ORCHIDE | MINSUNG

41. rész

Senki se beszél arról, hogy mi történt aznap, a szoba két fala között. Arról, hogy Minhonak lett egy omegája. Még maga az alfa se beszél róla. A gondolatait munkával próbálja terelni, miközben minden erejét beveti az esküvő lebonyolításába. Jiaval minden nap összeülnek erről beszélni, míg Jisungot egy hete nem látta. Furcsa és ismeretlen érzések kavarognak benne, akkor is ha éppen nem az omegára gondol. Talán a kapocs miatt, ami kettőjük között van. De ezt még Minho se tudja.

- Bézs vagy lila? - kérdezi a lány, miközben felmutatja a színpalettákat.

- Semelyik. - válaszolja Minho.

- Akkor arany legyen a fehér mellé? Vagy ezüst? De azok olyan átlagosak... - gondolkodik hangosan, miközben újra végig megy a szemeivel a színeken. Behozott egy egész doboznyi paletta készletet, hogy megbeszélhessék milyen színekben pompázzon majd az esküvőjük. De látszólag, ezt Minhot hidegen hagyja.

- Olyan lesz, amilyet szeretnél.

- De nem tudok dönteni. Kék? - pillant fel az alfára.

- Vörös.

- Vörös? - lepődik meg. - Mi ez kivégzés? - nevet rajta a lány.

- Akkof fekete. - vonja meg a vállát.

- Nem is gyászolunk...

- Ha nem tetszik, amit mondok, akkor nem mindegy? - lesz ingerültebb a férfi.

- Jóvan nyugalom. Össze se házasodtunk, már úgy veszekszünk, mint egy házaspár. - kuncog rajta Jia, majd tovább nézi a színeket.

Viszont ez a kijelentés megrendíti Minhot. Hirtelen eszébe jut Jisung, hogy mi lenne, ha most ő lenne it. Ha ő mondaná ezt, biztos, hogy nevetne rajta. Helyette kedvtelenül ül és egy olyan emberrel akarja összekötni az életét, akit meg írtak neki előre.

Soha se talált élvezetet az életben. Mindig ugyanarról szólt neki. Munka és az apja. Gyerekkora óta meg volt mondva mit csináljon, hogyan és mivé kell válnia. Semmiben se szenvedett hiányt és soha nem voltak céljai. Megfelelni az apjának, talán az volt az egyetlen. Viszont minden mást meg volt neki. Semmire se vágyott.

De jött Jisung és egy olyan dolgot mutatott meg neki, amit eddig senki se. Azt, hogy lehet élni a szigoron kívül. Azt, hogy a szeretet nem így nyilvánul meg. Rájött arra, hogy neki csak egyetlen egy célja van az életben, az pedig Jisung. Ő az egyetlen, akire vágyik és mégis inkább a kikövezett, könnyebb utat választja, ami már megvan neki csinálva. Így jött rá arra is, hogy nem bátor. Hanem egy gyáva alak, aki csak ott jár, ami már ki van taposva és egy biztos dolog. Ezért utálja magát.

- Minho? - lengeti meg a kezét Jia a férfi arca előtt.

- Igen? - kapja rá a fejét. Teljesen el kalandozott a gondolataiban.

- Hol járnak a gondolataid? Már egy ideje szólingatlak. - rázza a fejét a lány. - Azt kérdeztem, hogy akkor maradjunk az ezüstnél?

- Jó, megfelel. - bólint.

- Biztos? - kérdezi.

- Igen.

- Rendben, akkor ezt le is fixálom. Bár meg kell, hogy mondjam eléggé átlagos. - jegyzi meg, miközben elkezdi nyomogatni a tableten a dolgokat.

- Akkor legyen más, mondtam, hogy nekem mindegy.

- Akkor is mindegy lenne, ha az omegáról lenne szó? - csúszik ki a száján.

Egy pillanatra mind a ketten lefagynak. Jia azért, mert nem szándékozta hangosan kimondani a gondolatait, míg Minho a régen hallott név miatt.

- Felejtsd el. - rázza a fejét a lány és inkább gyorsan tereli a témát. - Akkor ezüst és liliom virágokkal. Ezt a rendelést adom le.