Váratlanba botolva

10.rész

Lapis POV:

Nem emlékszem az útra de kiértem a parkolóba. A tüdöm úgy nyelte befele a levegőt ,mint ha éppen vízben fuldokoltam volna de még így se éreztem úgy, hogy bármennyi elég lenne ebben a pillanatban. A hideg rázott és szédelegtem ,de tudtam ,hogy össze kell szednem magamat. Ez rosszabb volt ,mint a tegnapi ami a kocsiban kapott el.

A kis füves területhez érve a lábaim egyszerűen feladták a szolgálatot és össze rogytam. Az ujjaimat a fűszállak közé túrtam segítve egy kicsit a tudattomnak, hogy itt van a föld a lábam alatt még. Miközben csillapodott a légszomjam körülöttem minden el homályosodót a könnyek miatt.

Azt hittem örökre megszabadultam ettől az érzéstől. Még mindig nem tudta az agyam feldolgozni igazán a történteket. Annyira le volt ezzel foglalva ,hogy nem is vettem észre a szólongatás mindaddig amíg valaki megérintette a vállamat.

"Lapis- LAPIS! Minden rendben? Mi történt?"

Peridot jelent meg a látó szögembe de az arc ami eddig megnyugvást hozott nekem most kegyetlenül össze szorította a gyomromat. Nem tudtam magamon segíteni. Elhánytam magamat de most már legalább nem émelyegtem annyira. Az egyetlen dolog amire koncentrálni tudtam az a hátamat simogató kéz.

"Mi történt? Az előbb még semmi bajod nem volt tehe-"

"Hagyj békén.."

"T-tessék?"

Peridot értetlenül guggolt mellettem. Igazat megvallva én se értettem magamat most. 

"Azt mondtam hagyj békén!"

A szavakat csak úgy köpködtem kifele de nem éreztem úgy hogy komolyan gondolom. Lelkem inkább érte nyüszített hogy most de azonnal öleljen meg és ne ereszen el de ennek most az ellenkezőjét csináltam amikor elcsaptam a felém közeledő kezét.

"Csak menj..."

Némán tátogó száját láttam csak amikor hallatszódott egy kocsi dudája.

"Lapis?"

Apumat láttam meg ahogyan a feje össze vissza jár  gondolom engem kereset.

"Mennem kell." 

Valahonnan erőt merítettem és felpattantam a földről ott hagyva a még mindig zavarodott Peridotot aki most már nem kísérelt meg utánam nyúlni aminek tényétől még jobban sajogni kezdet a mellkasom. Oda értem a kocsihoz de még köszönni se köszöntem apumnak amikor beszálltam az anyósülésre.

"Valami történt közted és..." elsandított a helyre ahonnan jöttem ahol ha tippelnem kellett volna még mindig Peridot volt." És Peridot között ,ha nem tévedek hogy ő az."

"Ebbe most nem akarok bele kezdeni."

Apum sóhaját halva cask még jobban el szégyelltem magamat hogy ennyire nem bízok meg senkiben ebben a pillanatban. 

"Rendben szívem de tud ha egy megértő hallgatóság kell itt leszek."

"Tudom."

Ezen a ponton tudta apám hogy hiába unszolna bármire is nem mondanám el így inkább elindultunk. Amikor kiérve a parkolóból újra a suli mellett haladtunk el egy apró lányt láttam akihez egy elégé magas izmos lány térdelt le és tanácstalanul de gondolom próbálta talán vigasztalni?

Tessék Lapis. Nézd mit tettél. Bárhol is járok csak fájdalmat okozok mindenkinek.

-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-

A takarom alatt húztam megint össze magamat amikor meghallottam hogy kinyílik a bejárati ajtó s majd becsukódik. Amióta apa haza hozott egyszerűen csak besiettem a szobámba és bezárkóztam. Úgy véltem a négy fal majd kellően megvéd a nem kívánt gondolatoktól de ez a legnagyobb idiótaság.