ORCHIDE | MINSUNG

39. rész

Jisung kiakadva érkezik Minho házához. Szerencsére, a taxi, gyorsan megjött és pár percen belül, már az alfa házánál találta magát. Feldúltan indul meg a bejárat felé, amit a testőrök őriznek. Így nem is tud sokáig jutni, amikor megállítják őt.

- Te nem jöhetsz ide. - állja el az utját a testőrök.

- Igen? Akkor szóljatok Minhonak! - beszél ingerülten.

Az idegrendszere, már a napokban, teljesen megsemmisült. Így képtelen, nem visszafogni magát. Az alfa folyamatos hiánya, a semmittevés és a túlgondolás, teljesen ki készítette őt. Legalább, egy magyarázatot érdemel. Úgy gondolja, ennyit, ért a kapcsolatuk, hogy egy egyszerű magyarázatot kaphasson. Miért távolodott el tőle. Miért hagyta magára. Miért akarja elvenni az alfa lányt. Ennél több és más kérdések kavarognak most benne.

- A Főnök nem kíván látni. - mondja az egyik testőr. - Jobb, ha most hazamegy, mielőtt megtudja, hogy itt van.

- Igen? - vonja fel a szemöldökét Jisung. - Szóljatok neki! Most! - parancsol rájuk. Viszont ők nem mozdulnak.

- Egyszer figyelmeztettük. Ha nem megy el, akkor kénytelenek leszünk erőszakhoz folyamodni. - figyelmezteti őt. Viszont ez nem rettenti vissza a fiút.

- Rendben. Nézzük meg akkor, hogy a főnököd mit mondana arra, ha egy ujjal is hozzám érnél. - nem ijed vissza a fenyegetéstől. Merészen állja a béta tekintetét is, akit egyre jobban felhúz, a szemtelen viselkedésével.

- Nem mondom még egyszer... - sziszegi a fogai közt.

- Én sem. - vág a szavába. - Engedj be!

- Nem.

- Mi ez a lárma ilyenkor itt?! - lép ki idegesen, Minho, a bejáratból.

A tekintete találkozik az omegával, aki hirtelen elfelejt létezni is, az alfa látványától. De nem csak Jisung, Minho is. Meghökkenti, hogy ilyen késő este, itt találja őt. Több hét és nem fogadott hívás után, megjelent nála. Azt hitte, ha nem válaszol és figyelmen kívül hagyja, túl fog lépni rajta. De tévednie kellett.

- Elnézést Főnök. - hajol meg neki, az eddigi, csökönyös testőr. - De nem akart elmenni. Mindenképpen látni akarta magát...

- Engedjétek be! - int nekik Minho, majd bemegy a házába.

A testőrök elengedik Jisungot, ki most már, sokkal félénkebben merészkedik be, az oroszlán szájába. Hirtelen minden indulata elszűnt, ahogy újra láthatta az alfát. Mikor pedig, beér és megcsapja az orrát, a jellegzetes méz illat, szinte elérzékenyül. Olyannyira hiányzott neki. Viszont muszáj tartania magát, hogy megbeszélhesse vele a dolgokat. Minho esélyt adott neki, hogy beszéljen, azzal, hogy beinvitálta őt.

Az alfa a nappaliba megy, ahol senki sincs most ott, kivételesen. Megáll a szoba közepén, majd, mikor megérzi az erősödő orchidea illatot, felé fordul. A fiú, megint, melegítőben van és csapzott a haja. Nem a megszokott látvány, de gondolja, hogy sietősen jött ide. A gyomra egy pillanatra összerándul az alfának, amikor felmerülnek benne a kérdések, hogy miért is jöhetett ide. Vagy, hogy ennyi idő után, miért engedte be.

- A maradék fizetésedért jöttél? - próbál komoly maradni és elzárkózott.

- Hogy mi? - zavarja össze, egy pillanatra a fiút.

- Nem adtam oda, az utolsó havi fizetésedet. - emlékezteti.

- Minho... Ennyi idő után, csak ezt tudod nekem mondani? - érzékenyül el az omega.

A szemei megtelnek könnyekkel, ahogy a vele szemben álló alfát nézi. Semmit se bír leolvasni az arcvonásaiból. Mintha teljesen kicserélték volna. Azt hitte, hogy ha ide jön, akkor, majd leordítja a fejét, kikéri a magáét és beolvas neki. Viszont helyette, teljesen megsemmisülve érzi magát. Mint, egy eldobott játékszer.

- Nincs mit mondanom neked. - pillant el róla.