ORCHIDE | MINSUNG

46. rész

Hangos lövés hang vízhangzik a szobában, amikor eldurran a fegyver. Hyunjin nagyot sóhajtva rakja le a pisztolyt, az asztalra, amikor látja, hogy már megint nem találta el a bábut. A kör szélére lőt, messze a vörös ponttól, ami nem ad biztató jeleket az alfának.

Minho lerakja a fegyverét és levéve a szemüvegjét, ami véd a visszapattanható golyótól, a fiú felé fordul. Nincs megelégedve a másik teljesítményével. Már a harmadik körüket játszák, de eddig mindent nyert.

- Szedd össze magadat! Már a harmadik körömet nyerem.

- Nem úgy volt, hogy ez csak edzés? - fordul felé Hyunjin és ő is leveszi a szemüvegét.

- Abban is megbuktál. Mióta vagy ennyire kancsal? - mutat a céltáblára, ahol sok lyuk van, csak éppen nem a körön belül.

- Nem tudom...

- Nem gondoltam volna, hogy Felix ennyire meg fog viselni. - tölti meg közben a fegyverét Minho.

A fiú neve hallatára, Hyunjin lesokkolódik. Érzi, ahogy a lábai gyökeret növesztenek és nehezebben kap levegőt. A szíve szorít, olyannyira, hogy az már fáj neki. Már egy hete, hogy a szőkeség elhagyta a bandát és azóta nem hallott felőle. Igen, megviselte, hogy nincs már mellette a nap minden percében. Tudja, hogy így volt a helyes, de nem érti miért sóvárog utána ennyire. Egy áruló. Mégis olyat kezdett el érezni iránta, ami nem helyes. Főleg nem neki. Ő egy független, erős férfi. De most minden darabjaira hullik.

Hyunjin vissza veszi a szemüvegét és megtölti a fegyverét. Céloz és lő. Egy fokkal már jobb, de még mindig nem tökéletes. Mintha kiesett volna a rutinjából, közben egész héten éjjel-nappal csak edzett.

- Kezdem megkérdőjelezni a hűségedet. - mondja Minho és a másik felé vezeti a tekintetét.

- Ezt hogy érted?

- Amióta Felix elment összeszedetlen vagy. Kétségem sincs afelől, hogy mit érzel. De aggodalommal tölt el, hogy pont felé.

- Azt hiszed Minho, hogy elárulnálak miatta? - kapja rá a fejét.

- Nem tudom. Ezt csak te tudod.

- Nem tennék ilyet. - rázza hevesen a fejét. - Az életemet is áldoznám miattad.

- Akkor bizonyíts.

Hyunjin nagyot sóhajtva fordítja el róla a tekintetét. Visszaemlékszik a gyerekkorára, amikor semmije se volt. A hideg, sötét éjszakákra, amit az utcán kellett eltöltenie egyedül. Apja soha sem volt, vagyis nem ismerte. Anyja pedig függő volt, akit az is vitt el. Egyedül volt az utcára kivetve és semmije se volt. Egy banda fogadta be, ahol megtanították lopni és hazudni. Alig volt 10 éves, amikor már a fegyver használatot is megtanulta. Életében először 13 évesen ölt. Ekkor talált rá Minho, amikor a rendőrök elől menekült és belefutott, az akkori 16 éves fiúba.

Ő befogadta és megtanította mindenre az életben. Még tanárt is fogadott neki, hogy az alapvető dolgokkal tisztában legyen. Meleg ételt, lakhelyet és tanítást biztosított. Emellett egy legjobb barátra tett szert. Ezt soha nem fogja tudni neki meghálálni.

Igaz, sokszor gondolkodott azon, mi lenne, ha kilépne, nem csinálná tovább a gengszterkedést. De hamar rájött, hogy soha nem tudná ezt a múltat maga mögött hagyni. Ő ebben nőtt fel. Nem tudja elképzelni sem, hogy milyen lehet a normális, átlagos élet.

- Figyelj Hyunjin. Ha a Venomot leleplezzük, akkor nekem nincs kivetni valóm, hogy Felixszel legyél.

- Ezt mégis, hogyan fogjuk megcsinálni?