Váratlanba botolva

22.rész

Lapis POV:

A péntek annyira el szállt felettem a folyamatos képszakadások miatt hogy már csak azt se vettem észre hogy Peridot kocsijában ülök és tartunk az állatmenhely felé. Az úton kellemes zene szólt és bármennyire is elleneztem hogy elvigyen hogy majd megyek busszal végül az aranyos kérlelése győzedelmeskedett felettem. Bár igaz amikre emlékszem az órákból elégé álmosan dörgölte a szemeit és mint ha a kezein vöröses apró csíkókat véltem felfedezni de amint észre vette hogy a kezét néztem behúzta azt a pulcsija ujjába.

Az aggódalom most is teljesen elfogott. Mi van ha már most is basztatja az a nőszemély Peridotot és igazából minden nap amikor vele mutattkozok csak az idejét számlálom meg annak a személynek akinek végre sikerült beindítania ezt a rozsdás szívemet legbelül. Miután megálltunk a parkolóba csodák csodájára nem azzal kezdtem hogy kipattantam az autóból hanem inkább a szőke szépségre pillantottam.

"Köszi hogy ide hoztál de tényleg nem kellett volna fáradoznod."

"Jaj ugyan." Legyintett egyet majd üresbe rakta a váltót és csak az után nézet felém." Amúgy is szerettem volna még egyeztetni veled csak a mai napon elég fáradt voltam mert este nem igazán tudtam aludni."

Borzolta össze még jobban szőke fürtjeit miközben a másik kezével egy kicsit feljebb tolta a szemüvegét az orrnyergén. Olyan aranyosan tud kinézni ilyenkor és legszívesebben ebben a kocsiban élném le az életemet ha azon múlik hogy több bántódás ne érjen minket de sajnos ilyen opcióval nem szolgált az élet ezért a killincsért nyúltam de természetesen válaszoltam neki.

"Arra gondoltam hogy úgy 10kor már elindulhatnánk mert hát úgy is egy óra míg eljutunk oda és addigra el is tudok készülni rendesen."

"Egy kocsi rendelve is 10-re." 

Szólalt fel vicces lovagias hangnemben amin őszintén el tudtam magamat nevetni majd csak a szememet forgatva szálltam ki a kocsiból de mielőtt elhajthatott volna megkerültem a kocsit és behajoltam az ablakán.

"Ajánlom is hogy ott legyél. Nélküled elég nehéz lenne elmennem randira." Böktem az orrára amitől egyből elkezdet elpirosodni az arca. "Majd még beszélünk. Szia."

Egy apró puszit nyomta az arcára majd össze szedve magamat elindultam az épület felé. Próbáltam minden jelét eltűntetni annak kívülről a belső viszályaimnak de amint távolodtam el az ismerős járműtől annál jobban kezdte elfeküdni a gyomromat újra a kényelmetlen érzés amit ma hajnalban éreztem. A csuklómra tapasztott ragtapasz alig látszott ki a pulcsim alól de annak parányi súlya olyan szinte nehezedet a karomra mint ha egy egész hegyomlás lenne rajta. Egy bizonyíték számomra is hogy elég egyetlen egy másodperc is ahhoz hogy össze dőljön a mostani labilis lelkiállapotom ingatag kártyavára.

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-

Még csak az öltöző fele mentem amikor megláttam a kedvenc cicám üresen árválkodó ketrecét. Igazából elsőnek csak meglepődtem majd szépen közelebb mentem a ketrechez és csak az után kezdet el elfogni a szomorúság hogy lehetséges többet már nem látom az én kis Pepsimet. Éppen a ketrechez akartam érni amikor is Mrs. Bright lépet ki a pihenő szobából.

"Oh Lapis! Nagyszerű hogy itt vagy. Éppen most kaptam egy hívást hogy ki kell mennünk egy kutyushoz akit elhagyatottan találtak az út szélén. Kell egy segítőkéz a befogásához." Tipegett mellém az aranyos hölgy amikor a tekintette oda nézett végül ahova én is néztem." Tényleg a pici Pepsid végre szerető gazdira talált."

"Ez nagyszerű hír."

Kaptam egy kicsit össze magamat bízva Mrs. Bright megérzéseiben.

"Igen, igen aranyom az a lány-"Ekkor hírtelen félbe szakította a mondandóját majd cinkos mosoly keretein belül rám nézet és mint akin szerver újra indítás történt volna teljesen másról kezdet el beszélni." Iparkodj gyorsan hozzál egy szabad szállító dobozt nehogy tovább kóboroljon a kutyus."