ORCHIDE | MINSUNG

17. rész

Jisung megint a tárgyaló szobában találja magát. Ugyanott ül, mint előzőleg is. A hosszú fekete asztal egyik oldalán, míg az asztal főnél ott foglal helyet az alfa, teljes feketében felöltözve. Mögötte Hyunjin és Felix áll, akik figyelnek a rendre. Kivételesen, most nem azért van itt, mert meg lett fenyegetve. Hanem, mert a munkájáról tárgyalnak.

Az omega előtt egy halom papír hever, amire időt kapott, hogy átolvassa, mielőtt aláírná. A szerződésben egy csomó minden benne van, kezdve, hogy mik a feladatkörei, az illemen át, a titoktartáson keresztül, egészen az ellopott pénzig kapcsolatosan, amit még az apja csinált. Jisung éppen ezeket olvasgatja, miközben néha felpillant az alfa reakciójára, de ő csak meredten várja az aláírást, amitől már nincs visszaút.

„Mindent megteszek, amit a főnököm parancsol és semmiben sem ellenkezek, még ha nem is értek egyet." - szerepel az egyik mondatban.

- Mindent megteszek? Ez miket jelent pontosan? - kérdezi az omega.

- Pontosan, ami oda van írva. Ha parancsba adok valamit, akkor azt neked teljesítened kell. - válaszol ridegen.

- Jó, de én omega vagyok...

- Ha arra akarsz kilyukadni, hogy ha azt kérem, itt helyben szopj le és neked meg kell-e tenned. Akkor a válaszom igen, de nem fogok ezzel visszaélni. - nyers de egyszerű választ ad. Jisung egy picit bele pirul a szóhasználatába, de tovább olvassa.

„A fizetése havi 2 millió won, amik különleges ügyekért sokszorozódik. Ezt az összeget nem kapja kézhez, hanem a tartozása torlasztásába megy. A kötelező munkaviszony: 150 év." - ezt olvasva az omega lélegzete elakad. De hát nem is él 150 évig. Akkor meg mit jelent ez?

- 150 év? - akad ki. - Mi lesz ha meghalok?!

- Természetesen addigra meg fogsz. De reméljük hamar meglesz a pénz. Viszont, ha nem, akkor a következő generációd fog dolgozni tovább. - még mindig higgadtan beszél. Viszont Jisungban itt valami elszakad. Nem lehetnek gyerekei, nem adhatja nekik azt a sorsot, amit ő adott neki az apja. Nem bírná elviselni a tudatot, hogy miatta szenvednének itt és ugyanazokat élnék át, mint ő. Most először megfordul a fejében, hogy nem írja alá.

- É-s, ha nem lesz gyerekem? - pillant fel. Maga is nehezen mondja ki a mondatot.

- Úgy tudom van egy öcséd. - kezd bele az alfa, de Jisung egyből tiltakozni kezd.

- Na nem! Ő még csak 6 éves! - emeli fel a hangját a félelemtől.

- Nem neki kell ledolgoznia, hanem neked. Ha te meghalsz, akkor vagy ő, vagy az ő utódja fogja. - sóhajt egy nagyot az omega hevességén.

- És ha nem írom alá... akkor?

- Akkor biztos, hogy az öcséd fog ülni a te helyeden. Függetlenül a korától. - nem szánta fenyegetésnek, de nagyon úgy hangzik. Ha akarja, ha nem, itt kell letöltenie túl hosszú időt.

Jisung letörli a szemeiből kibuggyanó könnyeket és felszipog, de nem néz fel a papírlapokból. Nem akar érzelmesnek tűnni, de megrémiszti őt az, ha belekerülne a kistesója. Nem halhat meg egyik ügyön se dolgozva, vagy később se, mert nem akarja azt a terhet ráadni. De a lehetséges gyerekeire sem. Teljesen kilátástalannak látja a helyzetét.

Az alfa észreveszi, hogy az omega csalódott és próbál érzéketlen arcot mutatni, de egy picit neki is összeszorul a szíve. Nem bírja így látni őt. Inkább megszakítja a tekintetét róla és kifelé kezd el bámulni az ablakon. Sajnos nem tud ő se mit kezdeni ezzel. Az ő keze is megvan kötve, ahhoz képest, hogy ő a főnök. A háttérben ott az apja, aki nem teljesen hagyja, hogy a maga módján cselekedjen. Ha megtudná, hogy futni hagyta annak a fickónak az utódját, Jisungot, szerinte megölné őt. Az a legbiztonságosabb ha olyan szorosan tartja maga mellett, amilyen szorosan csak lehet.