ORCHIDE | MINSUNG

35. rész

- Jisung?

- É-én... Nem tudtam... - dadogja sírva a fiú, miközben a keze közé fog, egy adag vért.

Minho a hónaljánál fogva állítja a lábaira fiút és öleli őt szorosan magához. Életben van. Él és a kezei közt van. Csak ez fontos neki.

- Bántottak? - kérdezi és a földön lévő pocsolya vérre néz.

Viszont Jisung semmit se szól. Csak sír és remeg az egész teste.

- Valaki bántott?! - kiabál rá Minho. Nem szándékosan, de annyira aggódik miatta és a düh, olyannyira megtöltötte a testét, hogy nem tudja magát visszafogni.

- N-nem... - sírja el magát jobban. - D-de... - nem tudja befejezni. Egyszerűen képtelen rá. A zokogás eltömíti a torkát és alig bír a lábain is megállni. Mindene forog. Mintha kicsúszna a lábai alól a talaj. Hála Isten, hogy fogja őt Minho, hiszen képtelen lenne erre egymaga.

- De?! - még mindig kiabál vele.

Lassan végignéz rajta az alfa. Nem csak a kezei, de a fiú combjai is tiszta vér. Olyan, mintha az, maga az omegából jött volna. Újra a vér foltra néz a fürdőben, majd vissza a karjaiban tartott személyre, aki keservesen sír továbbra is.

Ekkor minden összeáll a fejében.

A baba.

- Nincs meg... - suttogja Jisung. - Elvesztettem. - néz maga elé meredten.

Egy világ szűnt meg most Minhonak, ahogy az omega szavait hallja. Muszáj hátralépnie kettőt és megtámaszkodni a fürdőszoba falain, hogy össze szedhesse magát.

Nem is akarta azt a gyereket, egy tehernek gondolta. Mégis megviseli a tény, hogy nincs többé.

Talán, mert egy reményt adott neki. Egy új kezdetet, új életet. Azt, hogy végre ő is boldog lehet. Most pedig, minden szertefoszlott. Tényleg nem akarja az élet, hogy újra kezdhesse, hogy végre szabad lehessen és ne kelljen az apja kéréseinek megfelelnie. Még az alfa is elérzékenyül a tényre, de próbál nem megejteni könnycseppeket. Erősnek kell lennie. Nem mutathatja, hogy gyenge és ő is összeomlott.

- Semmi baj... - rázza a fejét a férfi és odasétálva Jisunghoz, újra a karjaiba zárja őt. - Semmi baj. A lényeg, hogy te jól vagy. - nyugtatja őt finom simogatásokkal.

- D-de a baba... - szipogja a fiú.

- Shh. Semmi baj. - simogatja továbbra is.

Az ajtóban egy ziháló Hyunjin tűnik fel, aki nagy eséllyel idáig futhatott. Megijesztette őt a főnöke reakcioja és az, hogy úgy elfutott, amikor haza érkeztek. A fürdőben lévő két, ölelkező, személyre néz, majd az ott lévő nagy vértócsára.

- Itt meg mi történt? - maga se tudja leplezni, hogy mennyire meg van lepődve.

- Hívj egy orvost! Most! - parancsol rá Minho.

Hyunjin bólint és szó nélkül elrohan, hogy felhívja az ottani orvost. Addig is Minho, próbálja összeszedni, többé-kevésbé, Jisungot.

Megmossa a vérben ázott kezeit és a combját is letakarítja. Ezt az omega, már némán, hagyja neki. Olyan sokkos állapotban van, hogy még sírni is elfelejt. Csak meredten néz előre és van. Gondolkodni se gondolkodik. Megszűnt létezni.

Amint Minho elvégezte a dolgát, az ágyhoz kíséri őt és lefekteti oda. Nem is kell sok idő, hogy Hyunjin, az oldalán az orvossal, térjen vissza a szobába. Az alfa helyet ad az éppen megérkező embernek és Hyunjin mellé állva, várják, az eredményeket.