Váratlanba botolva

19.rész

Peridot POV:

Az ujjaim megkapaszkodtak a takarítószertár ajtajának keretében miután össze szedtem annyi energiát hogy felkeljek a földről. Idegennek hatott az összes ember körülöttem ahogyan a táskám pántját markolva suhantam a szekrényekhez közelebb húzodva hogy senkinek a figyelmét ne keltsem fel. A tekintettemet csak akkor emeltem egy kicsit feljebb a folyosó járólapjairól amikor végre elértem a mosdó ajtaját. Szerencsémre senki nem volt ott mert az órák hamarosan kezdődnek.

Megragadva az egyik mosdó kagylót a tükörképemet kerülve a szemüvegemet le véve vizet csaptam az arcomba. Éreztem hogy a feszültség kezd egy kicsit feloldódni bennem de még azért a biztonság kedvéért egy jó párszor megmostam az arcomat a hűsítő hideg vízzel. A vizes kezeimmel hátra tűrtem a szanaszét álló hajam tincseit majd végezetül a kegyetlen valósággal voltam kénytelen szembe nézni.

A rossz szemeimhez hűen csak homályos önmagamat láttam ahogy bámul vissza rám. Szinte érezni lehetet a levegőben a kimondatlan szavaim súlyát ahogy telepednek a vállamra. Miért? Miért most? Hogyan fogom ezt megoldani? Mi van ha valakit magammal rántok miközben próbálkozok valamit tenni ellene? A legfontosabb kérdés meg szinte villám ként cikázott ott a többi között. Mit tehetett ez a nőszemély Lapissal eddig és miért nem szólt nekem?

Erre csak össze szorítottam a számat miközben vissza helyeztem a szemüvegemet a helyére. Miért is szólt volna? Hiszen ez sokkal komolyabb ügy mint két tini lány alig kialakuló kapcsolata bármilyen téren is. Zöld szemem szinte átszúrta a tükör túloldalán álló önmását. Az igazat megvallva hírtelenjében nem is tudtam a bennem felgyülemlő érzelmeket felismerni. Félelem egy kis haraggal talán? Vagy inkább szorongás a megbánással hogy eddig ebből nem is vettem észre semmit se? Esetleg minden egyszerre?

A jellegzetes csengőszó az egész épületet körbe lengte az óra kezdetét jelezve de én valahogy most se éreztem a sürgető érzés a testembe hogy órára kéne sietnem. Ahogy ott álltam egyedül a megviselt kinézetemmel éreztem legbelül hogy valami megtört bennem, mint ha átszakadt volna egybizonyos fal ami eddig tartotta bennem azt a sok szarságot amit elkövettek ellenem mások. Kezd elegem lenni hogy az ilyen emberek nem tudnak normálisan élni.

Igaz van az elmémben ellen példa is hiszen Jasper elég komolyan megváltozott amióta azon a tengerparti össze ruccanáson jobban megismerhetem de... Aqvamarin. Az egy új szint bármihez képest. Maga a kisugárzásától már nem tudtam megszólalni vagy csak Topáz miatt de nem szabadna ennek így mennie. Eltávolodtam a mosdótól majd kimentem az ajtón ahol éppen csak kiléptem de nekem jött valaki.

"Basszus basszus basszus. Elkéstem. Bocsánat nem figyeltem mert siettem- Peridot?"
Egy kicsit neki estem az ajtónak de amint felnéztem az illetőre kellemes meleg áradt szét a testemben ahogy Lapisra néztem. Azonban ez nem igen tartott sokáig mert megláttam valami piros foltot a csuklója körül amit azonnal el is takart miközben próbálta össze szedni néhány darab papírt a földről amit szét szóródót attól hogy nekem jött.

"Várj had segítsek."

Én is leguggoltam hogy egy pár papír lapot felszedjek. Valamilyen nyomtatvány volt az óceánok élővilágáról és a szöveget néhány illusztráció tarkította.

"Köszi. Tudod említettem hogy tarthatok majd egy előadást Msr. White óráján ezért úgy gondoltam már reggel gyorsan letudom a nyomtatni valót de túl hosszúra sikeredet és lekéstem a becsengőt."

"Áh értem..."

A gondolataim rabságába esve álltam fel és semmit mondóan néztem a papírokra a kezembe mindaddig amíg egy gyengéd hosszúkás ujjú kéz megérintette az enyémet. Felnéztem Lapisra aki le se vette a szemét rólam.