ORCHIDE | MINSUNG

10. rész

Már két hét eltelt az első edzése óta Jisungnak. Lassan kezd hozzászokni, hogy minden egyes nap szétveri őt Hyunjin. Bár meg kell hogy mondja, azért tanult is tőle valamit. Megtanulta, hogy mennyire kiszámíthatatlanok az emberek, és hogyan kezelje őket. Vagy ha nagy szarban van, mit kell tennie. De megtanult bizonyos kötözésekből is kiszabadulni, vagy esetleg a kötést megcsinálni.

Egyre jobb a közelharcban és már ő is tud ütést küldeni Hyunjinnak. Viszont az alfa sosem ismeri be, hogy fejlődött az omega. Folyamatosan lealacsonyítja őt, de ez már lepereg Jisungról, hiszen tudja,, mennyire büszke és temperamentumos Hyunjin. Teljesen érti, mire mondta azt anno Minho, hogy meg kell nevelni. Nehéz lehet egy ekkora bombát kézben tartani, ami bármikor felrobbanhat, akár a legapróbb elmozdításra is. De Hyunjin ezek ellenére is Minho fontos embere, és Jisung csodálja annak nagy hatalmát, és hogy mennyire sakkban tudja tartani ezt az egész szervezetet, meg hogy nem esik a terhére.

Most éppen lőni tanul Hyunjintól. Pár napja megtanulta a fegyverek fajtáját és használatát elméletben. Most pedig ezt a tudását a gyakorlatban igyekszik használni. De nem megy neki annyira jól.

- Ha nem célzol, soha nem fogod eltalálni azt a kurva bábut! - szidja le őt Hyunjin, miután megint félrelőtt Jisung.

Egy nagy lövész teremben vannak, ahol bábuk és különböző céltáblák vannak kitéve. Jisung és Hyunjin fülvédőket viselnek, amik tompítják a fegyverek hangos hangját. Az alfa elmagyarázta az alaphelyzetet és, hogy hogyan tartsa a pisztolyt, de ezek ellenére se akar neki összejönni. Hyunjin viszont elsőre középre talált. Nagyon pontosan céloz és mindig eltalálja azt, amit akar. Veszélyes.

- Én célzok! - háborodik fel az omega. - De nem oda megy!

- Mi vagy te, kancsal? - rázza a fejét morogva.

- Talán segíthetnél leszidás helyett? - kérdezi gúnyolódva.

- Kisebb terpesz, még egy alfának se kell ennyire szét terpesztened. - az utolsó megjegyzésére Jisung felmordul, de nem szól vissza a bántó szavakra.

Összébb zárja a lábait, majd megint céloz és lő. Most sikerült a bábú szélét eltalálnia, amire nagyon megörül. De az alfa továbbra is morogva a fejét rázza.

- El kéne menned a szemészhez. Nem lehetsz ilyen kancsal! - megy oda hozzá és erősebben megfogva az omegát beállítja a helyes alapállásba. - Most!

Amint kimondta, Jisung megint lőtt. Így már sikeresen bentebb találta el, pontosabban a bábu hasánál. Jisung leveszi a fülvédőt és nagyot sóhajtva rakja le azt az egyik asztalra.

- Már fel is adod? - vonja fel a szemöldökét.

- Csak pihenek! - ül le az ottani székbe. - Egész nap edzettünk és megint szétvertél! Elfáradtam... - panaszkodik.

- Nincs pihenés! Majd a koporsódban pihensz. - húzza fel őt a székből.

Az omega nagyot nyög kínjában és visszaveszi a fülvédőt.
- Seggfej... - motyogja.

- Mit mondtál? - fordul felé.

- Semmit. - ragadja meg a pisztolyát és töltényt rak bele.

Viszont Hyunjintól egy nem várt reakciót kap. A fiú neki szegezi a fegyverét, mire az omega nagyot néz. Az alfa komoran szemez az előtte álló fiúval, aki teljesen ledermed a tettére.

- Hyunjin, rakd le a fegyvert, kérlek. - kéri meg. Tudja, hogy nem lőné le, de veszélyes ebben a pozícióban.

- Nekem te nem parancsolsz. Elfelejtetted, hogy hol is vagyunk. - sétál hozzá közelebb és a fejéhez nyomja a pisztolyt. - Célozz jobban!