ORCHIDE | MINSUNG

21. rész

Félelem. Ez kavarog már napok óta Jisungban. Az elméje nem tud lenyugodni és minden egyes mozdulatot megkérdőjelez Minhotól. Pár napja összetörte az egyik poharat, amit a kezében tartott, amikor odahajolt hozzá a férfi, úgy megijedt. Megijeszti őt a helyzet, hogy mit tett, vagy mit tesz ő vele az alfa. Vágyik rá. Minden egyes pillanatban az érintése után sóvárog. Ez pedig megrémíti. De nem csak ő fél, Minho is.

Azóta a nap óta, mikor a belső farkasát nyugtatta le az omega, teljesen megváltozott a kapcsolatuk. Kívülről úgy tűnhet, mintha eltávolodtak volna. De mind a ketten jól tudják, hogy az a bizonyos kötelék köztük, csak szorosobbodott. Bárcsak gyengülhetett volna, talán akkor nem kéne semelyiküknek se szenvedniük egymás hiányától. Jól el tudják különíteni mi a munka és mi a magánélet. Főleg Minho, ő soha életében se vegyítette ezt. De most minden megváltozott. Azon kapja magát, hogy egyre többször keveri össze mi a munka és mi nem. Egyre többször találja magát az omega ágyában, vagy fordítva. Egyre lentebb és lentebb süllyed a saját csapdájában.

A mai nap is egy átlagos napnak indult Jisungnak. A szokásos dolgokkal, elvégzi, amit a Főnök mond, közben azon stresszel, hogy ő mit gondolhat a kapcsolatukról. Hiszen, amióta voltak a klubban, aminek már lassan egy hete, azóta nem beszéltek róla. Túl sok kérdést vett fel benne, ami még több félelmet eredményez. Majd a nap végén ha nem egyedül, akkor Minhoval osztozik egy ágyban. Ez pedig mindig újabb kérdések, hogy miért.

- Jisung! Már végre, hogy itt vagy! Miért nem válaszolsz? - szidja le Hyunjin a nappali közepén, amikor megtalálta az omegát.

- Bocsi, csak egy pillanatra vettem ki. - mutat a füllesére, ami a vállán hever. Most semmi dolga sem volt. Ilyenkor a nappaliban szokott őrködni és most is ezt csinálta. Csak egy pillanatra kalandozott el a gondolata. Nem gondolta volna, hogy egyből keresik is.

- Miért? Aish, mindegy! Fontos személy jön ma. - tér a lényegre.

- Fontos személy? - lepődik meg rajta. Nem szokott ehhez a házhoz semmilyen vendég se jönni. Vagyis amióta itt dolgozik, biztos benne, hogy senki se volt itt a házvezetőn, takarítókon, szakácsokon és a testőrökön kívül. Az igazán fontos személyeket pedig az MNC épületébe szokta hívni a férfi, találkozóra. Így igazán kíváncsian hangzik neki, hogy ki is lehet ez a személy.

- Igen, szóval készülődj! Az érkezésére mindennek rendben kell lennie. Oh és a Főnöknek is szólj! - adja parancsba, mire bólint, hogy értette. Bár magában megkérdőjelezi, hogy miért is kéne erről az alfának szólnia, ha ő hívatta ide.

Már fordulna is meg, hogy csinálja a dolgát, amikor is az ajtó nyitódik. Magas, vékony, de karcsú, alfa nő lép be. A megjelenésére, még Jisung és Hyunjin is megtorpan az eddigi dolgaikban. A nő hosszú, fényes, fekete, enyhén göndör haja leomlik a vállaira és kecsesen hátradobja azokat. Térd alá érő, fekete, passzos ruhát visel, aminek kisebb a dekoltázsa, de a vállai így is kint vannak. Azokat egy lenge, fekete blézerrel takarja és a derekán egy arany öv csillog. A magassarkú cipője végig kopogtatja a márvány padlót, miközben bentebb jön. Mögötte pedig a testőrök loholnak. Vanília. Ez az illat veszi be az egész házat.

Hyunjin meghajol a lány érkezésére, mire Jisung is követi a példáját. Az éppen betérő személy feléjük pillant, majd odasétál hozzájuk. A vanília egyre jobban erősödik, ami irritálja Jisung orrát. Veszélyt érez.

- Hwang. Elég a régi módból. - szólítja meg Hyunjint a lány, mire a fiú felnéz rád.

- Munkában vagyok Jia. Nem kérhetsz olyanra, amit nem tehetek. - mordul fel, mire a lány elmosolyodik.

- Most mégis letegeztél. Hol van Minho? - fordul körbe, mire Jisung felvonja a szemöldökét. Nagyon nem tetszik ez neki.

Csak említeni kellett a férfi nevét, mert hamar ő is felbukkan. A méz illata verekedni kezd a vaníliával a helyiségben, amint ő is egy légtérbe kerül velük. Az alfa tekintete rideg, mint mindig, de most más is van benne. Harag, mintha megzavarták volna valamiben.