Váratlanba botolva

18.rész

Lapis POV:

Meglepődve feküdtem még mindig a ruha halom alatt miközben a plafont néztem. Némileg sajgott a hátam az esés miatt ugyan de leginkább az izomláz okozott nagyobb bonyodalmat nekem most ebben a pillanatban. Szépen lassan próbáltam felülni amikor is kivágódott a szoba ajtaja és hirtelenjében csak egy random ruhadarabbal takartam el magamat mert valahogy a törölköző lekerült rólam.

"Lapis jól vagy?" Peridot anyukája aggódva nézett le rám miközben oda sietett hozzám. "Akkorát sikoltottál hogy azt hittem a szekrény borult rád."

Még mindig csak szótlanul ültem ott és próbáltam a szememmel megkeresni azt a szerencsétlen törölközőt. Éreztem ahogy az arcom lángol annyira zavarban voltam az egész esettől. Ekkor hangos sietős koppanások ütötték meg a fülemet amik egyre közeledtek.

"Lapis! Anyu ugye jól van!" 

Ekkor Peridot jelent meg pihegve az ajtóban de amint meglátott engem ott ülni a szobájába mint ha megfagyott volna. Aztán hebegni kezdet majd a paradicsomra emlékeztető arcával vissza fordult ahonnan jött és olyat motyogott hogy mégis inkább megvár lent.
Peridot anyukája Tereza csak mosolyogva ingadta a fejét amikor is leguggolt és elkezdte arrébb lökni a rám omlott ruhákat majd egy segítő kezet nyújtva felsegített. 

"K-köszönöm."

"Jaj ugyan. Ha már a lányom ilyen hősiesen eliszkolt némi ruha hiánya miatt nincs mit tenni." Nevette el magát majd elkezdte össze hajtogatni a ruhákat a földön de mielőtt vissza slisszolhattam volna a fürdőszobába néhány textilt felém nyújtott. "Ha minden igaz ezek jók lesznek rád remélem."

Gyorsan elvettem a ruhákat bólintottam egyet és elsutyorogtam újra egy köszönömöt. Nem is haboztam tovább gyorsan bezárkóztam a fürdőszobába. Az egyik lábam egy kicsit megcsúszott ugyan a csempén de csak neki döntöttem a hátamat a hideg ajtónak és próbáltam össze szedni magamat. A ruhákra néztem az ölembe.  Ha tényleg haza szeretnék jutni időbe ahogy megígértem anyumnak kénytelen leszek még ebben az évezredben felöltözni és kijönni a fürdőszoba védő falai közül.

Szemügyre vettem a ruhákat. Volt egy sima egyszerű fekete macskás póló, egy szürke melegítő és egy pár zokni. Már hajtottam volna szét a pólót amikor egy extra dolog eset ki belőlem. A vörösség teljesen átjárta az arcomat amikor Peridot egyik alsógatyája nézett vissza rám.

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-

A ruháimat a mellkasomhoz szorítva indultam le végül a lépcsőn. Meglepő módon tényleg igaza volt Terezának és minden ruha jó volt rám ahhoz képest hogy a lánya jóval egy fejjel ha kisebb volt nálam. Ezt a tényt figyelmen kívül hagyva a testemnek igen is tetszett a ruhái anyagának érintése. Peridot illata körbe lenget a ruhái miatt. Lehet csak én vagyok furcsán beállítva de... valamiért nyugtató volt számomra az illata. Mielőtt még bárki láthatott volna gyorsan egy mély levegőt vettem majd az utolsó métereket is megtettem a konyhába.

Tereza éppen a tűzhelynél ténykedett amikor is megláttam végre a szőkeséget az asztalnál ülni nekem háttal. A lehető leghangtalanabbúl oda sétáltam. Már magam se tudom hogy csak azért hogy ne zavarjam meg vagy csak kíváncsi voltam hogy mit is csinál így észre vétlenül eltudtam nézni a válla felett. Az asztalon a régi telefonjának a maradványai voltak ami mint kiderült a tegnap esti hosszas beszélgetés során, teljesen használhatatlanra tört. A kezében egy új kisebb fehér telefont tartott és éppen a SIM kártyát rakta be végül a készülékbe és be is kapcsolta.

Mielőtt felfedhettem volna magamat a telefonja eszeveszettűl elkezdet pityegni jelezve hogy már egy jó ideje nem nézhette meg az üzeneteit. Feloldotta a képernyőzárat és láthatóvá vált hogy szinte az összes üzenet tőlem jött a nem fogadott hívásokkal együtt. Akkor tényleg igazat mondot...Valahogy mindig anyumnak lesz igaza, csak túlgondolom a dolgokat és feleslegesen teszem magamat idegessé.