ORCHIDE | MINSUNG

34. rész

Minho idegesen érkezik a megbeszélt találkozóra, Chanhoz. Viszont, ezt az érzést, próbálja leplezni. Munka miatt ülnek össze, de korántsem tetszik neki a hely és idő választás.

Már késő este van és a Venom főépületében van a találkozó. Kisebbségben érzi magát, emiatt az alfa, így próbálta a biztonságát növelni, az embereivel. Minden lehetséges testőrét megmozdított erre a napra. Nem akar ma vért látni. Főleg, nem a sajátját. Így is elég gondja van a napokban. Bár a Venom, az neki mindig is egy fő probléma volt. Viszont, most ide hívatta őt a csoport vezetője, egy hülye indokkal, ami inkább hangzik csapdának, mint tárgyalásnak. Ő pedig, hülye módon beleegyezett.

Kiszállva a fekete Maserati autójából, az ő és Venom emberei fogadják. Bevezetik az épületbe, ahol fokozatosan emelkedik a feszültség a megjelenésétől és attól, hogy mennyi embert is hozott magával. Viszont a tárgyaló szobában, már a tetőfokon van a hangulat, amikor a két alfa, a négy fal közé szorul.

Bent erősen dominál a narancs illat, ami a festett platina hajú alfából jön. Viszont, a másik érkezésére, a terem megtelik a méz feromonjaival, amit nem fog vissza a hozzátartozója.

- Christopher. - bólint neki Minho és helyet foglal a hosszú barna asztal, egyik végében.

- Minho. - bólint a másik is és leül vele szembe. - Örülök, hogy szántál rám időt. Biztos nagyon sok dolgod van most. - mosolyog gúnyosan. Még jó, hogy egy hosszú asztal választja el őket, különben Minho nem tudta volna magát visszafogni az erőszaktól.

- Ami azt illeti, elég sokat kell takarítanom utánad. - korántsem olyan boldogan mondja, mint, amit az előtte levő mutatott ezelőtt.

- Most gyanúsítasz engem? - vonja fel a szemöldökét.

- Térjünk a tárgyra, mert nincs sok időm. - tér a lényegre az alfa. - Ha nem fogod magad vissza, akkor leleplezem az egész szervezetet.

- Fenyegetsz engem a saját épületemben? - ereszti ki a feromonjait mérgében.

- Igen. De ez nem csak fenyegetés. Meg is fogom csinálni. - tisztázza le a dolgokat. - Miattad ránk szállt a titkos rendőrség. A leégett épület, a sikkasztott pénzek, a lövöldözés, az emberrablások és még sorolhatnám. Nem végzed alaposan a munkádat és folyamatosan nyomot hagysz. Nem győzöm ezeket eltüntetni. Az egész maffia szervezet vékony jégen táncol. - keményen és határozottan beszél vele.

- És mit vársz, mit csináljak? Nem az én nyakamon van a titkos rendőrség! - tárja ki a karjait nem értve.

- Nem, tényleg nem. Viszont, ha a Maniac bukik, azzal ti is buktok. Remélem, most már érzed a helyzet súlyát. - világosítja fel. Chan erre befeszül és összeszorítja az asztal alatt a kezeit. Érzi a helyzet súlyát. Azt, hogy oda lehet mindene. Neki mindig is a pénz számított és ha nem lehet meg neki az, ami kell, akkor minden borul.

- Mit akarsz? - sziszegi.

- Azt, hogy fogd vissza az embered. Nem csak engem, de téged is tönkre tesz. - utal a téglára.

- Meg fogom ölni őt... - morogja a fogai között, mire Minho szarkasztikusan felnevet.

- Ne tedd. Ahhoz túl jó munkát végez. Egy ilyen munkaerőt meg kell tartani, nem igaz? - játszadozik vele, ami csak jobban dühíti Chant.

- Mire megy ki ez az egész? - nem hülye, rájött, hogy a Maniac vezetője valamit akar.

- Elmondom még egyszer. Állítsd le az emberedet. Add el a részvényeimet és szállj le rólam. - rakja keresztbe a karjait. Most már ő is eljutott arra a pontra, hogy kiereszti a feromonjait. Ezzel hatást gyakorolva rá.

