ORCHIDE | MINSUNG

42. rész

- Bin, mondd, hogy minden rendben van. - szól a telefonba Minho, miközben éppen haza felé tart a munkából.

- Igen Főnök, minden rendben van. De le kéne tisztáznunk még egy-két dolgot. - válaszolja a fiú.

- Ezt a mai tárgyaláson nem tudtad volna megemlíteni? - mérgelődik az alfa. Hosszú napokat tudhat a maga mögött és most már nem csak a Venom, hanem a kudarcba fulladt eljegyzés miatt is aggódhat.

- Nem volt alkalmam ezt tudatni magával...

- Bin, ez nem telefontéma. Holnap beszélünk erről. - zárja le a témát.

- Azt hiszem meg van a helyes módszer. - mondja burkoltan, mire a férfi felkapja rá a fejét. Annyit dolgoztak a konkurenciájuk kiiktatásán, de eddig nem találtak rá megfelelő eszközt. Viszont ez némi reményt ad neki.

- Helyes módszer?

- Jó, ez tényleg nem telefontéma. Holnap megbeszéljük. - látja be a fiú is.

- Rendben, jó meglátás. Holnap  folytatjuk. - ezzel bontja is a hívást.

Fájdalmasan kap a fejéhez Minho, miután megszakadt a vonal. Napok óta szörnyű fejfájás gyötri és érzi, hogy fizikálisan le van gyengülve. Soha nem érzett még ilyet és megijeszti, hogy köze van az omegájához, akit még mindig nem keresett fel. Az idő egyre jobban telik és ott van benne az is, hogy mi van, ha kifut belőle. Elveszteni a köteléket kettőjük között nagy fájdalom és már ő is tapasztalja a hátrányait. Az élete teljesen a feje tetejére került és nem tudja, hogyan fordítsa vissza. Most először érzi azt, hogy elveszett.

Sehol sem találja a helyét.

Az otthonát már nem érzi otthonnak. Az életét üresnek és monotonnak látja. Az egyedüli, ami tartja benne a lelket az a Venom leszámolása. Semmi más nem maradt.

Az autó beparkol az udvarba, ahonnan Minho kiszállva az apja autóját pillantja meg és az ő embereit. A gyomrában összeugrik az ideg, hiszen jól tudja, hogy miért van itt. A lemondott esküvő miatt.

Nagy levegőt vesz az alfa, hogy össze kaparja a bátorságát és beindul, hogy szembenézzen az igazsággal. Ám mégis meglepetés éri, ahogy beteszi a lábát a küszöbön. Az orchidea illat, vegyülve a domináló szilvával, szinte méregként hat rá. Befordul a nappaliba, ahol szeme elé kerül az apja és a vele szemben ülő omega.

Egy pillanatra még a szíve is megáll, ahogy ott látja a félelemmel teli fiút, ki összehúzódva és enyhén remegő kezekkel ül. Pontosan, mint az oroszlán szájában lévő bárány, olyan törékenynek tűnik ott.

Hetek óta nem látta és az, hogy most itt van előtte, felzaklatja az eddig is labilis érzelmeit. De csak egy pillanatra zökken ki a valóságból és komor tekintettel fordul az apja felé, ki ott áll a nappali közepén, viszonylag feldúltan.

- Apám? Minek köszönhetem a látogatást? - megy bentebb az alfa és Jisungra pillant, akivel találkozik a tekintete. A fiú szemei csillognak a könnyektől, ez pedig megnehezíti a feladatát, hogy keménynek mutassa magát.

- Hagyjuk ezt, mert mind a ketten tudjuk, hogy miért is vagyok itt. - rakja az asztalra az eljegyzési gyűrűt, amit Jia adhatott neki vissza. - Ez fogadott ma reggelre és egy megjelölt omega. -tudósítója a tényekről.

- Mondd fiam, neked teljesen elmentek otthonról?! - emeli fel a hangját, miközben kitárja a kezét. - Mégis mit gondoltál, amikor ezt a döntést meghoztad?!

- Jia mondta vissza az eljegyzést, nem tehettem mást... - beszél halkan a másik.

- Azért, mert nem csináltad azt, ami a dolgod lenne! Elnéztem azt, hogy ezzel a rühes, áruló omegával vagy egy ágyban. De azt már nem fogom, hogy ez a családi vérvonalra menjen! - szedi le a fejét, miközben a szemei megváltoznak vörös színűre és jobban kiereszti a feromonjait. Ez Minhot gyengévé teszi, hiszen eddig se volt a legjobb fizikumban.