ORCHIDE | MINSUNG

33. rész

Feszült hangulat telepszik Minho dolgozószobájában. Az omega, meghúzva magát, ül, az egyik bőrszékben. Míg az alfa, fel-le járkál a helyiségben. Folyamatosan pörög az agya, hogy hol ronthatta el, hogyan lehetséges ez. És minden alkalomkor, arra a következésre jut, hogy ez lehetetlen.

- Biztos, hogy a teszt rossz volt. - mondja, mikor megáll a szoba közepén.

- Minho, te is tudod, hogy nem. - sóhajtja az omega.

A férfi idegesen beletúr a hajába, ahogy újra végig fut a lehetséges opciókon. Neki nem lehet gyereke. Nem most, nem egy omegától. Mindent felborít ezzel. Minden egyes tervét.

- Mióta? - kérdezi.

- Csak pár hetes... - fog a hasára a fiú és megsimogatja azt. - Én is pár hete tudom.

- Vetesd el!

- Hogy micsoda? - lepődik meg Jisung.

- Vetesd el! - ismétli ingerülten.

A fiú érzelmei felborulnak, ahogy meghallja az elvetélés szót. Felpattan a székből és Minhohoz sétál, aki keresztbe tett karokkal és ideges tekintettel figyeli őt.

- Nem tehetem. - rázza a fejét.

- Jisung! Nekem kurvára nem lehet gyerekem. Főleg nem, egy omegától! - akad ki az alfa. Az „omega" szót, direkt, erősen megnyomja, hogy hatással legyen rá. Jisung is jól tudja miért, mégis, nem akarja.

- Minho, értsd meg, hogy nem tehetem! - akad ki ő is. - Mi van, ha meddős leszek? Tudod a férfi omega terhesség milyen ritka? Alig van rá 10% esély. Nekünk a meddőség is sokkal nagyobb esély, mint egy nőnél! - sorolja az érveit. Ő még egyszer, valamikor, szeretne családot alapítani. Nem kockáztathatja a jövőjét.

- Pont ez az. Alig van rá 10% esély. Mégis, hogyan estél tőlem teherbe?! Végig védekeztünk! - áll értetlenül a helyzet előtt. - Ha csak nem másé a gyerek...

- Te komolyan azt hiszed még mindig, hogy Christopherrel vagyok a hátad mögött?! - ezt teljesen szürreálisnak tartja Jisung, hogy ilyet feltételez róla a másik.

- Én nem mondtam, hogy Christopher. De elnézve a reakciódat, nagyon úgy tűnik. - szín tiszta bizalmatlanság van, a hangjában.

Jisung idáig bírta. Felpofozza őt, ami hirtelen éri az alfát. Az omega szemei megtelnek könnyekkel és elnéz róla. Utálja, hogy ilyeneket feltételez róla. Utálja, hogy képtelen bízni benne. Pedig soha nem adott okot arra, hogy kételkedjen benne.

- Jisung... - lágyul meg Minho hangja és a karja után próbálna nyúlni, de azt elhúzza.

- Hagyj! - néz rá könnyekkel teli szemekkel. - Azt hiszed nekem ez olyan egyszerű? Azt hiszed, hogy én is meg akarom tartani? Kibaszottúl kétségbe vagyok esve Minho! Fiatal vagyok, egyetlen egyszer nem védekeztünk! Szerinted én nem félek? - törik el benne a mécses és engedi, hogy az arcát végig szántsák a könnyei. A hasára fog védekezően és hagyja, hogy az érzelmei most az egyszer, felemésszék őt.

Minho szó nélkül öleli magához az omegát, aki enged neki. Fáj neki így látnia. Mind a ketten félnek és idegesek. Ezeket pedig egymáson töltik ki.

Az alfa nyugtatóan simogatja, az omega karját, aki továbbra is zokog a karjaiban. Hosszú darabig így vannak, míg a másik meg nem nyugszik. Ekkor a férfi, a fiú hasára simít, aki nagy szemekkel néz fel rá. Némi remény csillan meg bennük.

- Mindent, amit teszek, érted csinálom. - néz rá az alfa. - Ha nem te lettél volna, már rég megöltelek volna, a babával együtt. Muszáj elvetélned. Ha apám rájön, mind a kettőtöket megöl. - próbál nyugodt hangnemben beszélni vele, hogy megértse.