Váratlanba botolva

3.rész

Peridot POV:

Nagy sikkantásom közepette estem a padlóra ahol szerencsémre nem vertem be a fejemet a mögöttem felpolcikolt asztalokba. Az egyik fülemből kiesett a fülesem de továbbra is szólt benne a zene miközben Lapis kétségbe esett arcára néztem fel újfent.

"Úristen, basszus ez nem igaz hogy megint én okoztam ezt." Aggódva térdelt le mellém aminek hatására csak nagyot dobbant a szívem. A tudatomba bele égetve hogy csak pár centire volt az arcunk mielőtt hanyatt vágódtam volna.

"Igazából kezd lassacskán megszokássá válni úgy látszik a közeledben."
Nevettem fel zavarom közbe és elfogadtam újra a segítő kezet ami reggel is felsegített." Ha megkérdezhetem hogyan is keveredtél a suli ezen szakaszára? Erre még mondhatni a szárazra aszott molylepkék se repkednek."

"Úgy gondoltam körbenézek így órák után hogy nincsen nagy nyüzsgés." Enyhe pír jelent meg barna bőrén ahogy a haját kezdte piszkálni." Nem szerettelek volna megijeszteni, főleg azután ami a reggel történt."

"Oh semmi baj, ugyanaz a válaszom mint reggel. Előfordul az ilyen csak már hozzá szoktam hogy senki nem szokott meglátogatni." Vallottam be őszintén miközben visszaültem a kerek kis forgós székemre.

"Ezt a termet senki nem használja?" Döbbenet ült ki a kék hajú lánynak az arcára ahogy az azúrkék szemeivel végig páztázta a termet. Már éppen belefeledkeztem a látványba amikor kizökkentett a tekintete súlyával.

" Leginkább csak én vagyok itt mint az egyfős robotika klub tagja. Nem igazán érdeklik az embereket az ilyeneket." Beletörődve a robotom felé fordultam aminek még mindig nem fejtettem meg hogy mégis is milyen hibát követhettem el hogy teljesen megfordult az irányítási kódja.

"Uh érdekesnek hangzik." Húzott oda egy poros széket Lapis hozzám és ledobta a táskáját az enyém mellé az asztalhoz amitől egy picit felkavarta a port." És pontosan mit is tudnak ezek a kis robotok? Leigázák a világot? Lézer szemekkel levadásznak hogy piju piju?"
Hang effektet kiadva mutogatott pisztoly alakot formálva a kezével és lövöldözött felém amitől akaratom ellenére is felnevettem.

"Poooontosan." Még mindig nem tudtam abba hagyni a nevetést és már ő is csatlakozott hozzám mire pár perc elteltével újra levegőhöz jutottam. "Ha szeretnéd tényleg elmagyarázhatom a működésüket, ha annyira érdekel."

"Örömmel végig hallgatnám." Felelte egy mosollyal ahogy a kétlábával törökülésben elhelyezkedett a széken és mint akit kicseréltek volna minden figyelmét rám fordította.

Zavaromba hirtelen azt se tudtam mit mondjak de nagy nehezen megköszörültem a torkomat és belekezdtem a kis monológomba amit mindig is fenntartottam az ilyen esetekre ha végre valaki egyszer érdeklődést mutat a robotaim iránt.

-_-_-_-_-_-_-

Észre se vettem mennyire eltelt az idő mind addig amíg Lapis telefonja meg nem szólalt a zsebében és nagy elnézést kérések közepette fogadta az anyja hívását. Miközben egy kicsit távolabb ment én is a telefonomra pillantottam hogy megbizonyosodjak hogy már 16.57 van és hogy eddig általában nem szoktam itt maradni.Elkezdtem össze szedni a dolgaimat amikor Lapis is vissza tért.

"Bocsi az elöbbiért de anyum hívott hogy mégis hol vagyok már, egyátalán nem vettem észre hogy ennyire elbeszéltük volna az időt." Túrt bele előről a sötétkék hajába ami olyan puhának látszott. Ekkor véletlen belenyúltam az egyik szikémbe és megvágtam az ujjamat amit egy halk szisszenéssel nyugtáztam." Vigyázz! Figyelned kéne inkább ha már pakolsz."

Korholt meg a lány miközben a táskájához kapott és elkezdett benne keresgélni ezáltal kihagyva azt hogy az arcomat teljesen elöntötte a melegség miközben a kezemet tartottam hogy ne vérezzek semmit se össze. Diadalittasan kiemelt egy kék kis táskát amiből egy sebtapaszt vett ki és óvatosan az ujjamra illesztette. Jobban megfigyelve aranyos kis tengeriteknősös volt.