ORCHIDE | MINSUNG

28. rész

A mostani helyzet, túl nehéz Jisungnak. Végig kell néznie, ahogy Minho és a menyasszonya, a szüleikkel együtt vacsoráznak. Tudja, hogy minden üzleti és az alfa nem érez úgy a nő után, viszont mégis olyan fájdalmas.

Az étterem privát szobájában vacsoráznak, egy nagy kör asztalnál, amin rengeteg finomabbnál, finomabban kinéző ételek találhatóak. A helyiségben Jisungon kívül, még ott van két másik testőr is. Hyunjin és Felix, pedig az ajtó előtt állnak őrt.

Minho most nem hord zakót. Fekete, selyem inget visel, ami kiemeli az izmos testét, egy szintén fekete vászon nadrággal. Mellette pedig a nő, egy hosszú, szintén selyem, fekete ruhát visel, aminek az ujjai a vállára esnek. A haja enyhén göndör és gyönyörűen fekszenek vékony vállain. Tökéletesen mutatnak egymás mellet. Ez fáj a legjobban az omegának.

- Hallottam, hogy nehéz eseten mész keresztül. - szólal meg a nő apja, ki szintén alfa, és Minhora pillant.

- Minden üzletben megvannak a hullámvölgyek. - bólint az alfa.

- Remélem ez a lányom épségére se vetődik ki. - érti az anyagiakra. Az apa azt akarja, hogy a lánya a legjobb részesítésben legyen. Így fontos nála az, hogy kinek mennyi van és mennyire biztos ez.

- Apa, Minho nagyon jól gondoskodik rólam. - fog az említett kezére és biztatóan rámosolyog. Jisung mereven nézi, ahogy a nő kicsi, törékeny kezei, az alfája kezeit szorongatják. Még levegőt is elfelejt venni.

- Ennek örülök. - mondja, de a hangjában cseppnyi boldogság sincs.

- Jaj ne legyél már ilyen merev! Látod, hogy jól megvannak! - szól rá a felesége. Hasonlít Minho menyasszonyára. Szinte ugyanúgy néz ki, csak idősebb változatban.

- Igaza van. A lényeg, hogy jól érzik magukat egymás mellett. - mondja most Minho apja. Beleiszik a vörös borába, majd egy ravasz mosolyt villant meg és Jisungra sántít. Minho összehúzza a szemeit, de ő nem néz az omegára.

Amióta itt vannak, egyszer sem nézett rá. Nem tudja a fiú azért, mert nem akarja leleplezni magukat, vagy, mert rosszul érzi magát, a helyzet miatt. Bár ha kellemetlen is lenne neki, nagyon jól álcázza. A tekintete kemény és rideg. Csak olyan, mint, amikor dolgozik.

- Én akkor lennék a legboldogabb,
ha végre unokáim lennének. - folytatja az alfa férfi apja.

- Még csak nem is vagyunk jegyesek. - sziszegi Minho. Érződik rajta az, hogy nem tetszik neki az ötlet. Ez az illatára is kiterjed. Az apja előre hajol az asztalon és fentebb erősíti a feromonjait, pont annyira, hogy megérezze a fia azt, hogy tudja hol a helye.

- Ideje lenne. Én unokákat akarok! Már idős vagyok. - kezd el panaszkodni.

- Ezt én is így látom. - helyesel a másik férfi is, Jia apja. - Jia éppen abban a korban van, hogy szüljön.

- Azért nem vagyok olyan öreg apám... - halkít a hangján a lány.

- De az leszel. Hidd el, hogy fiatalon sokkal jobb gyereket nevelni, mint 30 fölött. Nézd csak meg anyádat. Ő 23 volt, amikor megszűlt. Te mennyi vagy? 25. - oktatja ki, mire a lány meghúzza magát.

Minho a mellette ülő menyasszonyára néz és biztatóan megszorítja a kezeit, majd vissza vezeti a tekintetét a szülőkre. De előtte; még egy gyors pillantást ad Jisungnak, akinek a szemei tele vannak kételyekkel.

- Majd mi eldöntjük, hogy mikor és hogyan lesz. Nem akarjuk siettetni a dolgokat. - csitítja le a helyzetet, már amennyire tudja. A gyerek téma kényes dolog. Főleg, hogy ő már rég nem így képzeli el a jövőjét.