ORCHIDE | MINSUNG

36. rész

Jisungot nagyon megviselte a vetélés. Több napig nem evett és úgy kellett leerőszakolnia Minhonak, a torkán, pár falat ételt. Nehéz napokon vannak túl. Amikor az alfa nem dolgozott és nem Jisunggal volt, akkor a szobájában ült és meredt maga elé. Néha, még ő is elejtett egy-két könnycseppet. Teljesen megtört ő is. De az omega miatt, muszáj tartania magát. Nem mutathatja meg neki, hogy  mennyire szét van csúszva. Azt, hogy az a baba, neki is, egy remény volt, egy kincs.

Ezért is döntött úgy, hogy hazaküldi Jisungot. Előzőleg is jót tett neki a családjával töltött idő. Reméli, hogy most is így van ez. Hiszen, már lassan egy hete, hogy Jisung otthon van. Azóta nem látta őt és nem hallott felőle. Pár embere, azért, szemmel tartják őt. Ők szoktak neki jelentést adni a fiú állapotáról. Állítólag sokkal jobb, de még nem volt mersze felhívnia őt, vagy ránéznie. Inkább a csalódottságát, a munkába temetkezi. Jobb nem rá gondolnia.

Viszont a történtek, túl nagy port kavartak. Az egész irányítás kicsúszott a kezei közül. Ez pedig, tetőzi azt, hogy az apja hívatta magához. Tudja jól, hogy semmi jóra nem számíthat.

Nagy gyomorgörccsel érkezik meg, az apja házához, ami régen, az ő otthona is volt. Az autó leparkol a bejárat előtt és az egyik ott dolgozó személy, nyitja ki neki, a kocsi ajtót. Még egy utolsó nagy levegőt vesz Minho és utána kiszáll az autóból, hogy végre szembe nézhessen az apjával. Testőrök sorakoznak a bejárat ajtaja előtt, akik meghajolnak az alfa érkezésére. Kinyitják neki azt és belépve az előszobába, egyből megcsapja az apja feromonja. Már most ilyen erősen dominál bent a szilva illat, így csak feltételezni tudja, hogy nagyon mérges lehet. A fejében, már, minden lejátszódott a lehetséges opciókon. Felkészítve magát a történetekre.

Az uta egyenesen a nappaliba vezeti, ahol már ott ül az idősebb férfi, szépen felöltözve, miközben egy cigarettát forgat a kezében, amit félig elszívott. Viszont a dohányszag teljesen elveszik a szilva illata között.

A nappali tágas, sötét színekkel tele rakva. Kicsit hasonlít Minho ízléséhez is. Előre hajol a fekete, nagy, bőr kanapén a férfi és elnyomja a dohányzó asztalon található üvegcsébe, a cigarettáját. Az éppen beérkező alfa, meghajol neki, mire a másik int neki, hogy foglaljon helyet.

Vele szemben foglal helyet, egy nagyobb bőrfotelban. Próbálja leplezni az idegességét és csak a kemény, magabiztos személyét mutatni. Viszont belülről reszket. Veszélyeztetve érzi magát ilyen erős, alfa feromonok között.

- Kérlek hagyjátok magunkra. - int a testőreinek az idősebb, akik meghajolva neki, elhagyják a helyiséget. Most már csak ketten vannak és a feszültség egyre jobban nő kettőjük között. Szinte kést lehetne rajta élezni, olyan éles.

- Hivatott Apám. - tér a lényegre Minho.

- Tudom. - pillant rá hideg tekintettel. - Mesélj nekem az üzletről.

- Mindent kézben tartok. - szívja be élesen, a levegőjét, az alfa.

- Nem erre vagyok kíváncsi! - csattan fel a férfi. - A részvények rohamosan csökkenek, többen eladták a részüket, a rendőrség nyomoz, lövöldözések és eltűnések vannak. Emellett a Venom, nagy beruházásra tett szert és míg ők magasan fent vannak, te addig fejest ugrasz lefelé. - sorolja fel a gondokat.

- Mint mondtam, mindent kézben tartok Apám. - ismétli magát, hogy bizonyítsa, mindenről tud és dolgozik rajta.

- Nem úgy látom. Az eredmények biztosan nem ezt mutatják. - rázza a fejét. - Szét vagy csúszva. Nem koncentrálsz a lényegre! - szidja meg.

-Ezt, hogy érti? - vonja fel a szemöldökét.

- Tényleg ennyire hülyének nézel Minho? - komolyodik el. Ez veszélyt jelent. - Mindent tudok, hogy mi történik az én csoportomban. Tudom, hogy mi történt, azzal az áruló fiával.