ORCHIDE | MINSUNG

14. rész

Már egy hónapja, hogy Jisung belekeveredett a maffia ügyekbe. Ha most visszamenne az időbe és elmondaná az akkori magának, hogy az élete fenekestül fel fog fordulni, egyszerűen képen röhögné. Nem gondolta volna, hogy pénzmosás részese lesz. Vagy, hogy azt fogja tanulni a számok helyett, hogy hogyan öljön és harcoljon. Arról nem is beszélve, hogy összefeküdt egy alfával, aki mindennek a feje. Talán ha tudta volna mi fog vele történi, lehet aznap nem ment volna haza egyedül, vagy taxit fogott volna helyette. Bár biztos benne, hogy máshogy, de valamilyen módot, találtak volna rá, hogy elvihessék. Nem lehet ezen szépíteni, hogy neki az élete már születésekor meg volt írva és neki ebbe semmi beleszólása sincs. Pedig a saját élete. Dühíti, hogy úgy rángatják, mint egy bábut.

Ezeket a felgyülemlett érzéseket tölti most ki a boxzsákon, amit éppen püföl. Már annyira erősen veri folyamatosan és egyre erősebben, hogy a bütykei már véresek. Minden egyes ütés egyre fájdalmasabb a zsákba, amit Hyunjin fog neki, hogy egy helyben maradjon. Viszont az alfa is felfigyel a sebeire, így kénytelen őt leállítani.

- Állj! - szól rá, de az omega nem figyel rá. A tempóján gyorsít. Már az arcán is meg jelentkeznek az izzadság cseppek, amik a fáradtságra utalnak. Hyunjin egy nagyot sóhajt frusztrálva, hogy nem hallgat rá.

Mostanában nagyobb fejmosást kapott Minhotól, amiért sérüléseket okozott az omegának, így a napokban próbálta kevésbé szétverni őt. Kifejezetten figyel arra, hogy ne essen nagy baja, de amennyire ő nem akarja, az omega csak annál jobban akar magának fájdalmat okozni. Mazochistának találja őt.

- Azt mondtam elég! - most már erőteljesebb a hangja. Kicsit ki is ereszti a feromonjait, hogy figyelmeztesse a fiút, mire ő megáll. - Nézz a kezedre! Ha most nem hagyod abba akkor csak rosszabb lesz! Legalább kesztyűt vennél fel!

- Jóvan... - fújtat rá, majd az asztalhoz sétál és elvesz egy boxkesztyűt. Hyunjin egyből odaugrik és kiveszi azokat a kezéből.

- Nem, nem most. Van még pár dolog, amit át kell vennünk. - rakja vissza a helyére az előbb elvett tárgyakat.

- Megint szét akarsz verni? - emeli fel a szemöldökét. Már késő délután van és dél óta bent vannak. Azóta már túl van egy küzdésen Hyunjinnal, ahol persze, hogy az alfa győzött.

- Bárcsak. Ha nem vetted volna észre, mostanában kezes bárányként bánok veled. - mondja gúnnyal a hangjában.

- Nem célzol az arcomra. Nagyon nagy kegyesség.

- Sajnos nekem is meg van fogva a kezem.

Ekkor az edzőterembe Minho lép be. Oldalán két testőrrel, ahol az egyik Felix az. A méz édes illata csak úgy szétterjed az egész helyiségben, ahogy bentebb jön a két személyhez. Hyunjin egyből meghajol neki, míg Jisung kihúzva magát, semmi tiszteletet se mutatva, állja az alfa rideg tekintetét. Azóta a nap óta ez az első alkalom, hogy találkoznak személyesen. Kicsit furán érzi magát. Olyan tehetetlenül és gyengén. Főleg amiatt, mert csak egy fehér izomtrikó van rajta, ami nem takarja azon az estén szerzett kisebb harapásokat a testén. Persze, sok mellette az edzések alatt szerzett sérülés is, de így is észrevehető.

- Főnök! - hajol mélyen Hyunjin.

- Hogy megy az edzés? - kérdezi Minho, miközben a szemével végig méri Jisungot. Egyből feltűnik neki a bütykein lévő friss vér, de nem ad neki hangot.

- Van még hova fejlődnie. - véletlenül se dicséri meg őt Hyunjin. Ezen Jisung felhorkant.

- Olyan nehéz lenne egyszer beismerned, hogy jó vagyok? - rakja keresztbe a karjait, ezzel kifejezve, hogy nem tetszik neki, amit mond.