Váratlanba botolva

7.rész

Peridot POV:

Még az előtt kinyomtam az ébresztőmet mielőtt megszólalt volna. Már egy fél órája fent voltam de még mindig nem tudtam kizárni az elmémből a képeket amiket az álmom hagyott. 

„Hogy nézek majd így a szemébe ma?" 

Próbáltam a tenyeremet az arcomba építeni miközben oldalra fordultam zavaromban. Olyan valóságos volt de ahogy jött el is illant a pillanat. Megérintettem az ajkaimat. 

„Tegnap az a fránya felelsz vagy mersz ma meg még rendesen felkelni se volt időm hogy felkészüljek rá." 

Dörmögtem az orrom alatt miközben kitapogattam a szemüvegemet az éjjeli szekrényen. A reggeli rutinomat megejtve elhagytam kis szobám melegét és a konyhába vánszorogtam egy kis élelem reményében. Elő is vettem egy tálat majd a müzlit az egyik felső fiók rejtelmeiből. A tejet is magamhoz véve a zsákmányommal helyet foglaltam az étkezőasztalnál. 

Már csak azt lehetet hallani az idilli csendben ahogy a müzli darabkák szóródnak a tálba míg a másik kezemmel elővettem a nadrágom zsebébe dugott telefont. Még csak 8 óra. Elég korán felkeltem ahhoz képest hogy nincs suli és addig beszélgettem Lapissal. Mielőtt bárhova is elkalandozhatott volna a figyelmem üzenet remegtette meg a kezemben a telefont. 

Lapis💧:Bocsiiiiii hogy bealudtam pedig eskü figyelni próbáltam.

A dobozt lerakva a tejért nyúltam és fél kézzel elkezdtem beírni a válaszomat. 

Peridot 👽:Ugyan semmi baj. Előfordul az emberrel, na meg ma úgy is elégé hosszú napunk lesz kellett is az a pihenés. 

Feleszmélve a tejem felét az asztalra öntöttem mint sem a tálba Pumpkin legnagyobb örömére mert egyből elkezdte felnyalogatni a padlóról. 

„Baszki!" 

Gyorsan megindultam de amint felálltam volna beleakadt a protézisem az asztallábába én meg elvesztve az egyensúlyomat elvágódtam a földön úgy ahogy kell. Pumpkin ott toporgott most már mellettem és szemlélte hogy gazdája jól van e. 

„Úgy látszik Lapis rám is ragasztott egy kis ügyetlenséget." 

Dörzsöltem meg a jobb oldalamat majd újra megindultam végül a felmosóért amit eredetileg is a célom volt. Miután feltörölgettem a tej maradékát amit Pumpkin hagyott elkezdet rezegni a telefonom az asztalon. Rápillantva csak a betervezett eseményt jelezte a naptáramba „növények" fedő szó alatt. Egyből ki virult az arcom eszembe juttatva a kis növényeimet. A müzlimet ott is hagyva elindultam a hátsó kert felé. 

A nappalin áthaladva elhúztam a tolóajtót de Pumpkin már el is robogott a lábam mellett és elkezdet ficánkolni a már elégé nagy fűben de engem csak a kert egyik sarkában elhelyezkedő kis üvegházam érdekelt. Benyitva kellemesen meleg idő fogadott. Elégé színes kis növény gyűjteményem gyönyörűen pompázott ma is de már ideje volt néhányat jó alaposan megöntözni és rendbe szedni őket. 

Rögtön az ajtó melletti asztalkáról felvettem a kertészkesztyűmet ami már látott szebb napokat is de még nem vettem rá magamat hogy újakat vegyek. Ezután a zöld kannám ért nyúltam aminek a fogantyúja meg volt egy picit rágva Pumpkin jó voltából mert egyszer elől hagytam.
Végig is jártam a kis házat mondhatni elég gyorsan. Volt itt minden. Orhideák, leanderek, rózsák, néhány levendula bokor ami szem szájnak ingere de legjobban a kék nőszirmaimra voltam büszke de sajnos ezek már elnyíltak de ettől függetlenül ugyan úgy gondoskodtam róluk. 

Nem is tudom már mióta űzőm ezt a kis hobbimat. Még a robotok készítése előtt váltig állítottam anyumnak kicsiként hogy kertész szeretnék lenni mert annyira szeretek növényeket nevelgetni. Persze azóta egy kicsit minden megváltozott. Össze barátkoztam Stevenékkel, találtam egy olyan dolgot amihez nagyon is értek, elfogadnak olyannak amilyen vagyok és persze Lapis is az életembe csöppent.