Váratlanba botolva

23.rész

Lapis POV:

Ahogy éreztem a keze melegét az enyémben egyre jobban csak felbátorodott a lábam hogy végre elkezdődhessen a mi kis programunk.  A parkolót több autó is tarkította megannyi családdal akik a visítozó izgalomban lévő gyermekeiket próbálták csitítani mielőtt beléptek volna a létesítménybe. Így hogy egy kisebb tömeg vett minket körbe úgy éreztem hogy teljesen beleolvadunk a kis környezetbe teljesen elfeledtetve a szörnyűségeket amik várhatnak rám a következő héten a suliba.

Éreztem hogy Peridot elégé le van maradva szóval hátra nézve egy aranyos mosolyt láthattam az arcán ahogyan merengően néz lefele az aszfaltra mint aki teljesen el lett volna bűvölve a látványától.

"Föld Peridotnak, vétel."

Meghalva a nevét egy kicsit meglepődve megszorította a kezemet amitól csak elnevettem magamat.

"I-igen tessék?"

"Még be se értünk de te már máshol kalandozol. Azt hittem ez az én feladatom a suliba de úgy látszik azon kívül felcserélődtek a szerepek."

Mosolyodtam rá miközben elévre a nagy üveg bejárati ajtót kinyitottam előttünk.

"Csak elégé hirtelen ért az a... csók."

"Már azt sem szabad?"

"Nem erre akartam kilyukadni."

Motyogta az orra alatt majd beléptünk az enyhén zsúfolt váróterem féleségbe hol már elég hosszú sor állt a pénztárak előtt hogy mindenki szépen lassan bejuthasson hogy végre megcsodálhassa a bent leledző élőlényeket. Mint valami kisgyerek én is érdeklődve körbe fordultam hogy minél több információt be tudjak juttatni a fejembe, hogy a látvány megmaradjon örök emléknek hogy most itt lehetek Peridottal. Hirtelen bizsergést éreztem a hátamon mint ha valaki nézett volna és amikor újra a zöld szemével össze fűződött a tekintetünk úgy éreztem mindent megtudnék adni érte.

A mosolya ahogy egy aranyos gödröcskét hagyott az arcán. Maga a tekintette ahogy rám nézett mint ha nem látott volna mást ezen a földön ami elég furcsa érzéseket keltet bennem. Hiszen csak tinik vagyunk ugyan mennyi tapasztalatunk lehet ezeknek az érzelmeknek a valódiságának mivoltáról de legbelül éreztem egy halovány gyenge fonalat mint ha egyre szorosabban fonna hozzá. Befejezve a forgásomat újra oda mentem hozzá hogy megfogjam a kezét.

"Mehetünk?"

"Igen. Kíváncsi vagyok már én is azokra a halakra."

Jegyezte Peridot meg majd semmit mondó kis témákkal kezdtük meg a várakozásunkat a sorban de olyan érzésem volt mint ha a föld kerekén akkor pont csak mi ketten léteztünk volna.

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-

Hosszas várakozás után végre bejutottunk az első terembe ahonnan megannyi út vezetett és már most mondhatni tömve voltak a folyosók emberekkel akik már figyelték a különböző méretű akváriumok színes kis lakóit. Mielőtt bárhova is elindultunk volna levettük a kabátjainkat mert a bent uralkodó hőmérséklet már elégé kellemes volt ahhoz hogy csak pulcsiban sétálgassunk. Peridotot megfigyelve egy aranyos zöld űrlény mintás pulcsiban volt amihez egy egyszerű fekete farmert húzott fel. Imádom hogy ilyen kis egyszerű. A kabát zsebeit kutatta át amikor oda léptem hozzá amire egy picit megrezzent.

"Hol kezdjünk? Mint ha láttam volna olyat a térképen ha arra megyünk találunk rája simogatót."
Mutattam el balra ahol nem annyira volt zsúfolt az út  aminek láttán mint ha Peridot egy kicsit megkönnyebbült tekintettel nézett volna vissza rám.

"Elégé jól hangzik bár én nem igen szoktam ilyen helyekre járni. Eddig igazából csak robotokkal és gépekkel kapcsolatos kiállításokon voltam."