ORCHIDE | MINSUNG

19. rész

Jisung összekuporodva fekszik az ágyában, miközben egyre jobban húzza magára, a biztonságot nyújtó, takarót. Tegnap este semmit se aludt. Bármikor lehunyta a szemét, a béta halott teste jelent meg neki, vérben ázva. Traumatizálta a látvány és a gondolat, hogy még több ilyen élményben lesz része, vagy ő magának kell ezt megtennie, nem bírja a gyomra. Semmit se evett ma és nem is tudott összpontosítani a munkájára. Ezért pihenőt kapott délutánra, most ezt "élvezi" ki, már amennyire tudja. Az agya folyamatosan pörög, a tegnap estén.

Az a nyúl, amit régebben le kellett lőnie, de nem tette. Tényleg csak a kezdet volt. Fél, hogy miket kell még átélnie és feldolgoznia. Felhúzza a lábait és most már magzatpózban kuporog a fal felé fordulva, az ágyban. Viszont a pihenőjét egy ajtónyitás vágja félbe. Nem kell neki felnéznie ahhoz, hogy tudja ki a vendége. Minho az. A méz aromája csak úgy terjeng a szobájában, hogy átlépte a küszöböt.

- Hogy vagy? - kérdezi, miközben közelebb megy a fekvő fiúhoz.

- Miért én? - a hangja kétségbeesett és segítségért kiált. Az alfa leül az ágyra, mire a matrac süllyedésére, az omega felpillant rá. Minho lassan oda emeli a kezét, a fiú hajához és óvatosan kisimítja a szeméből, majd végig vezeti a kezét a finom, törékeny arcán.

- Miért más, ha itt vagy te? - a szemkontaktust egyikük se szakítja. Jisungnak kibuggyan egy könnycsepp, mire azt a férfi letörli. - Ne sírj, hiszen nem is bántottalak.

- De. - süti le a szemeit és nagyot nyel, mielőtt folytatná. - Magadhoz láncoltál az akaratom ellenére... - a mondata végére felpillant rá. A szemei csillognak a könnyektől, ami meglágyítja az alfa hideg szívét.

- Te is tudod, hogy nem volt más választásom. Túl nagy a tét. - rázza a fejét, tiltakozva.

- Nem a testőrködésről beszélek. Azt mondtad, hogy nem fogsz kihasználni, mert omega vagyok. De úgy játszol velem, mint bármelyik más alfa tenné... - halkan beszél és megtörten. Fogalma sincs miért hozza ezt most fel neki, de már régóta nyomasztotta a szívét.

- Azt hittem azért vagy magad alatt, amit láttál, nem pedig én. - mosolyodik el rajta. De ez a mosolya, nem az a gonosz, kárörvendő. Sokkal inkább, sugároz nyugodtságot és kedvességét. - Ez lenne a probléma? Megmondtam, hogy most már az én játékomat játszod.

- Ki akarok szállni... - suttogja maga elé. Az alfa végig cirogatja az arcát, mire felnéz rá.

- Valami baj van vele? - kérdezi.

- Veszélyes vagy...

- Tűzzel játszani tényleg veszélyes. - ért egyet.

A tekintetük megint találkozik és hirtelen mindkettőjük lélegzete elakad. Percekig csak nézik egymást, míg Minho teszi meg az első lépést. Lehajol hozzá és egyenesen az ajkaira csókol. Jisung gondolkodás nélkül viszonozza a lágy csókját. A méz és orchidea íz, csak úgy keveredik egymás szájában. Jisung a hátára fekszik, míg Minho fölékeredik, eközben egy percre se szakítja meg a csókját. Az alfa finoman húzza végig az ujjait az omega meztelen karjain, mivel csak egy vékony póló található rajta.

Jisung halkan sóhajt a csókba, ahogy megérzi a férfi forro ujjait, a csupasz bőrén. A karjaiba markol neki és hagyja, hogy magába ragadja az érzés, eltekintve attól, hogy a szemeiből még mindig szivárognak a könnyei. Minho hamar észreveszi ezt, így lecsókolja azokat és kisebb csókokkal lehalad a nyakához.

- Nem tetszik? - suttogja.

- D-de. - dadogja az omega.

- Csak? - pillant fel rá Minho. A másik szemei mindig csillognak, így kénytelen a két keze közé fognia az arcát. Az ujjbegyével nyugtatóan simogatja az orcáját.