ORCHIDE | MINSUNG

2. rész

Kicsi, sötét és hideg garázsszerű helyen van kikötözve egy székhez Jisung, miközben a fejére egy zsák volt húzva. Csak nemrég tért magához, és elképzelni nem tudja hol lehet. A szeptemberi időjáráshoz képest hideg van a számára. Főleg, mert levették a kabátját is róla, ami rajta volt az éjszaka. Ha egyáltalán még éjszaka van, gondolja magában.

Megpróbálja megmozdítani a kezét, de az olyan szorosan le van kötözve, hogy lehetetlen elmozdítani a helyéről. Még a lábai is ki vannak kötözve. Pánik fut át az agyán, ahogy visszaemlékezik. Tényleg elrabolták őt.

A szobában enyhe édes illatot érez meg, amit a méz illatához tudna hasonlítani. De ez keveredik egy szúrósabb illattal. Halk lépéseket kezd el hallani és egyre jobban erősödnek az illatok is. Az egész teste remeg a félelemtől, szemei könnybe lábadnak. Tényleg így fog meghalni?

- Nem megmondtam, hogy nem rabolunk el csak úgy embereket? - hall meg egy dühös, mély hangot.

- Főnök, ő támadt ránk először! - védekezik egy éles hang. - Egyébként is, hogyan máshogy tudtuk volna idehozni?

- Faszomat Hyunjin! - kiabál vele. Fel tudta mérni, hogy ez nem abból a helyiségből jön, ahol ő is van, hanem valahol előtte lehettek. Vékonyak a falak, ha kiabálna segítségért, valaki biztosan meghallaná. De az is biztos, hogy egy olyan helyen van, ahol senki más nincsen. Hülyeség lenne kiabálnia, mert úgyis megölnék.

Ezután nem hallja többé a beszélgetést. Egy ajtó nyitódásra lesz figyelmes és a szúrós szagról,- amiről most már tudja, hogy cigarettaszag -, csak úgy betölti a szobát. Jisung elfintorodik és összehúzza magát az alfa érkezésére.

Végighallgatja, ahogy az illető odasétál hozzá és helyet foglal előtte. Ekkor lekapja róla a zsákot és a szeme elé tárul az az ember, aki elrabolta. A magas, modell alkatú, fekete, hosszú hajú fiú. Olyan erős cigaretta szaga van, hogy szinte már undorodik tőle a fiú.

- Felébredtél. - jelenti ki, ahogy meglátja a félelemmel teli omegát.

- Segítség! - kezd el kiabálni, de a férfi felmordul és felerősíti a szagát.

- Fogd be! - szól rá. - Senki se hallja.

Viszont az omega nem figyel rá. Továbbra is kiabál, míg megelégelve magát az alfa, feláll és egy pofont ad neki. Jisung úgy meglepődik a hirtelen ért ütéstől, hogy még levegőt is elfelejt venni. Kicsordulnak a szemeiből a könnyek és némán sírni kezd. Soha nem érzett még ekkora félelmet, mint most.

Ekkor egy újabb ajtó nyítódásra lesz figyelmes és a szobába egy másik férfi lép be. Az édes méz illat, amit az előbb érzet, ledominálva a cigaretta illatot, úgy terjed szét az egész szobában. Jisung élesen beszívja a levegőt és próbál ezután nem venni levegőt, mert borzasztóan erős neki. A férfira vezeti a tekintetét, akinek komor és rideg arca van. Magas, széles vállai vannak és fekete inget visel, amin látszik, hogy sokat edzhet. Barna haja van és akaratlanul is, de nagyon attraktívnak találja őt Jisung. Viszont érzi rajta azt a kegyetlen gonoszságot, amit az alfa sugároz.

Az érkezésére az előbbi alfa, aki előtte ült és pofon vágta, most fejet hajtva neki, helyet ad, hogy az omega elé jöhessen. Jisung szája egy kicsit tátva marad. Még egy másik alfa is megalázkodik neki. Ilyenkor jön rá, hogy mennyire patthelyzetben is van. Két alfával egy szobában, omegaként. Nem is beszélve arról, hogy a most érkező alfa milyen nagyhatalmú lehet. Neki most teljesen vége van.

- Ne emelj kezet rá, ha én azt nem mondtam! - szidja le a most beérkező alfa a másikat, aki csak mélyen fejet hajt neki.

- Bocsánat Főnök! De nem akarta ez a ribanc befogni. - morog rá az elrablója.