ORCHIDE | MINSUNG

23. rész

A történtek után Jisung nagy dologra szánta el magát. Tetováltat. De nem akármit, egy tigrist, ami maga a maffia csoportot szimbolizálja. Az összes tagnak magára van varratva a Lee család szimbóluma, ami a tigris. Kivétel persze Minhonak, mert neki élő tigrisei vannak.

Sok ideje fontolgatta ezt magában már a fiú, mert a szerződésbe bele van írva, a kötelező tetoválás. Eddig soha nem bírta rávenni magát, hogy megcsinálja. De most minden megváltozott. Nagy eséllyel az egész életét itt kell letöltenie, nem lesz már normális élete. Vagy, ha lenne is, nem tudna már normálisan élni. Képtelen kitörölni bármit is, erről, az emlékeiből. Főleg Minhot.

- Fájni fog? - kérdezi, miközben beleül a tetováló székbe. Erre az ünnepélyes napra Felix kísérte el őt. Egész úton biztatta őt, hogy meg ne gondolja magát. Most, hogy a székben van, átmegy az agyán talán mégsem volt jó ötlet. De már nincs visszaút.

- Olyan, mintha erősebben vakarnának. Nem fog fájni. - legyint Felix.

- Neked hol van? - érdeklődik, hiszen még sosem látta.

- A lapockámon. Ha nem akarod mutogatni, akkor olyan helyre is csináltathatod, ahol nem látszik. - látja el nyugtató tanácsokkal. Még jó, hogy az nincs megszabva, hova csináltassa. Hiszen a karján, ahol bárki láthatja, nem szívesen viselné.

- Na? Megvan? - pillant felé a tetováló, aki egy férfi. Az egész teste, még a nyaka is szét van varrva. Emellett az arcán, mindenhol is van piercing. Egy kicsit ijesztő látvány számára.

- Igen. Ide szeretném. - dönti el végül, hogy hova is akarja.

- Jó döntés. - mosolyodik el a férfi.

- Vad. - nevet rajta Felix, majd leül az ottani kanapéra.

Hátradől a tetováló székben a fiú és becsukja a szemét, mintha a vég ítéletére várna. Megérzi a tű szúrását, ami nem olyan vészes, mint gondolta volna. Tényleg olyan, mintha erősebben vakarnák. De, azért, mégis összeszorított szájjal és feszülten ül, hiszen a sokk mindig nagyobb rajta. Nem hiszi el, hogy tényleg megcsinálja.

- Most már szét vagy varrva. - poénkodik a tetováló, miután pár csíkot megcsinált rajta. Ezen Jisung is felnevet. Kicsit segít neki a feloldódásban.

—

Már este felé jár, mikor az omega visszatér. Kicsit elhúzódott Felixszel a kiruccanása, hiszen beültek egyet iszogatni is. Úgy voltak vele, ha már a délutánt megkapták szabad időnek, akkor azt kihasználják rendesen. A házban egy-két testőrön kívül, már senki sincsen. Egyedül Minho dolgozó szobájából szűrődik ki fény, ami arra ad következtetést, hogy még mindig nem mozdult ki onnan.

Az omega hamar arra felé veszi lépteit és bekopog rajta. Egy halk "jöhet"-et kap, mire benyit. Nem tévedett. Az alfa ott ül az asztala mögött, elmélyedve a monitor és a papírok között. Az is felmerül benne, hogy talán nem is vacsorázott. Ugyanabban a helyzetben van, mikor itt hagyta délelőtt.

Becsukja maga mögött az ajtót és odasétál hozzá. A férfi felkapja rá a tekintetét és az arcizmai ellágyulnak az omega látványán.

- Milyen volt?

- Nem vészes. Élek. - nevet rajta a fiú. - Azóta is dolgozol? - bök a papírok felé.

- Muszáj. Egy csomó befejezetlen dolgom van még... - húzza el a száját, mint, aki nem igazán örül ennek.

- Akkor nem zavarlak. - fordulna meg, de Minho megállítja.

- Talán ki kéne vennem egy kis szünetet. - kicsit kintebb húzza a székét, mire Jisung érti a célzást.