ORCHIDE | MINSUNG

49. rész

Két hét telt el, hogy a Venom összeesett. Két hete, hogy Felix itt hagyott mindenkit és ezzel egy örökké való űrt hagyott Hyunjinban. A fiú elrejti a gyász érzéseit, még a temetésre se ment el. Úgy viselkedik, mintha meg se történt volna. Viszont Minhot nem tudja átverni. Látja rajta, hogy mennyire megviselte a történtek. Éjjel-nappal az edzőteremben van és alig látja aludni, csak edzeni.

Aggódik érte. Nem csak azért, mert nem akar beszélni róla és nem adja meg a gyász időszakot. Hanem, mert azt tapasztalja, a sötétség egyre jobban rángatja vissza Hyunjint. Oda, ahol egyszer rátalált és kijött belőle. Most egyenes úton van visszafelé.

- Úgy tudom szünetre küldtelek. - lép be az edzőterembe Minho, ahol Hyunjin éppen az egyik boxzsákot püföli.

Kesztyűk nélkül üti azt és annyira, hogy már a kezei is véresek. De ezek a sebek nem most történtek. Már a napokban figyelte őt és soha nem vett fel semmilyen védőeszközt. Direkt okoz magának fájdalmat, mintha ezzel el tudná nyomni az igazi fájdalmat, ami a lelkében van.

- Nem jöhetek ki a formámból.

- Pár hetes szünettől nem fogsz elfelejteni harcolni. - megy közelebb hozzá és keresztbe fonja a karjait. - Befejeznéd?

- Még nem végeztem. - folytatja továbbra is a boxzsák kivégzését.

- Add meg magadnak a gyász időszakot én azt ajánlom.

A „gyász" szóra abbahagyja az eddigi tevékenységét és lihegve néz Minhora. Befeszülnek az izmai és oda sétálva hozzá fenyegetően felemeli a mutatóujját.

- Nekem te ne ajánlgass semmit se! Nem a te omegád halt meg!

Minho nagyot sóhajt a fiú hevességén. Míg Hyunjin visszafordul a zsákhoz és újra ütni kezdi azt. Most már sokkal erősebben és gyorsabban. Próbálja az összes feszültségét levezetni rajta.

- Igazad van. Nem tudhatom milyen. - ért egyet vele, mire Hyunjin megint megáll az edzésben és felé fordul. - De azt tudom, hogy ez, amit itt leművelsz nem fog segíteni. Csak rombolod magadat és Lix sem ezt akarná.

- Ne beszélj a nevében! Mégis honnan tudhatod, hogy mit akart?! - akad ki rajta.

- Ismertem őt, ahogy mindenki innen! Ne viselkedj gyerekesen, mintha csak te tudtad volna ki is ő valójában! - próbálja észhez téríteni a szavaival.

- Ő csak egy normális életet akart élni! - túr idegesen a hajába és felpillant a plafonra, mert érzi, hogy a szemei megtelnek könnyekkel. - Ő csak egy normális életet akart...

- És szerinted ezt a maffia után meg tudta volna valósítani?

- Miért is?

- Ha ennyire jól ismered, akkor biztos tudtál arról, hogy mit csinált előtte Felix. Mi volt és mivé vált a maffia után. - ezzel most megfogta a fiút.

- Hogy érted, hogy mi volt? - néz rá zavarodottan.

- Szóval nem mondta el a múltját.

- Nem! Nem mondta! És? Mi van vele?! - emeli fel a hangját. Zavarja, hogy nem tudja.

- Ha tisztában lennél a dolgokkal, akkor pontosan tudnád, hogy Felixnek sohasem lehetett volna normális élete. - most már ő is fentebb emeli a hangját.

Hyunjin erre csendben marad, mire Minho folytatja.

- Felix omega volt.

- Mi? - sokkolódik le. - Hogyan? Ez lehetséges?

Egy nagyot sóhajt az alfa és leül az ottani székre. Hyunjinra emeli a tekintetét, ki még mindig meg van lepődve. Az agyában több száz kérdés merül fel.