A hatalmad határtalan! Ha annyira azt mondogatod, hogy meg akarsz védeni, akkor engedj el! - maga is meglepődik, hogy mennyi harag van benne. Olyan indulatos most az alfával, hogy nem is veszi figyelembe azt, hogy ő is meg van törve.

- Szerinted ha tehettem volna nem engedtelek volna el?! - kel ki magából ő is és az omega felé fordul. - Saját szemeddel láttad az apámat! Még mindig ő mozgatja ezt az egész sakk táblát! Én csak annyit tehetek, hogy olyan szorosan tartalak magamhoz amennyire tudlak! Így védlek.

Minho kiereszti a feromonjait, mire Jisung felül az ágyban és erősen a férfi karjaira kap. A szemébe néz, amiben szomorúságot és dühöt lát. Így úgy dönt, hogy vissza fog a beszéd stílusából.

- Minél közelebb tartasz magadhoz, annál nagyobb veszélyben vagyok Minho. Te magad mondtad, hogy veszélyes vagy. - emlékezteti őt. - Egy racionális ember vagy. Akkor igazán beláthatnád, hogy csak önzőség miatt tartasz magad mellett. Nem azért, mert védesz. Hanem, mert ezzel magadnak okozol örömet, hogy ott vagyok melletted. - a hangja végig nyugodt, de kemény. Ez sokkal jobban hat az alfára, mintha kiabálna vele.

- Nem önzőségből! Megmondtam, hogy védeni akarlak! Azért, mert... - mert szereti. De ezt képtelen kimondani. Elakad és csak bámul a fiú szemeibe, akinek krokodil könnyektől csillognak azok. Az arcába akarja üvölteni, hogy szereti. De nem tudja. Csak megtört szívvel nézi őt, hogy miatta így szenved.

- Mi vagyok én neked? - jön a hirtelen kérdés Jisungtól, ami összezavarja az alfát.

- Mi?

- Mi vagyok én neked? - ismétli. - Egy fogoly? Egy alkalmazott? Egy áruló fia? Vagy... valami más?

Nem tud válaszolni rá. Sokáig marad csendben, miközben Jisung továbbra is válaszra vár. A fiú már kezdi feladni, hogy valaha is normálisan meg tudja beszélni a dolgokat Minhoval. Így egy nagyot sóhajt frusztráltan és elfordul tőle. Ám ekkor a férfi az arca után kap és maga felé fordítva őt, oda hajól hozzá és összeérinti az ajkaikat.