Váratlanba botolva

40.rész

Peridot POV:

A madarak csicsergése semmit sem nyomott el a mellettem lévő lila hajcunami horkolásából. Morgolódva kerestem meg a szemüvegemet az éjjeliszekrényemen. Mire kitisztult szemem világa már azt tapasztaltam meg hogy Ametiszten még bónuszban Pepsi foglalta el becses helyét a lány fejénél már olyan kényelemmel hogy megkérdőjeleztem kap-e egyáltalán levegőt a szerencsétlen a nagy horkolások közepedte. Szemem végül az ébresztő órám vörösen izzó digitális számaira csúsztak ami már bőven annyit mutatott hogy Gyöngy biztosan megnyúzom engem mert a barátnője elkésett az iskolából.

"Ametiszt! Kelj fel mert irdatlanul késésben vagy már."

"Még 5 percet Gyöngy."

Szemeim olyan sebeséggel forgattam meg hogy már jómagam is azt hittem kiesnek a helyükről ha tovább folytatom keltését a lánynak szóval óvatosan az ágy szélére ültem ahonnan már kényelmes távolságból elértem a lábamat. Nem hiszem el hogy újra itt vagyok a saját szobámban. Mint ha egy kedves álomba ragadtam volna és bármelyik pillanatban felébredhetek újra a hegyek között hogy újra kezdődjön ez az egész őrület. Kezeim óvatosan megérintették az arcomat elkerülve hogy a szemüveget bele építse az arccsontomba és egészen mélyen a hajamba túrtak újaim. A levegő olyan nehézséggel távozott a tüdömből mint ha ezer éve bent tartottam volna és most tanulnék meg újra lélegezni. Ezután már ösztönösen nyúltam a lábért. A kezemben lévő anyag ismerős érzése szinte már könnyet facsart a szememből.

"Mint ha semmi nem történt volna."

Suttogtam de egyszer csak erős karok vontak maguk köré és az ágyba rántott vissza.

"Hova mész Gyööööööngy~"

"Oh basszus."

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-

Az autóban ülve mint ha csak felocsúdtam volna az ábrándozásból amikor a lámpa zöldre váltott és elkezdtek mögöttünk dudálni.

"Te jó isten hova sietsz? Fixen te is elkéstél mi haver barátom."

Ametiszt olyan lazán terült el az anyós ülésen mint ha éppenséggel nem ő maga lenne késésben már amúgy is.

"Ilyen megjegyzéseket talán nekem kéne elsütnöm de a te helyedben most mélységes kussban maradnék."

"Ne mond már hogy még mindig a reggeli miatt vagy kiakadva."

"Kiakadva? Kiakadva?! Na idefigyelj Ametiszt Sanchez! Konkrétan egy fél órával ezelőtt még álomittasan szopogattad ki a nyakamat mert az hitted hogy a te Hófehérke Gyöngyöd vagyok!"

Húztam le a sálat a nyakamon amin egy szilva nagyságú lila folt éktelenkedte égető és bizsergő helyet hagyva ott. Az orrnyergemet masszírozva fordultunk be az iskola utcájába azonban ott egy egész nagy tömeg várt minket.

"Mi a franc folyik itt?"

Csúszott ki Ametiszt száján és egyből össze kapta magát az anyósülésen ülve. Ahogyan szépen gurultunk be a parkolóba már egyre nagyobb zsivaj nyomta el a fülünket és megannyi gyermek arca között próbáltunk elcsípni néhány ismerőset eredménytelenül. Még le se állítottam a jó öreg autóm motorját amikor Ametiszt már ki is ugrott és a tömegbe vetette magát.

"Komolyan mondom ha megtalállak én úgy megfejellek." Aztán kaptam magamhoz a meglepettségtől hogy mégis mit mondtam." Oké talán az elmúlt idők alatt egy elégé őszinte énem nyert egy kicsit szabadabb utat a tudattomba de azért türtőztessük magunkat."

Jegyeztem meg saját magamnak és a halottak nyugodtságával kapcsoltam ki a biztonsági övet. Ugyan mi történhetet hogy ekkora felfordulás történt. Valakit ölnek? A kósza gondolattól csak megráztam a fejemet majd én is próbáltam utat szorítani magamnak.