- Mit nyerek ezzel?

- Tiéd a pénz, amit Japánból loptatok el tőlem. - dől hátra a székben, miközben meghozza az ítéletet.

Hyunjin a szobában lesokkolódik erre és még többen a testőrök között. Ezért a pénz miatt dolgoztak ilyen sokat és Minho ilyen könnyen átadja neki. Már lépne az alfa fiú, hogy közbe vágjon, de a főnöke hátra pillant rá, ami mindent elmond neki.

Ez csak egy csapda a Venom számára. Így inkább nyugton marad.

- Te most hülyére veszel engem. - állapítja meg Chan. - Az én épületemben vagy, csak egy szó és kipuffadsz. - fenyegeti, de ez nem tántorítja vissza Minhot.

- Tudom hol vagyok, nem kell emlékeztetni. És nem, nem fogsz kinyírni, mert neked én élve kellek. - villant meg neki egy öntelt mosolyt.

- Tudod Minho, most az egyszer egyetértek veled. Tényleg élve kellesz nekem. Ezért hívtalak ma ide. - mosolyodik el az alfa, ami kérdőjelet rak a másik fejébe.

- Te meg miről beszélsz? - komolyodik meg.

- Azt hitted ilyen egyszerű trükkel csapdába tudsz csalni? - nevet fel gúnyosan. - Te sétáltál bele az én csapdámba.

Minho összezavarodottan pillant Christopherre. Nem érti miről beszél, hiszen az már tény neki, hogy nem akarja megölni. De akkor ott van benne az, hogy mit akar.

- Miről beszélsz?

- Hogy van az omegád? - mosolyodik el.

Jisung hallatára az asztalra csap, dühösen, az alfa. Vörösen izzó szemekkel néz rá, miközben kiereszti a vészjósló feromonjait. Most szakadt el nála a húr.

- Mit csináltál?! - kiabál rá.

- Én semmit, hiszen láttad, hogy itt voltam. - mosolyog rá kárörvendve és az órájára néz. - Azt hiszem, ha még most elindulsz, meg tudod menteni az életét. Mind a kettőjüknek. - pillant fel a mondata végére. Minho itt realizálja, hogy Chan tudja.

Tudja a babát.

Ennél a pontnál, már teljesen elvesztette a józan eszét. Megindul az alfa felé, ki továbbra is önelégülten vigyorog. Viszont Hyunjin gyorsabb volt és még időben kapja el a főnökét, hogy megakadályozza azt, hogy neki rontson a másiknak.

- Meg foglak ölni! - fenyegetőzik vele.

- Sok sikert. - int neki mosolyogva Chan.

Az alfa kiviharzik a teremből, miközben az összes testőrre próbálja vele tartani a ritmust. Dúlnak benne az érzelmek, miközben az egyetlen dolog, amire gondolni tud, az csak Jisung. Csapdába csalták, vagy végig Christopher játékát játszotta. Ez pedig, még jobban dühíti őt.

A kocsihoz érve, azon nyomban száll be, majd, szól a sofőrnek, hogy induljon. A visszapillantó tükörből még látja, hogy Hyunjin is a nyomába van, egy másik autóval, de ez érdekli most a legkevésbé.

Megérkezve a házához, még mindig tombol benne a méreg. Szinte alig álltak meg, már kiszállva az autóból, rohan a melléképületbe, hogy saját szemeivel láthassa, a fiúnak semmi baja. Egyedül Hyunjin bírja tartani vele a tempót, ki, szinte rohan a nyomaiban.

A feromonjai betöltik a kicsi épületet, amikor belép oda. Kopogás nélkül tépi fel Jisung szobáját és megy be rajta. De ő sehol sem. Úrrá lesz rajta az idegesség, hogy hol lehet, de akkor az orrát, megcsapja az orchidea illat. Egyenesen a fürdőből jön az. Gondolkodás nélkül nyit be oda. Viszont a látványra, nem volt felkészülve a férfi.

Ott ül a padlón, vérben ázva az omega, miközben a kezével próbálja összeszedni a vért a földről. A szemei fel vannak duzzadva a sírástól és látszólag sokkos állapotban van.

- Jisung?

-